HTML

Külcsín és Belbecs

"Eddig csak az csinált a világban valamit, akinek nem voltak határozott tervei." (Oscar Wilde)

Friss topikok

Blog szépirodalom-őrülteknek


2008.12.04. 09:00 Scala

Különkiadás: Újabb novella blog.hu-ról

Itt valaki fogta irtóztató korunk lényegét. ;-)

The_Dav: témája tetszik, az első bekezdésen talán csiszolnék. /Bár másodszori olvasásra már nem volt zavaró./

Egyáltalán nem rossz: ritmusa van, üzenete, és még árnyalatai is! Köszönjük. :-)

 

szerző: The_Dav

 
Tahóság, mint üveggolyó
 
- Mi az anyád picsáját lesel?- tájékoztatja ellenséges hangnemben Teofil, a környék bunkója, az öregembert, aki hasonlított Antal Imrére. Az persze képtelen volt válaszolni, az ő unokája kedves volt, csak egyszer mondta neki, hogy "Úgy nézel ki, mint a tévében az a buzi öregember!"....ejjj. Antal Imre nem buzi. Visszahúzódó.
Teofil kiemelte a sört a bolt ósdi hűtőjéből, leütötte a kupakját az Antal Imre-féle bevásárlókocsiján és mohón belehörpintett. Természetesen fizetés nélkül távozott, de a boltos nem szólt egy szót sem. Megszokott dolog volt ez a környéken. Teofil be, egy sör mínusz.
-Mondja kérem Géza, miért tűri el ezt ennek a maffiózónak?-méltatlankodik egy állandóan elégedetlen öregasszony
-Vali néni, maga ezt nem értheti. Teofil súlyos betegségben szenved. Kényszerbunkóságban. Múlt héten mutatták is a tévében, jöttek fenntről ilyen tudósok, vizsgálták egy hónapon keresztül. Ezt nem tetszik tudni? Vali néni nem néz tévét?
 
Teofil szülei áldott, jó emberek voltak. Kicsi korában anyukája mindíg a Münhausen Báró-t olvasta neki lefekvés előtt. Az volt a kedvence, jókat mulatott a történeteken, és az állandó kacagásban fáradt el annyira, hogy a végén általában elpilledt. És ha mégsem? Hát akkor nosza, ez a tündéri asszony váliumot kevert a kicsi Teo cukros Bedekójába. Nem csoda, ha mindíg kipihenten ébredt, és újult erővel láthatott neki a másnapi mókának. Az apukája meg egyenesen a világ legokosabb embere volt! Egy igazi tudós! Édességeket talált fel, amiket kisfiúknak és kislányoknak adott el a suli mögött.A gyerekek bekapták a cukrot, és hip-hop, olyan vidámak lettek, hogy az csuda. Önfeledten táncoltak, még Karcsi is a 2.b-ből, pedíg ő sosem szokott nevetni. Egyszer meg az egyik kisfiú nagyon sokat megevett és kórházba vitték. Biztos gyomorrontása lett, vagy valami ilyesmi. Bár Teofil azóta nem látta. 14 éve.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Vagy talán már 15 éve is volt annak, hogy elköltözött a fiú. Legalábbis azóta nem látta őt. Pedíg sokat autóskártyáztak a suliban. Teofil ritkán gondolt arra, hogy miért hagyták el őt a szülei. Egyszer, még 14 éves korában elkísérték őt az iskolába. Az első napja volt a középiskolában. Aztán hazatért és nem talált otthon senkit. Elgondolkozott, hogy hova mehettek, majd leült Nintendózni. Meg is volt így öt éven keresztül, csak közben állami gondozásba került, egyik nap az intézet erőművésze kiütötte a fél fogsorát. Szerencsére a kis fejét csak néhányszor térdelte le és tényleg csak egyszer hajította ki a harmadik emeletről.. Dühös volt Teofilra. Jobb volt Super Mario-ban.Az eset után a félig elhülyült Teo rászokott a szipuzásra, így hál' istennek teljesen hülye lett és ebből lett a baj. Kezdett immár bunkó is lenni. Bárkit elküldött az anyjába. 
 Egy teljes hónapon keresztül mérték az okosok a tahóságának mértékét. Eleinte csak egyszerű teszteket kellett kitöltenie és kérdésekre kellett válaszolnia
-Teofil!
-Na?
-Mit teszel, ha egy idős asszony segítségedet kéri, hogy kísérd át őt a zebrán?
-Lefejelem.
-És mit teszel, ha egy hölgy elejti a kosarát a kisboltban és a benne lévő dolgok szerte-szét gurulnak?
-Megbaszom.
-Ott helyben?
-Há'!
-És ha teherbe esik az a bizonyos hölgy?
-Lefejelem.

Kiváló eredményeket ért el, vitathatatlanul a tahóság királya volt. A szituációs gyakorlatokban is rendre kiválóan teljesített, meglepve ezzel olyan nagy elődöket, mint Dópmen és Fekete László, a világ legerősebb tahója. (az író közbeszól: az utóbbi ne bántson. Nem ér.) A kísérletek végén szinte könnyes szemmel búcsúzott tőle az egyik intelligens:
-Teofil! Nagy jövőt jósolok neked, neked műsorod lesz a tévében! Bevallom... kicsit hiányozni is fogsz nekem.
-Szarjá vért!
-Anyukám is sok sikert kíván neked, küldött neked meggyes sütit.Ez a kedvenced.
-Anyád buzi!
-Micsodaaa? Teofil, te sötét bunkó!
-Kikérem magamnak.
 
Teofil aztán tényleg sikeres lett. Mindenhol ott van, ő folyik a csapból is. Saját műsora van, több is. Saját lemezt adott ki, többet is. Emellett szívesen politizál. Teofilt zabálják a nők, kisfiúk tekintik a példaképüknek. Teofil minden tévécsatornán ott van. Figyeljetek oda rá.

A novellát itt találtam.

15 komment

2008.12.03. 10:00 Scala

Különkiadás: Alosztályvezető-helyettes (részlet) 3.

 

 

 

 

 

 

 

Stílusgyakorlat Franz Kafkára és Örkény Istvánra.

Befejezzük a novellát, melynek közlését itt kezdtük. Majd itt folytattuk.

 

'Chinestar' :

Alosztályvezető-helyettes

 
(...) Szinte futva távozott a cégtől, és tudatát boldogság járta át. Biztos volt abban, hogy megszerezte a munkát, elköltözhet egy nagyobb lakásba, vehet egy kocsit, feleségül veheti végre Katalint, kivéve persze ha mégsem. Hazaérve az első dolga az volt,- miután berúgta az egyébként is rozoga ajtót- hogy feltárcsázza a lányt, és elújságolja neki friss élményeit. A telefont a földre fejelte, majd leguggolva, az állával beütve a számkombinációt felhívta Katalint.
-Halló- Katalin hangja ezúttal kellemes és dallamos volt.
-Péter- mondta Péter vidáman.
-Így hívják a vőlegényemet!- lepődött meg Katalin.
-Én vagyok az!- Péter halkan kuncogott.
-Mondom Péter- kerepelte Katalin- és nem maga.
-Azt hiszem megkaptam az állást!- Péter nem tudta visszafogni a nevetést- most már nyugodtan összeházasodhatunk!
-Menyasszony vagyok- mondta Katalin hűvösen- ne zaklasson engem!
A vonal megszakadt, Péter pedig szórakozottan, mint egy sikereiben úszó popsztár, körbefordult a padlón, majd felugrott, és diadalmasan körbeszaladt a lakásban. Ekkor jutott eszébe az alsójában élettelenül heverő herezacskója, és egy pillanatra elszomorodott.
-Egyébként sem akartam gyerekeket- próbálta megnyugtatni magát- és a lényeg még így is megmaradt.
A hálószobába sétált, és a szájával nyitotta ki a szekrényajtót. Hatalmas erőfeszítések árán lebirkózta magáról a pulóverét, és a farmernadrágját, szájával elkapta a kihulló bal karját, felhelyezte a fülek, és a jobb kar mellé, majd nagyokat szökellve kirázta az alsónadrágból a heréit, és ügyesen a felső polcra rúgta őket.
Úgy gondolta, hogy a legkényelmesebb- és egyetlen- fotelébe ülve várja majd meg a cég értesítését, egy csomag sört görgetett ki a konyhából, bekapcsolta a televízióját, a telefont pedig az ölébe helyezte. Meg volt elégedve a teljesítményével, és úgy gondolta, ha elég pénze lesz egyáltalán nem kell nyugtalankodnia egy-két testrésze elvesztése miatt. Annál karcsúbb lesz, és ami lehullik róla, az valószínűleg teljesen felesleges is. Lesznek majd emberei, akik elvégzik helyette azokat az apró-cseprő munkákat, amikhez karok, fülek, vagy éppen herék kellenek, és egyébkén is, ugyan kit fog érdekelni mindez, ha ő már alosztályvezető helyettes lesz, vagy akár még feljebb jut, talán ő lesz az alosztályvezető maga.
Az izgalomtól szétharapdált sörös dobozok lassan kiürültek, Péter fejét pedig igen jóleső részegség bódította. Bal lábán- a jobb lába a fotelban maradt- ugrálva a toalett fülkébe ment, a felesleges folyadékot, és a péniszét egyaránt a csészébe ürítette, majd az egészet, úgy ahogy volt leöblítette. Féllábú zsonglőrként újabb söradagot rugdosott a foteléhez, és a telefonkagylót is visszaügyeskedte a hasára. Várt. Életében először érezte magát igazán, és maradéktalanul kielégítettnek. Boldogságában még az sem zavarta meg, hogy a feje az ölébe pottyant. Csillogó szemei a telefont bámulták, és izgatottan figyelték a cég hívását.
 
 
Várom a véleményeket!
- Titeket kire, mire emlékeztet?
- Tud írni?
- Tetszett vagy nem szívlelitek a groteszk, fekete humort illetve a bürokratikus világ emberfelettiségét?
 
 

Szólj hozzá!

2008.12.02. 14:00 Scala

Különkiadás: Alosztályvezető-helyettes (részlet) 2.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Folytatjuk a novellát, melynek közlését itt kezdtük.
 
 
szerző : Chinestar
 
Alosztályvezető-helyettes
 
 
(...) Pétert bosszantotta, hogy feleslegesen ügyködött a kötszerrel, és nem tudta mitévő legyen; a pulóverében hagyja a fityegő jobb karját, vagy pedig felhelyezze a polcra, a többi testrésze közé. Végül az utóbbi megoldás mellett döntött, a kényelmességi szempontokat véve alapul. Két fül, tíz darab ujj, és egy egész jobb kar- számolta össze a felső polc tartalmát, és egy ideig rezignáltan bámult maga elé. Tulajdonképpen örült neki, hogy ilyen gyorsan, ilyen sokat fogyott, ugyanakkor nem tudta, hogyan fog elvégezni néhány egyszerű, mindennapi tevékenységet.
-Maradt még elég testrészem- döntött a pozitív hozzáállás mellett- és most az a legfontosabb, hogy megkapjam a munkát, egyszerűen nem foglalkozhatom ilyen hülyeségekkel.
A konyhába sétált, bekapcsolta a kávéfőzőt, egy üres kiflit tömött a szájába, majd kutatni kezdett a hűtőszekrényében. Pótolni akarta a hiányzó karját, legalább annyi időre, hogy a munkamegbeszélésen egy egységes, és egész ember benyomását keltse. Először arra gondolt, hogy néhány rúd kolbászt kötöz össze, majd helyezi rá a testére, de túlzottan körülményesnek találta az ötletet. Megitta a frissen elkészült kávét, a koffein az egyszerű megoldások felszabadítójának bizonyult számára, visszament a hálóba, és ruhával tömi ki a pulóverét. Péter olykor hajlamos volt megfeledkezni a kézenfekvő, pofonegyszerű dolgokról.
-Gyakorlatias, és célratörő- egészítette ki magában a cégnél mondandó előre betanult szövegét, miközben néhány összegyűrt pólóval duzzasztotta fel a pulóvere ujját, majd ismét a kötszerért nyúlt, a jobb karját háromszög kötéssel a testéhez rögzítette, a bal kézfejét pedig teljesen bebugyolálta.
-Még mindig jobb, ha azt hiszik, hogy balesetem volt, mintha azt hinnék, hogy nincs ott semmi- gondolta, és roppant furmányosnak találta a gondolatát.
 
Metróval utazta át a várost, és egyfolytában a bemutatkozó szövegét mormolta magában, a hangsúlyozással, és a szavak helyes formálásával volt elfoglalva még akkor is, amikor már a cég egyik emeleti irodájának várószobájában üldögélt. Nagydarab, de csinos titkárnő intette nyugalomra, amikor a munkamegbeszélés iránt érdeklődött, visszaült hát a helyére, és tovább futta magában az érveket, amiért ő, és csakis ő a legmegfelelőbb a meghirdetett munkakör betöltésére. A nyugtalanság üresjáratában döcögő tízpercek után a titkárnő feltárta az ajtót, és egy tágas irodába vezényelte Pétert.
-Tucat Péter- mutatkozott be Péter.
-Stromfő Aurél- mondta a bőrfotelban szinte elvesző apró férfi mosolyogva, és kopasz fejével biccentve hellyel kínálta Pétert.
-A meghirdetett állásra jelentkeztem- kezdett bele Péter a mondandójába, miután elhelyezkedett a székében.
-Üresedés van?- csillant fel Stromfő szeme- milyen poszton?
-Alosztályvezető helyettes- döccentek elő a szavak Péter szájából.
-Igen?- kérdezte Stromfő élénken- tényleg?
-Igen- válaszolta Péter egy csöppet megzavarodva- és azért vagyok itt, hogy bebizonyítsam, én vagyok a legalkalmasabb erre a posztra.
-Igen?- Stromfő egyre hangosabbá vált- tényleg?
-Tényleg- Péter lesütötte a szemét- diplomás vagyok, kreatív, gyakorlatias, és célratörő, ugyanakkor csapatjátékos is…
-Mi történt a karjával?- szakította félbe Stromfő.
-Baleset- mondta Péter- pár hét, és rendbe fog jönni.
-Igen?- Stromfő hangja ismét emelkedett- tényleg?
-Igen- Péter egyre kényelmetlenebbül érezte magát- van rá esélyem, hogy megkapjam az állást?
-Maga tetszik nekem- mondta Stromfő, és nagyot ásított- mindenképpen megkapja az állást, kivéve persze, ha nem.
-Értesíteni fognak?- Péter herezacskója aláhullott, de az alsónadrágja megfogta.
-Feltétlenül- vigyorgott Stromfő- előbb, ha éppen nem utóbb!
-Mégis mire számíthatok?- próbált tiszta vizekre vergődni Péter.
-Mit akar kiszámítani?- érdeklődött Stromfő.
-A konkrétumokra gondoltam- válaszolta Péter, és eszébe jutott, hogy a heréit is a polcra kell tennie, és nem lehet már gyereke ebben az életben.
-Személy?- hunyorgott rá Stromfő.
-Nem- mondta Péter.
-Tárgy?- Stromfő egyre izgatottabbá vált.
-Mi?- kapott észbe Péter.
-Tehát fogalom- merengett Stromfő, és hangos hümmögésbe kezdett.
-A munkámról van szó- jutatta az eszébe Péter.
-Játékgyilkos!- kiáltott fel Stromfő, és sértődötten keresztbe fonta a karjait.
-Van rá esélyem, hogy megkapjam az állást?- ismételte meg a kérdését Péter- csak egyetlen egy világos választ szeretnék.
-Megmondtam magának- mondta Stromfő mereven- mindenképpen megkapja, kivéve persze, ha nem.
-Köszönöm!- Péter feláll, és kezet nyújtott a férfinak.
-Én köszönöm!- Stromfő kedvesen mosolygott, és erősen megrázta a Péter bal karját. Péter bal karja egy jóleső csámcsogás hangjának kíséretében levált a testéről. Stromfő Aurél semmiféle jelét nem adta annak, hogy észlelte volna a testrész lehullását, Péter pedig sietve távozott az irodából.
-Nem vette észre- bizonygatta magában- és nincs is jelentősége, még ha észrevette volna is, ugyanis tetszettem neki! (...)

Befejezés holnap...

2 komment

2008.12.02. 11:15 Scala

Különkiadás: Alosztályvezető-helyettes (részlet) - Találtam egy novellát a blog.hu-n

... és még van egynéhány azon a blogon.

Stílusgyakorlat Franz Kafkára és Örkény Istvánra.

'Chinestar' :

Alosztályvezető-helyettes

 

Péter arra ébredt, hogy nincsenek ujjai. Egyszerűen leestek a kezéről. Nem érzett fájdalmat, és különösebb meglepettséget sem. A lehullott testrészek, mint vékonyra szelt virslik figyelték őt a párnájáról.

-Életem legfontosabb munkamegbeszélésre vagyok hivatalos, és még ez is- bosszankodott egy sort, majd kikecmergett az ágyából, a fürdőszobába ment, lefürdött, és megborotválkozott. A borotválkozás nem sikerült zökkenőmentesen, ujjatlanított kezei folyton elejtették a műanyagba csomagolt pengét.
-Hiába is, ez így nem tökéletes- nyugtázta Péter, és végigsimította az arcát. A bőrfelületen kisebb-nagyobb borostamezőket tapintott ki.
Visszasétált a hálószobába, gondosan, és igen esetlenül egy nejlonszatyorba csomagolta a lehullott ujjait, majd a szekrénye legfelső polcára helyezte őket, közvetlenül a két füle mellé. A fülei úgy estek le a tegnapelőtti reggelinél, mint érett gyümölcsök a kertben, halkan plöttyenve bele az asztalra helyezett müzlis tálba. Péter nem tulajdonított túlzott jelentőséget az eseménynek, nem volt sem vér, sem fájdalom, azonkívül egyéb dolgok jobban lekötötték a figyelmét.
-Ha megkapom ezt az állást a cégnél, minden jobbra fordul- morfondírozott, és a fülei helyén tátongó lyukakra söpörte hosszú sötét haját. Belebújt egy kék farmernadrágba, majd felvette az erre az alkalomra félretett tiszta fehér ingjét, de a gombjait képtelen volt bekapcsolni, így fekete kötött pulóvert húzott rá, és kiigazította a gallérját.
-Csak lezseren. Tucat Péter, alosztályvezető helyettes- mutatkozott be önmagának a tükörben, és kinyújtotta csonka kezét.
A látvány nem nyerte el a tetszését, az arcát beesettnek, a szemeit pedig túlzottan karikásnak találta. Eszébe jutott, hogy felhívja Katalint, a menyasszonyát, a lánnyal folytatott beszélgetései jótékony hatással voltak az idegeire. A vállával az arcára szorította a kagylót, és az orrával tárcsázott.
-Halló?- kapcsolódott be a vonalba Katalin hangja, álmosan, és kedvetlenül.
-Én vagyok- duruzsolta Péter, leült az ágya szélére, és szabad kezével kötszert kereset elő az éjjeli szekrényéből.
-Én?- kérdezett vissza Katalin.
-Péter- mondta Péter, és gézlapokat terített szét az ágyneműn.
-Nem. Én Katalin vagyok- javította ki Katalin.
-Csak azért hívlak, mert most indulok a céghez- Péter a szájába vette a kötszert, és mint egy dühös ragadozó, hosszú csíkot marcangolt le belőle.
-Kihez?- érdeklődött Katalin.
-A munkamegbeszélésre, tudod- mondta Péter, és szabad kezére göngyölte a gézt- amire már hetek óta készülök.
-Egy hét elég sok idő- nyugtázta Katalin- kivel beszélek?
-Velem- válaszolta Péter, és rögzítette a kötszert.
-Velem?- nyugtalankodott Katalin- magamban beszélek?
-Nem. Én vagyok az, Péter- mondta Péter, és még mielőtt egy újabb adag gézt tekerhetett volna a szájába, a jobb karja teljes egészében levált a testéről.
-Hát nem is én!- háborodott fel Katalin, és lecsapta a kagylót.
 
Folytatjuk, csak nem akartam túl hosszú postot. 
 

7 komment