HTML

Külcsín és Belbecs

"Eddig csak az csinált a világban valamit, akinek nem voltak határozott tervei." (Oscar Wilde)

Friss topikok

Blog szépirodalom-őrülteknek


2010.01.11. 02:02 Scala

Talány (8.)

 

 

Olvasom a "Füveskönyvét", alcíme Gyógyító gondolatok. Regényeitől sosem voltam annyira elájulva, mint a kánon, aki szigorúan halála után emelte kebelére... Meglátásai viszont, páratlanok. 

Kitől származnak az alábbi sorok?

 

 

A nagy erdőkről és a fenyőkről

Az erdőkben van valami megrendítő, különösen a fenyőerdőkben. Nem csak sötét és következetes hallgatásuk rendít meg, mély árnyaik, templomi fenségük és áhítatos magatartásuk. Megrendítő az élet akarata, mellyel egy nagy erdő kifejezi a világerőket. Gondoljuk csak el, miféle erők és szándékok építették az ötvenméteres fenyők százezreit! Mit pazarolt el a természet magvakban, porzókban, bibékben, kísérletekben, napsütésben, esőben, széljárásban, míg egy ilyen erdő felépült! S milyen céltudatos és néma ez a létezés, mely semmi egyebet nem akar, csak lenni, csak felnőni és évszázadokon át megmaradni, teljesen kifejezve önmagát, lélegezve, felelve a világnak - s ugyanakkor nem tör senki és emmi ellen, otthont és életet ad élőlények milliárdjainak. Milyen nagy és bölcs közösség ez az ötvenezer holdas fenyőerdő.    

 Elmúlt a karácsony, de a blogon nem volt sok nyoma... ezért a kép. :-)

Arról, mi az élet igazi élménye

Az igazi élmény az ember számára tehát elsőrendűen ennyi: önmagának megismerése. A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás. Rómában vagy az Északi-sarkon járni nem olyan érdekes, mint megtudni valami valóságosat jellemünkről, tehát hajlamaink igazi természetéről, a világhoz, a jóhoz és rosszhoz, az emberekhez, a szenvedélyekhez való viszonyunkról. Mikor értelmem eléggé megérett erre, már csak ezt az élményt kerestem az életben.  

 ... azért amint rájöttünk egy s másra... magunkba mélyedve haladtunk utunkon, utazzunk Rómába. Jót tesz az.

Ő már annyiszor volt, hogy unta.

A képzelőerőről

A franciák szerint igazi fantáziája csak annak van, aki látni tudja a valóságot. Ez a képesség ritka. Az emberek azt hiszik, a fantázia egyértelmű valamilyen soha nem létezett tünemény megálmodásával. De soha nem létezett tüneményeknek nincs kezük, se lábuk, olyanok, mint a griffek, s aminek nincs köze a valósághoz, az unalmas és gyermekes. Az igazi képzelőerő a valóságból építi fel az újat, a csodálatost, a meglepőt. Látni a valóságot sokkal meglepőbb és fantáziadúsabb vállalkozás, mint felhőkből építeni a valóság első fuvallatára szétomló álomvárakat. Tanulj meg igazán látni egy épkézláb embert, s meg kell tudnod, hogy meglepőbb és csodálatosabb, mint a mítoszok szárnyas hősei. 

 Szigorú ember volt. Jobb, hogy nem élte meg az Avatart 3D-ben.

19 komment

2009.07.06. 23:31 Scala

Talány 7.

Könnyű lesz, sietnem is kell, éjféltől karbantartás. Grrrr.

Pedig olyan ritkán jövök az admin oldalra...

 

Ki követte el ezeket a mondatokat?

Ha kellemetlenség ér, egyedüli vigaszom az evés. Ilyenkor az ételen és az italon kívül mindent visszautasítok. 

 

Ha tönkre akarsz tenni valamit, reformáld.

 

A szeretetben találjuk meg e világ magyarázatát, bármi is a másvilág magyarázata.

 

Szeretem magamnál tartani a szót, ezzel időt takarítok meg, és elejét veszem a fölösleges vitáknak.

 

Az ízlésem a lehető legegyszerűbb. Mindenből beérem a legjobbal. 

 

Mi írek, a ragyogó kudarcok népe vagyunk, de a görögök óta mi vagyunk a legjobb társalgók.

 

1900-ban halt meg, Párizsban. Érezte, hogy nem éri meg a következő évet. 

Ha elkezdődik egy új évszázad, és én még mindig életben leszek, ez több lesz annál, mint amit az angolok el bírnak viselni.

46 éves volt.

Halálos ágyán pezsgőt kortyolgatott, és kritizálta szobáját.

Ez a tapéta a halálom. Vagy a tapéta vagy én - szólt, és távozott az örökkévalóságba.

Más úgy emlékszik:

- A tapéta meg én halálos viadalban állunk egymással. Vagy nekem, vagy neki, de egyikünknek mennie kell. 

 

 

7 komment

2008.12.02. 01:00 Scala

Talány (5.)

Frissítés 2008. december 2.

Előreteszem megint, hogy szem előtt legyen.

Frissítés 2008. november 30.

Megfejtési határidő 2008. december 30.

Sok sikert kívánok, tényleg könnyű! ;-)

 

Frissítés 2008. november 26.

Még kínozzuk magunkat ezekkel, Tisztelt Nagyérdemű!

Segítség: 

1.) Aranyköpéseit bevallottan kedvelem.

2.) Posztban még nem szerepelt az író neve, csak kommentben. Nagy reneszánszát éli pár éve Olaszországban. Ez a könyv is ott játszódik.

3.)  Nobel-díjas külföldi író, idén januárban vagy februárban olvastam ezt a regényt. Karafiáth Orsolya unta, elaludt rajta. Szerintem az a csaj egy rakás szerencsétlenség.

4.)  Nagyon kedvelem az illetőt, bár eddig annyit árultam el róla, hogy macskakedvelő. Kevesen tudják / gondolják, de irodalmi Nobel-díjjal büszkélkedhet.

Olyan könnyű! :-) Nemes versengést kívánok.

 /Határidő 2008. december 30./

 

Eredeti bejegyzés 2008. november 13. csütörtök

Megfejtésre váró idézetek következnek, frappáns bölcsességek, regényrészletek. 

A válaszokat e-mailben kérem. ;-)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A szerzőre vagyok kíváncsi. Kinek köszönhetjük eme szívderítő, lelket gyümölcsöztető mondatokat?

1.) "Ambíció: a sikertelenség utolsó mentsvára."

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2.) "(...) nem volt honvágyunk, ne értsen félre. A nácik és a kommunisták kigyógyítottak mindenféle honvágyból. Amikor hazagondoltam, nem vágyakoztam többé haza... csak úgy gondoltam erre a lehetőségre, mint amikor arra gondol az ember, hogy egyszer haza kell menni a szülővárosba, és rendbe kell hozni a temetőben a sírokat. Az élet nélkülünk történt odahaza tovább, és ez természetes volt, mert ha az emberek úgy mennek el hazulról, ahogy ő elment... külső, közvetlen kényszerítő ok nélkül, csak, mert nem bírta tovább nézni otthon a csalást és a gonoszságot, amivel az embertelen, erőszakos rendszerek megsemmisítettek mindent, amihez köze volt, hogy aztán végül önmagukat is megsemmisítsék (...)."  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

3.) "Szeretett a munkába loholó tömegben sétálgatni, ezért aztán, mintha a lábnyomait követnénk, átvágtunk a főpályaudvar utasoktól hemzsegő csarnokán, és leballagtunk a lépcsőn egy árkádos aluljáróba. Miután a túloldalon felbukkantunk a föld alól, szexboltok, ajándékboltok, cukrászdák és patikák előtt gyalogoltunk tovább a villamossínek mentén a Kaiserstrassén, egészen a Hauptwasche Platzig. Tarkut Ölcsün sok ismerős törököt és kurdot látott útközben a döner-kebab éttermenkben meg a zöldségüzletekben, s miközben mindnyájuknak integetett, elmesélte, hogy ezek az idegenbe szakadt honfitársak hangos "Jó reggelt, professzor úr!" rikkantással szokták volt üdvözölni Kát, aki a könyvtárba igyekezve minden reggel hajszálpontosan ugyanabban az időpontban ért ide."

 

 

 

 

 

 

 

 

4.) "Az amerikaiak mindig helyesen cselekszenek, azt követően, hogy minden más lehetőséget kimerítettek."

 

19 komment

2008.11.01. 00:02 Scala

Talány (4.) - Frissítve: Megoldással, nyertessel

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Újabb szövegfelismerős játék következik, zilált felvezető gondolatokkal. Igyekeztem könnyebbé, érthetőbbé, közismertebbé tenni a feladatot. Lehet, hogy sikerült...

A megfejtéseket e-mailben várom (scala.blogok@gmail.com) 2008. október 31. péntekig. Ez amúgy a reformáció napja. Csak érdekességként, ismeretterjesztő célzattal jegyzem meg, nem tartozik a tárgyhoz, és nem is illik a híres spanyol festő képéhez. Folytatva tehát: a helyes megfejtők közül kisorsolt személy ajándékot kap ---> a méltán népszerű l'Occitane szappanok egyikét illetve - ha az jobban tetszene -egy palack minőségi bort. Eddigi nyerteseink a szappant választották. A sorsolást lehet, hogy a macskákra bízom: megtekintésük a Chloé, illetőleg a Chloé és Arthur rovatban lehetséges. :-) 

Szerzőt ÉS művet is kérek, de annyit ígérhetek, nem leszek szőrösszívű! Ezt bizonyítandó, a részletet tartalmazó mű születésének évét olvashatjátok a szövegek alatt, zárójelben.

Minden bátor játékosnak szárnyaló intellektust, kellemes olvasást, töprengést kívánok!

1.) Első szerző:

Mihelyt teljes lett a csend, a rakéta harmadszor is köhécselt, és belekezdett mondókájába. Nagyon lassan és érthetően beszélt, mintha emlékiratait diktálná, és mindig félvállról nézett arra a személyre, akivel éppen beszélt. Szó ami szó, nagyon előkelő modora volt.

- Milyen szerencséje van a királyfinak - jegyezte meg -, hogy éppen aznap tartja az esküvőjét, amikor engem felröpítenek. Igazán, ha előre elrendeztek volna mindent, akkor sem találhatták volna el jobban, de hát a királyfiak mindig szerencsések.

- Szent Isten! - szólalt meg a kis sziporkázó -, én azt hittem, hogy éppen fordítva van, és hogy bennünket éppen a királyfi tiszteletére röpítenek a magasba.

- Magát talán igen - felelt a rakéta -, valóban nincs is kétségem benne, hogy magát igen. De énvelem másként áll a dolog. Én nagyon nevezetes rakéta vagyok, és nevezetes szülőktől származom. Az anyám a maga idejének legünnepeltebb tüzikereke volt, és híres volt kecses táncáról. Valahányszor nyilvánosan szerepelt, tizenkilencszer megfordult maga körül, mielőtt kilobbant, és mindannyiszor hét rózsaszín csillagot röpített a levegőbe. Negyedfélláb volt az átmérője, és a legfinomabb fajta lőporból készült. Az atyám rakéta volt, mint jó magam, és francia eredetű. Olyan magasra röppent, hogy az emberek attól féltek, nem is ereszkedik le soha többé. De mégis leereszkedett, mert nagyon barátságos hajlamú volt, s tündökölve szállt alá, aranyos záporeső alakjában. Az újságok nagyon hízelgő szavakkal írnak a mutatványáról. Valóban a hivatalos lap a pilotechnikai művészet diadalának nevezte őt.

- Pirotechnikai, pirotechnikai, ha nem csalódom - szólt egy bengáli fény -, tudom, hogy pirotechnikai, mert láttam, hogy így van ráírva a saját magam szelencéjére.

- Nos, én pedig azt mondom, hogy pilotechnikai - felelt a rakéta szigorú hangon, és a bengáli fény úgy megszégyenült, hogy nyomban hetvenkedni kezdett a kis sziporkázóval, mert meg akarta mutatni, hogy ő mégis csak valaki. 

- Azt mondtam - folytatta a rakéta , azt mondtam -, mit is mondtam?

- Saját magáról beszélt - vágott közbe a fényszóró kéve.

- Természetesen; tudtam, hogy valami érdekes témát fejtegettem, mikor olyan durván félbeszakítottak. Gyűlölöm a durvaságot és a rossz modor minden fajtáját, mert nagyon kényes teremtés vagyok. Nincs a világon nálam kényesebb teremtés, egészen bizonyos vagyok benne.

- Mi az a kényes teremtés? - kérdezte a pattantyú a fényszóró kévétől.

- Az olyan személy, aki mindig mások lába ujjait tapossa, mert neki magának is tyúkszemes a lába - felelt a fényszóró kéve suttogva; és a pattantyú csaknem meggyulladt nevettében. (...)  

                                                                                                         (1888)

A helyes megoldás - Oscar Wilde: A nevezetes rakéta (in: A boldog herceg és egyéb mesék), de én itt olvastam: PSYrodalmi szöveggyűjtemény

2.) Második szerző:

Priamus, amikor nem verset olvasott vagy muzsikált vagy a bástyán könyökölve azt a reménytelen álmot elemezte, hogyan tudná mégis megfordítani a megfordíthatatlant, beült egy-egy imára az isteni nővér kápolnájába, és nézte a Láthatatlant, aki éppúgy átok alatt állt, mint ő, a király. " - Miért nézte? - kérdezte váratlan ingerültséggel Lavinia. - Miért nem tett valamit?" Panthus nem értette a kérdést. Miért ne nézzen, és ugyan mit tehetett volna? Ráért. Iulus ásított, bámulta az ajtót, túl hosszú volt aznap az oktatás. Lavinia gondolkozott egy kicsit, mint aki nagyon pontosan akarja kifejezni magát, és most fogalmazza nem egyszerű vagy nem kellemes mondanivalóját. Akkorra már álltak valamennyien, a viasztábla ott fénylett előttük a földön, rajta a bevésett betűk, a kimondhatatlan nevű isteni nővér neve, ahogy a pap megmutatta a két fiatalnak a templomi eljárást, hogyan kell kivédeni a veszedelmet, méghozzá úgy, hogy ki-ki, maga az isten is tudja, kiről van szó, de elmaradjon a büntetés, hiszen valahol, valahogyan, valamilyen határig a Végzet is körüljárható. 

                                                                                                           (1990)

Megoldás - Szabó Magda: A pillanat (Creusais)

3.) Harmadik író:

Pacho Santos számos foglalkozásra alkalmas lett volna, csak arra nem, hogy beszédtanár legyen. Úgy beszélt, mintha a gondolatai sebességét és cikázását igyekezett volna követni, márpedig rendszerint sok minden járt a fejében. Aznap este azonban meglepő módon nem így volt. Lassan, higgadtan és igen szabatosan beszélt. Az a két üzenet volt a szalagon - egyik a családjának, másik az elnöknek -, amelyet az előző héten vett fel.

Az emberrablók leleménye, hogy Pacho a felvétel dátumának bizonyítékaként mondja rá a szalagra az újság főcímeit, olyan hiba volt, amelyet Escorbar biztosan nem bocsátott meg nekik. Az El Tiempo bírósági szerkesztőjének, Luis Canónnak viszont alkalmat adott rá, hogy megcsillogtassa újságírói zsenialitását.

- Bogotában tartják fogva - mondta.

Abban a számban ugyanis, amelynek a főcímeit Pacho felolvasta, egy olyan cím is szerepelt, amely csak a bogotái regionális kiadásba került bele az utolsó pillanatban, és ezt a kiadást csak a város északi részén terjesztették. Az adat aranyat ért, és sorsdöntő lett volna, ha Hernando Santos nem ellenezte volna a fegyveres beavatkozást. 

                                                                                                          (1996)

Gabriel García Márquez: Egy emberrablás története

4.) Negyedik író:

Küldetésünknek két célja van, egy elsőleges és egy másodlagos, a másodlagos célt már most elmondom, hogy ne vesztegessünk rá túl sok időt, meg kell tudni mindent, ami csak lehetséges, de nem szükséges különösebb erőfeszítéseket tennünk az érdekében, arról a levélben olvasható feltételezett bűntényről, amelyet az a nő követett el, aki a hat vakból álló csoportot vezette, ami pedig az elsődleges célt illeti, amelyre minden erőnket és képességünket összpontosítanunk kell, és amelynek érdekében válogatás nélkül minden lehetséges eszközt felhasználhatunk, ki kell derítenünk, valamiféle kapcsolatban áll-e ez a nő, akiről azt mondják, megőrizte látását, miközben mi vakon bukdácsoltunk, ezzel az új járvánnyal, hogy üres szavazólapokat adnak be, Nem egykönnyen fogjuk megtalálni, mondta az első beosztott, Ezért vagyunk itt, eddig minden olyan próbálkozás kudarcot vallott, amely a bojkott gyökereinek a felderítésére irányult, és az is lehet, hogy ennek a férfinak a levele sem visz sokkal közelebb a megoldáshoz, de legalább új mederbe tereli a nyomozást, Nehezen hihető, hogy ez a nő állna egy olyan, emberek százezreit összefogó mozgalom mögött, amely, ha nem ragadjuk meg a gyökerénél a bajt, holnapra már milliókat fog egybe, mondta a második ügynök, Az egyik dolog éppen olyan képtelenség, mint a másik, de ha az egyik megtörtént, a másik ugyanúgy megtörténhet, felelte a főfelügyelő, és az utolsó szavakat olyan arckifejezéssel mondta, mint aki többet tud annál, amit mondhat, és nem tudja elképzelni, mennyi lehet igaz mindebből, Egy képtelenség ezer másikat szül. Ezzel a jól hangzó zárómondattal, amely akár egy szonett ügyes lezárása is lehetne, a reggeli be is fejeződött. A beosztottak leszedték az asztalt, és az edényeket meg az ennivaló maradékát kivitték a konyhába. Most rendbe hozzuk magunkat, egy pillanat az egész. Várjatok, szólt a felügyelő, azután az első beosztotthoz fordulva, Használd az én fürdőszobámat, különben sosem indulunk el. A kitüntetett belepirult az elégedettségbe, nagyot lépett előre a ranglétrán, belevizelhetett a felügyelő vécécsészéjébe.  

                                                                                                         (2004)

José Saramago: Megvilágosodás

 

******************************************************************

Várakozásaimat alulmúlva, összesen öt megfejtés érkezett. Murci, kiscsiga  távolmaradtak (utóbbi e-mailben nem írta meg kit vélt tudni). Zsani és Hangkert megírták, hogy foglalkoztak vele, de elvesztek a mélyvízben. Mások viszont nem adták fel, amit nem tudtak, kikeresték. Ezt - dícséretes módon -, be is vallották! :-)

Nehéz dolgom van, ha ezt a kevés megfejtést is megosztom dopping és doppingmentesre. Úgyhogy - követve a regnáló kormány költségvetési lavírozását - kaotikus, komplikált jutalmazási rendszert alkottam. Időm volt rá, mert a macskák - mint a húzásra kiszemelt független laikusok -, dorombolva horkoltak, hajlandóságot nem mutatva közreműködésre. 

A versenyzők sorszámot kaptak teljesítményüktől függően, az alábbi logika szerint: 

- Google nélküli megfejtés 2,5 pont / mű & szerző

- Google megfejtés 1 pont / mű & szerző

... A továbblépést illetően voltak kétségeim, férjem ezt látva Excel táblában véletlen számfüggvényt alkotott, és következhetett a nyertes kiválasztása:

1. játékos: 1-2.

2.  játékos: 3-10,5.

3. játékos: 10,6 - 18.

4. játékos: 19-23.

5. játékos: 24-27. sorszámokat tudhatta magáénak.

Az Enter gomb lenyomása után egy cellában jelent meg a győztes sorszám, amely 17,3 lett. Ez a harmadik játékos tartománya.

A harmadik játékos titokzatos elnevezés pedig Loge-t takarja!!!

Gratulálunk neki. Kérjük jelentkezzen a nyereményért.

Ui. Az Entert, ígéretemhez híven az egyik macska, Chloé nyomta meg! /Felébresztettük.../

 

 

47 komment

2008.10.15. 14:09 Scala

Megfejtés: Talány (3.)

Előzmény: Talány (3.)

Megfejtés

1.) William Styron: Sophie választása, 1976. A részletet a PSYrodalmi szöveggyűjteményből másoltam ki., 102-103. oldal

A teljes kötet Sophie választ címmel kapható jelenleg.

 

2.) William Styron: Látható sötétség (Darkness visible) 1990, in: PSYrodalmi szöveggyűjtemény 108-113. oldal

A teljes kötetet hiába kerestem... Viszont William Goldingnak is van ilyen címmel könyve. Nem összekeverni!

 

3.) Ady Endre: A magyar Pimodán, 1908, in: PSYrodalmi szöveggyűjtemény 39. oldal

Szerintem ebben lehet.

Több érdekes kiadványt találtam Ady Endre művekkel, nem versek témában. Ady Endre: Jóslások Magyarországról; Az Élet-Halál titkai: Ady Endre füveskönyve; Ady Endre párizsi noteszkönyve; ezt pedig nem nagyon tudom hova tenni...: Egy keresztvetés története

4.) Kurt Vonnegut: Embert hordozó lövedékek (The Manned Missiles), fordította M. Nagy Miklós, in: Isten hozott a Majomházban, Maecenas Könyvkiadó, 2007.);

másik fordítása is létezik: Majomház, fordította: Kőrös László, 1995, Totem Könyvkiadó.

 

4 komment

2008.10.13. 22:20 Scala

Talány (3.)

 

Nehéz lesz. Eléggé.

Viszont szép feladat.

Idézetek következnek, a szerzőre ÉS a műre vagyok kíváncsi. De legalább az egyikre...

Ha erre koncentráltok a világ- és hitelválaság, sírnivalóan szánalmas belpolitikai helyzetünk helyett, boldogságközeli állapotba kerültök. Legalábbis én ezt az öngyógyítást választottam. Túlságosan sűrű, sikertelen; influenzával, nehéz napokkal teli volt az elmúlt két hetem. Van ilyen, lesz másként is. Reméljük.

1.)

Morty Haber búcsúestét rendezett egyik barátja tiszteletére, aki Franciaországba indult tanulmányútra. Énnekem sokáig benn kellett maradnom a rendelőben, mert a számlákat segítettem szétküldeni, azért Nathannak jó előre megmondtam, hogy a rendelő közelében vacsorázom meg valahol, és később csatlakozom hozzá Mortyéknál. Hanem én már rég ott voltam, mire Nathan megérkezett, és rögtön láttam rajta, hogy tele kábszerrel.  A rosszullét kerülgetett, mert elgondoltam, hogy ilyen lehetett naphosszat, már amikor telefonált, akkor is, és milyen szamár voltam, hogy... nem kaptam észbe. Amúgy a társaságban nem csinált semmit, mármint, hogy mondjam... nem helytelenkedett, mégis láttam, hogy a benzedrin dolgozik benne. A gyermekbénulás új gyógyszerével etette a társaságot, de énnekem a szívem ki-kihagyott. Vigasztaltam magamat, hátha megnyugszik és baj nélkül aludni tér, mert az is megtörtént, hogy nem vadult el ilyenkor. Nem is volt késő még, amikor felkerekedtünk, talán fél egy, de amikor hazaértünk, elkezdett ordítani velem. Kitört a dühe, és mint akárhányszor a nagy temp`etjei közben, hűtlenséggel vádolt. Mármint, érted, hogy félrebaszok. 

Ugyanettől a szerzőtől

2.)

Akárhogyan is, de néhány óra alvásomnak hajnali három-négy óra tájt általában vége szakadt, amikor is az ásító sötétre meredtem, s az elmémben dúló pusztuláson töprengve és tépelődve vártam a virradatot, hogy lázas, álom nélküli bóbiskolást hozzon rendszerint. Majdnem biztos vagyok benne, hogy egy ilyen szorongó rémület során ért a felismerés - a borzongató és szörnyű reveláció, mintha valami rég lappangó metafizikai valóság tárult volna fel -, hogy ez az állapot az elmémet követelheti, ha így megy tovább. Közvetlenül párizsi utam előtt történhetett ez. A halál, mint már említettem, mindennapos jelenlét volt ekkor, akár a fagyos szélroham söpört végig rajtam időnként. Nem alakítottam ki pontos elképzelést, hogyan végzem majd. Egy szó, mint száz, még sakkban tudtam tartani az öngyilkosság gondolatát. De a lehetőség nyilvánvalóan ott ólálkodott a közelemben, nem volt messze a pillanat, mikor szembesülnöm kell vele.

(...) A fájdalom nem enyhült a múzeumlátogatás alatt, s az elkövetkező néhány órában hágott tetőfokára, mikor is szállodámba visszatérvén végigzuhantam az ágyon, és a plafont bámultam szinte megbénultan; a kíntól révületbe estem. Értelmes gondolat ilyenkor nemigen fordult meg a fejemben, ezért a révület szó. Nem tudok találóbbat erre az állapotra, a tehetetlen ledermedésre, amikor az észlelést kiszorítja az a bizonyos "testet öltötött heveny kín". S az efféle közjátékban az volt egyebek közt elviselhetetlen, hogy az ember egy szemhunyásnyit sem tudott aludni. Úgyszólván egész életemben szokásom volt, mint még sokaknak, a késő délutáni órákban kellemesen elbóbiskolni, ám a megszokott alvásritmusok felborulása a depresszió hírhedten lehengerlő következménye: a vérig sértő alváshiányt, amely éjszakánként kínzott, megtetézte ez az arculcsapás, a délutáni vergődés; voltaképpen el kellett volna törpülnie a másik mellett, de amiatt volt az iszonyúnál is iszonyúbb, hogy a legmélyebb elesettség óráiban gyötört.

(...) Novembert tapostuk, komorságát, végtelenségig türelmes fagyát, hidegét. Egyik vasárnap egy fényképész jött el a segédeivel, hogy felvételeket készítsenek egy országos folyóiratban megjelenő cikkhez. Az egészből kevésre emlékszem, legfeljebb az eget pettyező első téli hópihékre. Azt hittem eleget teszek a fényképész azon óhajának, hogy mosolyogjak minél többet. Egy-két nap eltelével a folyóirat szerkesztője felhívta a feleségemet, és megkérdezte belemennék-e még egy szeánszba. Az indok az volt, hogy még a mosolygós képeimről is "túlságosan lerí a gyötrelem".

3.) Másik szerző:

Két fajtájú mámora van a bornak, s ezt Csokonai is tudhatta, de csak nagyon finom idegszerkezetnek adatott meg e tapasztalat. Az első mámor olyan, mint akárkié, aki tud inni, kitüzesít bennünk minden örömhajlandóságot, s nagyon hatalmasak vagyunk. Ezután jön az éjszaka végi, hajnali vagy nappali alvás, furcsa, sok ébredéssel. Fejünket feszítik, ha fölkelünk magunk vagyunk a nyugtalan és megszemélyesült figyelés és figyelem, össze tudjuk kapcsolni a legantipodikusabb ideákat. S mikor alkonyul, egyszerre csak, akárhol járunk, nyugtalan és tovább is nyugtalannak maradó agyunkat, szívünket befogja a mindenség. Ez már egészen művészérzés, s ilyenkor szeretem csak Homéroszt, s ilyenkor tudom úgy elképzelni Michelangelót, ahogy illik. Hangsúlyozom: ez másnap este jön, a legnagyobb emberi érzésképesség, ez szinte a legnagyobb titkokat is kiadó, eláruló egy vagy két óra. Ehhez nincs közvetlen köze az alkoholmérgezésnek, a mámornak, ez az idegeknek perverz bűvészmutatványa, amiből csak a kikiáltó harsány szava hiányzik: köszönjük kedves gazdánk, hogy ilyen édes kínokat szereztél nekünk. 

4.) Harmadik szerző:

Én, Mihail Ivankov kőműves, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság Ilba nevű falujából, üdvözletemet, és együttérzésemet küldöm önnek, Charles Ashland benzinkereskedőnek az egyesült államokbeli Titusville-ből. És kézfogásra nyújtom a kezem.

Az első igazi űrhajós az én fiam, Sztyepan Ivankov őrnagy volt. A második az ön fia, Bryant Ashland százados. Csak akkor fogják elfelejteni őket, amikor az ember többé nem néz fel az égre. Olyanok ők, mint a Hold és a bolygók, a Nap és a csillagok.

Nem beszélek angolul, oroszul mondom ezeket a szavakat, a szívemből, és a másik, még eleven fiam, Alekszej fordítja le őket. Az iskolában tanul angolul, meg németül is. Az angolt jobban szereti. Csodálja a maguk Jack Londonját, O. Henryét és Mark Twainjét. Alekszej tizenhét éves. Ő is tudós lesz, mint a bátyja Sztyepan volt. (...)

Kíváncsian várom a megfejtéseket! Lehet tippelni is!

Ha nagyon akadozunk, segítséget fogok adni... Mindenkinek kellemes töprengést kívánok!

 Frissítés:

Versenyzőink tiltott eszközök használatát fontolgatják tanácstalanságukban. Nem hagyhatom, hogy mindez a hangulat és játékosság rovására menjen! Közben megtudtam, hogy az istenadta Google szövegrészletek felismerésére is képes!

Összefoglaló és segítség következik:

1.) Kiscsiga nagyszerűen eltalálta, William Styron: Sophie választása

A Jó barátok sorozat rajongói emlékezhetnek arra a részre, amikor Rachel és Joey könyvet cserélnek, kedvenc, szép, de egyben hátborzongató olvasmányukat. Azt hiszem Joey a Kisasszonyokat kapja, Rachel pedig Sophie választását. Mikre nem jók az amerikai sorozatok?

2.) Író ugyanaz, tehát William Styron. Önéletrajzi mű, 1990-ből, szuggesztív, a témához illő címmel.

3.) Nagy meglepetést fog okozni, azért került a válogatásba, hogy ne feledjük, milyen sokoldalú ő. Kedvenc magyar költőm egy írásáról van szó, 1908-ból.

4.) Novellarészlet, groteszk, de ellenállhatatlan, fekete humorú címmel. A férfiú írásaira is jellemzők ezek, továbbá a szikár stílus, és képzelőerejének abszurditása. 2007. óta nincs közöttünk, szép kort ért meg, 1922-ben született. A szerző egyébként William Styron legjobb barátja, pályatársa.

Remélem így már könyebbé vált a tippelgetés.

FRISSÍTÉS 2. - Megfejtés

1.) William Styron: Sophie választása, 1976. A részletet a PSYrodalmi szöveggyűjteményből másoltam ki., 102-103. oldal

A teljes kötet Sophie választ címmel kapható jelenleg.

 

2.) William Styron: Látható sötétség (Darkness visible) 1990, in: PSYrodalmi szöveggyűjtemény 108-113. oldal

A teljes kötetet hiába kerestem... Viszont William Goldingnak is van ilyen címmel könyve. Nem összekeverni!

 

3.) Ady Endre: A magyar Pimodán, 1908, in: PSYrodalmi szöveggyűjtemény 39. oldal

Szerintem ebben lehet.

Viszont több érdekes kiadványt is találtam Ady Endre művekkel, nem versek témában. Ady Endre: Jóslások Magyarországról; Az Élet-Halál titkai: Ady Endre füveskönyve; Ady Endre párizsi noteszkönyve; ezt pedig nem nagyon tudom hova tenni...: Egy keresztvetés története

4.) Kurt Vonnegut: Embert hordozó lövedékek (The Manned Missiles), fordította M. Nagy Miklós, in: Isten hozott a Majomházban, Maecenas Könyvkiadó, 2007.);

másik fordítása is létezik: Majomház, fordította: Kőrös László, 1995, Totem Könyvkiadó.

35 komment

2008.10.05. 12:00 Scala

Talány (2.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Második találós kérdésünk remélem sikert arat olvasói körökben. Egy nem közismert szó definíciója lenne a feladat. Google nélkül, ha kérhetem! ;-)

A titokzatos kifejezés pedig:

pica

Ha valaki beidézi a jelenség (tessék már segítettem is!) világhírű irodalmi műben történő előfordulását, kénytelen leszek ajándékot küldeni neki! Mindenkinek hajrá, drukkolok, és szigorúan doppingmentes felkészülést kívánok! Ha néhány nap múlva sem érkezik meg a helyes megfejtés, kis segítségre számíthattok. Figyelem, a kép lehet félrevezető! :-)))

 

Megérkezett a helyes megfejtés, gratulálunk Virgogirlnek!

 

FRISSÍTÉS és magyarázat tehát:

Pica

Az evészavarok egy csoportja. Visszatérően táplálkozásra alkalmatlan dolgok elfogyasztása (föld, kavics, homok, textil, cérna, festék, haj, jégkocka stb.), amelyet nem kísér a normál ételek iránti averzió. Előfordulhat terhességben és vashiányos anémiában (vérszegénység) is.

Ötletadóm és alapforrásom a PSYrodalmi szövegyűjtemény volt.

Angol magyarázat, részletezés, betegségen belüli csoportok (attól függően, hogy mit vesz magához a beteg)

Egyes források a picat a kisgyermekek betegségének tartják.

A táplálkozási viselkedés jelentős zavara. E rendellenesség a kisgyermekek betegsége. A pica esetében tápértékkel nem bíró anyagok állandó evéséről van szó: festék, cérna, haj, homok, kavics, rovar, vagy állati ürülék, melyekkel szemben a gyermeknek nincs ellenérzése.

A csecsemőkori hányás esetében az étel ismételt kihányása mellett súlycsökkenés vagy a várt súlynövekedés elmaradása figyelhető meg. A részben megemésztett étel hányinger, öklendezés, émelygés kíséretében visszakerül a szájba. Hátterében gyomor-bél rendellenesség nincs.

A felnőttkori pica lehetséges oka (Forrás: The Medical Encyclopedia):

Pica may also occur in adults who crave a certain texture in their mouth.

És végül amiért Jessica Albat emlegettük:

Pica can occur during pregnancy. In some cases, a lack of certain nutrients, such as iron deficiency anemia and zinc deficiency, may trigger the unusual cravings.

További evészavarok: az elhízás (obesitas), anorexia nervosa, bulimia nervosa, és a csecsemőkori hányási zavar. Ezek közismertebbek.

Példa a betegség előfordulására a világirodalomból:

 Gabriel García Márquez: Száz év magány (részletek)

fordította: Székács Vera

Többnyire a hintaszéken ült, a ház legeldugottabb szögletében, és az ujját szopta. Figyelmét nem fogta meg semmi, csak az órák muzsikája, amelyet riadt szemmel lesett félóránként, mintha azt várná, hogy megjelenjék valahol a levegőben. Napokig nem sikerült rávenni, hogy egyen. Csodálkoztak rajta, hogy nem hal éhen, míg aztán az indiánok, akik mindenről tudtak, mert nesztelen lábakkal megállás nélkül surrantak ide-oda a házban felfedezték, hogy Rebecának csak az udvar rendes földje ízlik, s azon kívül a mészgalacsinok, miket a körmével kapar le a falról. Nyilvánvaló volt, hogy a szülei vagy a nevelői megrótták ezért a szokásért, mert csak titokban vetemedett rá, bűntudattal és félve dugdosta a készletét, hogy majd akkor egye meg, ha senki sem látja. Attól fogva éber és szigorú felügyeletnek vetették alá.

(...) Senkinek sem tűnt fel, hogy még nagylányként is az ujját szopja, hiszen amikor csak tehette, a fürdőkamrába zárkózott, s azt is megszokta, hogy arccal a fal felé fordulva aludjon. Az esős délutánokon, amikor a begóniás tornácon a barátnőivel kézimunkázott, időnként elrévedezett, s a kert nedves földje, meg a giliszták túrta sárkupacok láttán a sóvárgás könnyeinek sója futotta be a szájpadlását. Titkos szenvedélye, melyet egykor rebarbarás narancslével irtottak ki, leküzdhetetlen vággyal tört fel benne, amikor sírógörcsöt kapott. Ismét rászokott a földevésre. Először szinte csak kíváncsiságból vette a szájába, bízva benne, hogy a föld kellemetlen íze lesz a legjobb ellenszer, amellyel legyőzheti a kísértést.  És csakugyan, nem bírta lenyelni. De a növekvő sóvárgás egészen a hatalmába kerítette: addig próbálkozott, amíg lassan visszanyerte régi étvágyát, újra felfedezte a természetes ásványok ízét, és teljes odaadással élvezte a gyermekkori csemegét. Marokszám tömte zsebébe a földet, s amikor senki nem nézett oda, a harag és a boldogság elegyes érzésével csipegetett belőle, miközben bonyolult öltésekre tanította barátnőit, és olyan férfiakról beszélgetett velük, akik nem érdemelték meg azt az önfeláldozást, hogy valaki leegye miattuk a falról a meszet.

(1967)

Jól érzékelteti García Márquez az anomália pszichés eredetét: a sóvárgást,  a legküzdhetetlen vágyat, a tevékenység felé irányuló teljes odaadást, és az elutasítás miatti titkolózási kényszert. Utóbbi szerintem csak ront az ebben szenvedő személy helyzetén. 

Végül egy személyes élmény: Bölcsődében voltak olyan társaim akik rendszeresen kavicsot, homokot és földet ettek, utolsó nap engem is megkínáltak... úgy emlékszem a sárgás kavicsot kipróbáltam. A rakéta-mászóka alá bújtak, ott nehezen láthattak rájuk, ketten-hárman csinálták. Nem voltak közeli barátaim, furcsállottam ezt a szokást. Óvodai élmények közül nem emlékszem a jelenségre, de lehet, hogy homokkal ott is előfordult. Nektek van ilyen emléketek?

27 komment

2008.08.28. 19:30 Scala

Találós kérdés

Noori Bloggerina annyi extra-haladóknak szóló talánnyal bombáz minket a 'maga szakterületén belül', hogy én is kedvet kaptam egy játékhoz.

Az alábbi kép az ország egyik legszebb épületében készült, annak is a könyvtárában.

A kérdés pedig így szól:

Melyik könyvtárban áll ez a Zsolnay manufaktúra készítette váza?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kíváncsi vagyok más is felfigyelt-e rá, vagy csak az én ízlésvilágom szerint gyönyörű darab? Elfogadnám. :-)

Amennyiben egy hét alatt nem találja ki a nagyérdemű, kaptok egy újabb képet, segítségül...

 

 

 

20 komment