HTML

Külcsín és Belbecs

"Eddig csak az csinált a világban valamit, akinek nem voltak határozott tervei." (Oscar Wilde)

Friss topikok

Blog szépirodalom-őrülteknek


2012.12.22. 11:22 Scala

Kiábrándító - E. L. James: A szürke ötven árnyalata



Hosszú szünet után vendégbejegyzés az év tudatosan felkapott, retinába égetéssel marketingelt darabjáról.
Nem véletlen a nagy cirkusz, ez egy trilógia: nem árt ha kitart a szufla a harmadik kötet megjelenéséig.
Tömören összefoglalta Chez DuBarry még nyáron: 

"Én még ekkora szemetet nem forgattam. El nem olvastam, csak a repülőn kínlódtam vele, mert nem volt fent velem más betű."

Alaposabban Rocko futtatja meg gondolatait itt alább. Köszönöm! Egyetlen saját megjegyzés: a címadás a legnagyobb, a cím jó, viszi az egészet! A bejegyzés végén még pár gondolat a fordításról.

50 árnyalata borító.JPG

E. L. James: A szürke ötven árnyalata
(Fifty Shades of Grey)
Ulpius-ház Kiadó, 2012
 
524 oldal
magyarra fordította Tótisz András
 
E -
"Azért olvastam el ezt a könyvet, mert megosztó véleményeket kaptam róla. Egyrészről rengetegen oda vannak érte (fiatal nők és lányok), másik oldalról pedig kapott hideget. Nem, meleget nem, csak hideget. A fordítás hiányosságairól nem emlékeznék meg, akit érdekel, az nyugodtan olvasson róla a leiterjakab blog ötfelvonásos megemlékezésében. Én csak annyit fűznék hozzá hogy az adta a könyvhöz a humort.
A könyvben az értelmi szint hullámzik egy 12-18 éves szellemi síkja közt. De sajnos felemelkedést nem éreztem. Próbáltam minél inkább pártatlan lenni, de a mű harmadánál már erős volt a gyanúm hogy egy kielégítetlen vagy lapos szexuális életű nő írta meg a vágyait, vágyálmait, amit kihagyott az életből. Ekkor kerestem rá a szerzőre, és egy elégedett mosollyal nyugtáztam, hogy ő egy 20 éve házasságban élő, kétgyermekes 49 éves angol nő. Nem szeretem a sztereotípiákat, de ennél nagyobb skatulyát nehéz elképzelni.
E-L-James-fifty-shades-trilogy-30912994-960-906 (640x604).jpg
Érezni is a képzetlenségén hogy direktben emaileket bevagdosni még 2011-ben is ciki, stilisztikai baklövés. Már ha az író tisztában lenne az irodalmi fogalmakkal, eszközökkel. Például egy érzelmeket példázó jelentben iszonyatosan illúzióromboló a technikai részletezés. Az írás módja is sajnos csak korátok jelenlétét erősíti, az egész cselekményt egy nézőpontból látjuk, de azt is mondhatnám: egysíkú.
Két fő hibatípust találtam. Az egyik tárgyi tévedések sokasága, a másik pedig a cselekménybeli, karaktereket jellemző, pszichológiai hibák.

A tárgyi tévedések önmagukban nem lennének probléma, viszont az író a valóságos életbe helyezi be a mű univerzumát, így igen hamar kirántja a könyv táptalaját adó tartóoszlopokat. Ezek nagyon egyszerűen kiküszöbölhetőek, ha a kiadás előtt valaki átolvassa a könyvet, vagy maga az író keres rá az interneten. Mikre gondolok? Például arra hogy nem létezik Audi RS Spyder. R8 Spyder igen. Aztán ennek a hátsó ülésére nemhogy egy csomagot, de egy levelet nem tud bedobni Mr. Grey, hiszen nem létezik hátsó ülése.

Audi-R8_Spyder_5.2 (640x480).jpg

Vagy igazán mutathatna nekem valaki egy kétajtós és lapos Audi A3-ast.

Aztán például hogy letépi Ana bugyiját. Mégha egy zsinórtangáról is beszélünk, egyetlen mozdulattal biztosan nem tudja letépni, vagy ha mégis, abból nem szex lesz, hanem elhajtják a fenébe. Tessék otthon nyugodtan próbálkozni! Itt van ez az állandó óvszerkészenlét. Egy bűvésznél nincs ennyi fehér galamb mint amennyit ez az ember állandóan elővarázsol. Nem valós ez hogy az emailek tárgyát állandóan átírják. Persze aki nem látott még emailt, attól hogyan is várhatnánk el hogy ismerje annak a rendszerét. Az se fér a fejembe hogy Ana miért hordja állandóan Kate ruháit. Neki nincs sajátja? Az is érdekes hogy menzesz alatt ülőfürdőt vesz. Miért nem vágja fel rögtön az ereit. Just down the road, not across the street.

Down the road, not across the street.jpg

A pszichológiai hibák viszont a szerző saját szellemi korlátoltságából fakadnak. Kezdhetjük azzal hogy tizenéves Christan Greyt elcsábítja egy idősebb nő, és hosszú ideig szexuális kapcsolatot tartanak fent. Ugyan, melyik tini srác nem rohanna világgá kürtölni hogy egy idősebb nővel kefél? Aztán férfiú lakása is egy érdekes helyzet. Olyan mint egy átjáróház, takarítónő jön-megy, nevelőanyja hívatlanul betoppanhat, ő pedig a saját lakásban tartja a perverz szexszobáját, amit amúgy titkolni akar a nagyvilág elől? Miért nem bérel egy külön lakást, álnéven. No meg: van egy lakása, ahova rendszeresen visz fel nőket, de egy darab (férfi) fésű van. Persze a szexszerződésben már mindent megad a farka választottjának. Csak fésűt nem. Természetesen ez a szerződés is érdekes. Rengeteg pénzt, energiát elpazarol egy nőre, holott csak dugni akar. Vannak erre hivatásos személyek is, a pénzével biztosíthatja a lojalitást. Egy konzumhölgy ne fog fecsegni, neki fontosabb a fizető ügyfél mint hogy kapjon 15 perc hírnevet. Ráadásul egy gazdag ember akár vehet is magának egy szexrabszolgát, olyat amilyet akar. A szerződés maga is egy vicc. Mint ha egy tizenéves írta volna. Mondjuk Mr. Grey maga is az: egyetlen célja az életben hogy dugjon. Nincs ezzel gond. Amíg az ember túl nem lendül a középiskolán, egyetemen. Persze ebben remek párja Anastasia, ő pedig az elmaradt éveket próbálja bepótolni. Ész nélkül. Lányok! Ki engedné hogy csak így, első komoly párkapcsolat helyett kihasználják, pusztán azért mert valaki jóképű és tehetős? Rendben, értem, vonzó a pénz és sárm, nézzétek csak meg Berényi Mikit. Érzésem szerint ha nem lenne gazdag és szép, akkor jóval kevésbé érne célt. Ebből is sejthető hogy mennyire egyszerű és naiv Miss Steele. Valahol azért megértem a karaktert. Nem volt egy egészséges apaképe, rendre változott hogy ki van az anyja mellett, hogyan alakulna így ki egy tisztes családkép, a megfelelő szerepekkel. Nem csodálom hogy így apakomplexusos lett, és rögtön megtetszett neki az aki irányítani akarja, aki uralkodik rajta és akire felnézhet. Ápropó, elemezzük csak ezt a viszonyt! Ki az aki dugna az apjával? Senki? Helyes! Nem is egészséges emiatt se az hogy egy nő az apaképet keresi a társában, se pedig ez az alá-fölérendeltségi viszony. Ideig-óráig működik, de nem lesz ebből egy egészséges, kooperatív párkapcsolat ami építkezni tudna. Már ha valakinek van erre igénye. Egyébként ez az irányításmánia is egy látszat, nem tudja se magát kontrollálni Grey, se pedig Steele-t. Nagyon gyenge ez a jellemvonása, pedig pont a fő erényének van beállítva. A lány se irányítja magát, igen hamar kifejlesztette magában a pavlovi reflexet az óvszercsomag bontása és saját szexuális izgatottsága közt. Erre akár ivós játékot is lehetne alapozni, de én nem vagyok ennyire alkoholcentrikus, én csak szimplán egy zacskót zörgetnék neki, amíg egy nyakig érő medencében nem találja magát. Grey karaktere is ezekkel az állandó hangulatingadozásokkal inkább kavaros, mint erős. Előbb vágja rá az ember hogy szeszélyes, igaz, nem nő, szóval inkább bohém playboy, mint sem egy komoly vállalatigazgató. Ana is elég gyenge emberismeretből, én ennél megállapításnál felvisítottam: "Csak nézem anyámat. Ez a negyedik házassága. Csak tud valamit már a férfiakról!". Nem, aki négyszer házasodik az kicsit sem ismeri vagy a férfiakat, vagy magát. Esetleg mindkettőt. Persze ezt csak tetézi azzal hogy idióta. Kombinál Mr. Robinsonról, belelovalja magát olyanba, amiről nem tud semmi, csak a fejében létezik. Ez sokkal jobban zavarja, mint Christian zaklatása. Nem hiszem hogy bármelyik értelmes nő hagyná az ilyen szintű beavatkozást az intim szférába.
Összességében a mű egy szedett-vedett alkotás, ettől még Brian Griffin is jobbat ír. Karakterfejlődés nem igen található, legalábbis egy darab (késői) öntudatra ébredést nem lehet fejlődésnek nevezni. A könyv nem tér ki olyan részletekre amik az olvasó fantáziáját megmozgatnák, nem derül ki hogy milyen volt Christian gyerekkora, mikor, mitől változott meg a szexuális ízlése, mikor, hogyan találkozott Mrs. Robinsonnal, milyen volt a kapcsolatuk. A karakterek jellemével nem igazán lehet azonosulni, Christian csak egy feleslegesen üldözendő álomkép, változásra nem hajlandó egyén, Anastasia pedig a saját érzelemi közt elvesző naiv lány, akit talán megérteni lehet, de átélni a helyzetét senki se akarja. A cselekmény kb. 50-150 oldal terjedelmű, a maradék 400 oldal felesleges. Sajnos az elvárható alapszintet se hozza hogy összejöjjön a két főszereplő, gyanítom a trilógia következő részeiben kerül erre sor. Viszont ez szörnyű megcsúfítása az irodalomnak, hogy nem a történet erejével akarják eladni a könyvet, hanem annak a szétszabdalásával.
Lányok! A szexről nem olvasni, hanem csinálni kell!"
A fordításról
A könyv hirdetését a metrókocsiban láttam először, M2-es vonal. A világ-bestsellerből rögtön gondoltam, hogy abban az esetben veszem kézbe, ha ingyen küldik. Illetve nem. Új írók kapcsán bizakodó a természetem, az futott át rajtam először, hátha jó, hátha olvasható, utána fogok nézni! Aztán nem foglalkoztam vele, amíg az index.hu-n nem jelent meg ez a cikk a magyar fordításról. Innentől utánajárás nélkül MINDENT megtudtam a könyvről, jelen korszakunkban dívó, magyaros formában: röhögős kiakadás. A fordítási bravúrokon, és a mémeken egy hosszúhétvégén keresztül szórakoztunk a perzselő nyár közepette.
Ez a kedvencem:
tumblr_m7q9qhBTvU1qd3bpeo1_500.jpg
Rocko:
"Kinézem azt is hogy Tótisz egy kvázi kézi jegyzetet ad le fordításként, a kiadó pedig nem nézi át, úgy ahogy van kinyomtatja, épp csak betördelik, úgy ahogy.
Az én e-book verzióm 528 oldal, mínusz sallangok (egy oldal csak arra hogy Tótisz fordította, tudod, megérdemli...) = 518 oldal a tartalmi rész, az első fejezet első szavától az utolsó fejezet utolsó szaváig."

1 komment

2010.08.03. 04:59 Scala

Vass Virág: Franciadrazsé

  
 
Vass Virág: Franciadrazsé
Ulpius-ház Könyvkiadó Kft., 2010
Budapest, 364 oldal
3300,- Ft
 
C+
  
 
Önhibából némi spéttel élesítem a bejegyzést. :-)
 
Egy drága olvasó jóvoltából fogadjátok ezt a véleményt, köszönöm a figyelmét és idejét, amit rászánt a könyvre.
 
 
Vass Virág legújabb bestsellere – illetve annak szánt könyve – gyors, pislogásnyi felmérés alapján 5. helyen áll az ismert könyvesbolt-hálózat sikerlistáján. (Készült július 9-én.) Fejős Éva beelőzi a Mexikói-val. A Vulévu – Vass Virág első regénye - a 9. helyen a 10-es listán, ráadásnak a szerző mindkét könyve már ’twoinone’, szóval 2+1 akcióban vásárolható… Bár sokan mondták, töltsem le a netről, kölcsönözzem ki könyvtárból, de egy örökzöldhöz ezek nemtelen módszerek, inkább megrendeltem kedvenc könyvesboltomból, nagyon kedvezményesen (online rendelés 5%, törzsvásárlói kártya 10%) és még egy quizjátékot is játszhattam a 3 db Pandora karkötő egyikéért - amely ezen kritika megjelenése után biztos nem lesz az enyém.
Hogy miért szerettem volna birtokolni ezt a művet?
- A fekete (mármint borítójú) Vulévu mellett jól fog mutatni a pink Drazsé (szigorúan anyám könyvtárában).
- a sajátomba tudom a gondolataimat jegyzetelni a kritikához!
- beáldoztam magam a bloggazda és a blogolvasók kérésének, akik szeretnék tudni, mi lehet, milyen is lehet az a Franciadrazsé.
 
Az ismét erős, azaz agresszív kampány miatt, mely a kötet megjelenését megelőzte, kénytelen vagyok néhány szót ejteni a könyv külcsínéről.
Borítóján pink - és nem fukszia; < Vass Virág szerint a borító fukszia színű, ami állítása szerint egyszerre szexi és elegáns szín. Én mégis pinknek látom, akármilyen szögből nézem > - alapon francia könnyedséggel biciklizik a szélben lobogó hajú női alak, akinek kerékpárja hátsó kereke még fekete szívecskéket is szór maga után!
A fülszöveg:
„Charlotte-ban volt valami fölényes elegancia. Réka alaposan megfigyelte. Tudta, hogy ez a nő egy nap elveszíti a szépségét, elveszíti a hatalmát, és elveszíti a férfit, akit szeret, és mégis… Ez a nő újra és újra fölé kerekedik”
Hátoldalán egy idézet, összegzés a könyvről, valamint az íróról fotó és … meglepetés - már itt előrevetül, hogy bizony a szerző nagy dobásra készül: Sokszor csókol India! Vulévu 2. - a történet folytatódik címmel Vass Virág megalkotni készül a Vulévu Saga-t! Ez a könyv fehér színű lesz a változatosság kedvéért.
Anyukámnak - igazi szépirodalom és krimi rajongó – még tavaly kölcsönadtam néhány könyvet, közéjük csempésztem a Vulévut.  Csak ennyit mondott: ’ Ugyan már fiam, nem gondolod, hogy elolvasom ezt a tini ostobaságot, vidd a szemem elől!’ Szigorú asszony, nem kertel sokat.
 
Ha azt gondolja a kedves olvasó, hogy a kurtán-furcsán összecsapott, befejezetlen Vulévu folytatása a Drazsé, nagyon téved. Ahogyan én is. Vass Virág ügyesen megtréfálta olvasóit, akik feltehetően arra vártak, hogyan folytatódik Szonjuska története.
A könyv első néhány oldalán ismét érezhetőek a SATC-s utalások, majd - talán, mert az író valamilyen okból változtatott a koncepción – ez a hatás abbamarad:
„Én most itt vagyok Párizsban „(…) „és valami történni fog velem.”
„Mindig is éreztem, hogy előbb-utóbb Párizsban vagy New Yorkban fogok kikötni…”
 
A történet röviden, vagyis történet… hát az nincs: egy magyar, a húszas éveiben járó lány, Réka, a francia Miracle divatmagazinnál gyakornok, aki nagyon hirtelen beleszeret a főszerkesztő - a negyvenes Charlotte -  élettársába? pasijába? szeretőjébe?, a nagyon mulya, cseppet sem férfias jellemvonásokkal bíró Vincent-ba. Az ajánló szerint „egy furcsa szerelmi háromszög krónikája…” a történet, én azonban szerelmet nem nagyon fedeztem fel. A könyv leginkább a divatmagazin szerkesztői háttérmunkát taglalja, de azt nagy részletességgel, már-már unalmasan hosszan, szinte ez a vezérfonál. A többi cselekmény, mint az emberi kapcsolatok, érzelmek leírása elnagyolt, felületes, olyan by the way-nek tűnik.
A fejezetcímek nagyon érdekesek és Vass Virág e téren is megcsillogtatta kreativitását, a 26 fejezet címe - és most nem hülyéskedek: Réka, Charlotte, Réka, Charlotte, Réka, Charlotte…
Ennek magyarázata, hogy ugyanazt a történetet a két főszereplő nő szemszögéből írja le, minden esetben egyes szám első személyben!
A ’humor’ ebben a könyvben is meglehetősen erőltetett:
Pl:
„Főleg akkor, ha az embernek esze ágában sincs szerelmesnek lenni.
Na jó, gondoltam. Eszem ágában azért volt”
 
„ veszedelmes munkaviszonyok”
 
A szerző még mindig szereti a fonetikus írásmódot: dzsípiesz, píár, lamúr, szelavi, viszont, továbbra sem viccel, ha luxusmárkákról, vagy reklámról van szó: Clinique, Hermés, Gucci, Chanel, Longchamp, Hello Kitty , H&M…
 
A könyv beharangozója szerint „a Franciadrazsé nem rántja le a leplet a francia nőt övező klisékről és titkokról. Nem is dicsőíti” Szerintem meg de, hosszasan taglalja a francia nő öltözködési, sminkelési szokásait, stílusát, sőt meglehetősen ’emlékeztet’ néhány mondat   Janelle McCulloch : Párizsban az élet című könyvére:
„Hivatalosan öttől hétig tart a szeretők órája, ahogy az egész országban. A derék francia polgárok a munkaidő lejárta után keresik fel a „mellékutcát”, mielőtt a házastársukhoz hazamennek.”
 
„Itt mindenki nagyra becsüli a házastársát, de a szeretőnek ebben az országban egyszerűen jobb az imázsa.”
 
Mint érdekesség, a két főszereplő karakterét szeretném bemutatni, mindketten ugyanazt a férfit szeretik, és mindketten egyes szám első személyben mesélik el ugyanazt a történetet:
 
Réka egy egyszerű, nem is túl szép, átlagos  magyar lány aki párizsi ösztöndíjasként a Miracle szerkesztőségében gyakornokként mellékesen a szerelmet (és önmagát) keresi, és meg is találja, ugyanis elszereti főnöke szeretőjét, míg Charlotte New Yorkban keresi aggódva kislányát. Közben persze Recca-nak, ahogy a franciák hívják a lányt, úgy mellesleg van Pesten is egy barátja, aki néhány skype-on váltott üzenetben türelmes birkaként tűri, hogy szerelme a mulya Vincent-nal hempereg. Végül Recca veszít, mert Charlotte visszatér, és visszaveszi, ami az övé! Recca története Pesten ér véget, ahol is a Liszt Ferenc téren tologatja babakocsiban Ákoskát, érzésem szerint nem túl vidáman. Inkább sorsába beletörődve.
Charlotte, a Miracle főszerkesztője, érett, elegáns, igazi párizsi úrinő, első perctől kezdve félti szeretőjét a „magyar csajtól”. A férfiakról és a házasság intézményéről így vall:
„Dédelgettem emlékezetemben ezeket a férfitesteket, a végtelenségig elfogult voltam velük szemben, mindannyiunkat egy hatalmas család tagjának képzeltem. Pedig majd megfeszültek szegények, hogy különbözőek legyenek.”
„Elfogadtam, hogy nekem nem való a házasság, mert genetikailag hiányzik belőlem az a kedvesen kusza naivitás, amely elengedhetetlen, ha bele akarunk vágni az egészbe.”
Kislánya miatt New Yorkba kényszerül egy hónapra, így főszerkesztői pozíciója meginog, kollégái ellene fordulnak szeretőjét elveszíti. De! Végül újult erővel tér vissza, a Miracle főszerkesztői székébe, ahol felvirágoztatja a magazint, visszaszerezte szeretőjét, megbocsátani azonban nem tudott a „magyar affér” miatt neki, így egy spanyol sajtóattasé mellett vigasztalódik pótcselekvésként.
 
A két karakter, mintha egy és ugyanaz lenne, a nagy reményeket tápláló, majd a nagy csalódástól kiábrándulttá vált személyiség… A történetvezetés unalmas: hosszú semmitmondó, erőltetett ’filozofálgatásokkal’ teli, körmondatokkal körítve.
Viszont érdekes dolgokat tudtam meg a divatszakmáról, pl: hogy a modellek brokkoli-heroin diétával fogynak, és a Miracle titkos csodafegyvere az aranyérkenőcs. A hormontartalmú változat, amit ott arcra kentek. (A Reparonnal azért tessék vigyázni…)
 
Hogy a könyv címe miért lett Franciadrazsé, az ugyanolyan rejtvény, mint az első könyv címe, ugyanis a történet során egy darab franciadrazsé sincs a könyvben, még utalás szinten sem. Átvitt ételemben, jelképesen sem.
Néhány dolgot nem értettem még a könyv olvasása során, de ez szerintem nem az én hibám.
Pl: a bicikliző nő a borítón
 A könyv egyetlen egyszer tesz említést arról, hogy:
„Rájöttem, hogy itt Párizsban bicajozni igazi élvezet, az embernek az az illúziója támad, hogy minden gondját maga mögött hagyja, és messzire száll a szmoggal.”- mondja ezt Recca.
 
A könyv végén még egy kis reklám a fekete Vulévunak: a két első fejezet kimásolva a könyvből, aztán a szokásos köszönetnyilvánítás mindenkinek, de ez különösen tetszik:
„Kiadómnak, Kepets Andrásnak, főszerkesztőmnek Huszti Gergőnek és fantasztikus csapatunknak, hogy együtt írjuk a jelent és álmodjuk a jövőt.”
 
A Drazsé elolvasása sokkal több időmet vette igénybe, mint a fekete Vulévu 1. Nehezen vettem rá magam az olvasásra, mintha komfortzónámon kívülre kerültem volna, egyszer légszomj fojtogatott, máskor pánikrohamok törtek rám A tünetek folyamatosan kísértettek addig, míg le nem tettem a könyvet. Kiolvasva. Betegségemen végül barátnőm segített: egy közös kávézásunk alkalmával meséltem neki: „Te, én mostanában olyan nem vagyok jól…” sorolom neki a tüneteket, mire ő nyúlt a táskájába és a kezembe nyomott egy levél rózsaszín bogyót: „ Szívem, minden olvasás előtt  vegyél be egyet!” kaptam a használati utasítást.
Azóta baráti körben a nyugibogyót egyszerűen csak úgy hívjuk: FRANCIADRAZSÉ
 
2010. július 14.
 
                                                                                                egy rajongó
 

  

47 komment

2009.11.24. 01:50 Scala

Offtopic: Elle - HUN

20 éve olvasok női magazint, a gyerekkori kezdetek oka családi: előfizetői voltunk a Nők Lapjának; furamód inkább apai, mint anyai elhatározásra. Akikről alább írok, uszkve húsz éve szereplői a magyar írott  'női', nőknek szóló újságírásnak.

Igyekszem arról regélni, ami tetszik, tetszett, és szóvá tenni, ami nem. Se több, se kevesebb ez a post, nem lesz folytatása. Nem is illik a bloghoz, Offtopic. 

Dohogás a Made in Hungary jelenségről; mert mi  o l v a s ó k sokkal, ennél legalábbis jóval t ö b b e t érdemlünk. Most is a saját érzékenységemet tartom szem előtt, célom elmondani, nem bántani; nem vagyok naív, tudom, hogy nem idézek elő kataklizmát, sőt apróbb változást sem. De kikivánkozott már...

 

1. rész

Eredetileg Vass Virág 'Zsóka-novellái'-ról terveztem írni (Elle magazin Magyarország október, november). Nagyrészt arról fogok, de nem hagyhatom ki az újságot, amely keretet ad az írásoknak. Elle Hongrie október-november: magyar írott tartalom, no fashion, no reklámok. Legutóbbival jól el vannak látva egyébként, ahol zavar egy-egy cikket, félmondat erejéig kitérek rá.

Ha valakit a magyar nőknek szóló mai magazinokról érdekel egy felhasználói, éleslátó, elfogulatlan és megvesztegetés-mentes körkép, bízza NooriraEmitt húzza rájuk a vizes lepedőtÉs itt is. No meg még itt. (Gyengébbek kedvéért: összesen öt link!)

/Ami engem illet egyébként, '08 január óta nem vettem magyar női magazint, csak hébe-hóba kaptam. A 'laikus-amatőr', nem újságírók által készített divatblogok szerintem sokkal jobbak: szellemesek, egyediek, zabolátlanok, nem küzdenek paranoiás tyúkól szerkesztőséggel, nem tolják az arcomba trendként a bújtatott reklámot, bőven kielégítik igényeimet, és kommentelhetők. Mély meghajlással és köszönettel adózzunk hát:

Virgogirlnek

Gallianorinak

Strangenek

Zsaninak

és a HeStyle-os fiúknak

Miközben keresem a képet rátalálok a korábbi évek főszerkesztői leveleire: a külföldies, bárgyú címek, a fonetikus írás és az alliteráció régi mánia Vass Virágnál. Példák:

- Hollywood kiss (2006/10.); Gucci esete az alföldi papuccsal (2003/08.); Szent Pitt (2006/11); Nevörmájnd (2007/07.); Májferlédi meg a májgaluska (2008/01.); Mantra kacér meditálóknak (2009/05.); Lezser fohász (2009/4.), Bikini bűnök (2002/05.).

Nem ismételem magam, feleletválasztós módszerrel mindenki talál kedvére valót:

a) fárasztó / b) bárgyú / c) álokoskodó / d) erőltetett

Térjünk rá a novellákra: idén augusztus óta új főszerkesztője van a lapnak (Liptai Lívia - alliterál...), a korábbi főszerk. novellákkal - a Pillow talk - Párnabeszéd című rovatban, és még gyorsabban felejthető interjúalanyként képviselteti magát. Az első két írást megtaláltam a honlapon: 2009. augusztus2009. szeptember használjátok egészséggel.

Az első, az augusztusi a bizonytalan feleségről, a szerző által gyakran kultivált béna nőről szól. Kérdései: van-e a férjének valakije?; elegendő-e ő?; a novella a hosszú évek alatt kialakult szerepeket, szerelem - szeretet - barátság - megszokás útvonalat vázolgatja. Mindezt túl sok párbeszéddel, némileg ostoba felhozatalban. Nem igazán ütős.

 Minden út ugyanott ér véget - a kiábrándulásban. (Oscar Wilde)

Az igazsághoz hozzátartozik két alapvető elem, amely a véleményemet befolyásolja, és amiért nem szeretem a 'béna nő' témát. 1. Anyai oldalon hosszú generációk óta erős, férfias akaratú, de nőiesen ösztönös, ápolt és szép, kellő öntudattal rendelkező felmenőim vannak. Hozzátenném: nem könnyű életúttal! A kérdés sosem az nálunk, hogy elég vagyok-e neked.  2. Legfontosabb elképzeléseim egy párkapcsolatról a mellérendetség, a kölcsönös tisztelet, s az érzelmi zsarolás elkerülése. A "Van valakid?" típusú riadt kérdések és erre épülő - pláne rosszul megírt! - történetek számomra az érzelmi zsaroló, gyerekeivel magát elbástyázó, vizenyősre sírt szemű, vesztes nőt jelenítik meg. Vesztes nő márpedig nincs, csak szerepbe merevedett és társfüggő. Sajnálatosan sokan vannak, de én nem őket gyűjtöm magam köré. Természetesen az élet még nekem is tartogathat ezt-azt, de fogadom, akkor majd önmagamat idegesítem a béna nő-séggel, nem írok önterápiás irodalmi művet. Vass Virágtól sem tanulhatunk semmit a témában, maximum kezdő szinten felvázolja.      

A második, a szeptemberi tetszik a legjobban, bár hemzseg a fővárosi 'multis' szavaktól. Az érzelmek, a modernkori női gondolatok, együttérzésre sarkalló részletek kellően vannak adagolva. Túl sok a párbeszéd, néhol életidegenek a mondatok, de nem zárom ki, hogy így beszélnek a multinacionális cégek gazdasági végzettségű magyar középvezetői. Sosem buktam rájuk... Megjegyzem, itt csöppet zavaró, hogy VV mintha célzottan 27-39 éves, irodaházi, viszonylag jó egzisztenciájú, értelmiségi és önálló nőknek írna, azaz az Elle idealizált célközönségének. Összefoglalva: nem rossz, már-már reményt keltő kis írás. 

Ez a rész itt mindent megmentett...

Eszter a párna másik oldalán eldöntötte, hogy ez a sovány, csontos, mozgékony férfi valahogy nagyon közel áll hozzá. Gyors mimika, csupa akarás, csupa feszültség, milyen furcsán hathat mellette az ágyban a saját ernyedt puhasága. 

... emlékeztet valakire... és szép összkép.

 

2. rész

'Zsóka'-novellák

Ha valami kellemetlent akarunk mondani, semmit se rejtsünk véka alá. (Oscar Wilde)

A harmadik nekifutás (számomra időrendben az első) 2009. október. Kettős hatás, halmozottan hátrányos helyzet: béna nő és kísért a Nők lapja feeling. A cím Zsókák háborúja.

(Képanyagként a kicsit széles csípőjű VV egy festett fal előtt, lenge csontfehér ruhában, Provence sugallat, lába közé fogja a létrát. Mindez a tétován tátott száj nélkül még jó is lenne. Nem tetszik a kép, nagyban pláne zavaró.)

 

Az írás nem indul rosszul, 

(...) A barátnői azt tanácsolták feltétlenül tanúk jelenlétében találkozzanak. Az egyetlen tanú, aki ezen a délelőttön szóba jöhetett, Márta néni volt a földszintről. De benne valahogy nem bízott. Már túl sokszor kívánta a halálát. A közös helyiségben teleltetett muskátlikat is furmányosan elintézte. Ki tudja tanúként mire volna képes.

a második fele viszont rémesen alulmúlja az elsőt, és visszahozza a rosszabbik Nők Lapját. A magabiztos csábító nő kiborul, hisztizik egy ocsmányat, zavaró párbeszédek, körmönfont szóösszetételek kíséretében. 

Kicsit intellektuálisabbra van véve, mint a Barátok közt, mert enciklopédiákról és A Magyar Irodalom Történetéről vitatkoznak - életidegenül és vontatottan, de az erőltettség miatt, komolyan megjelent fejemben a híres-hírhedt RTL Klub gangos ház.

(...)

- Hogy lehet úgy beleszeretni valakibe, hogy a feleséged még csak nem is sejti, hogy baj van? A férfiak mind ezt csinálják?

- Mi van a férfiakkal?

- Nem adnak jeleket. Egyszer csak kilépnek.

Zsóka tompa hajthatatlansággal utasította el a váratlanul sorsba csapódó szerelmek elméletét, valamilyen homályos előre megfontoltságra és elvetemültségre gyanakodott. Amikor észrevette férje elfelhősödött tekintetét, tudta, megint nem jut beismerő vallomáshoz.

- Te mégis mit tennél a helyemben?

- Itt hagynám azt a rohadt Cambridge-et.

(...) 

Akár jó is lehetne, hogy Vass Virág az esendő, hibáiból nem, vagy lassan tanuló nőkről ír, akik szenvedélyesen védik korlátaikat, mert úgy érzik, nekik annyi jutott, hogy ebbe kapaszkodnak. A baj az, hogy még a legnagyobb jóindulattal sem lehet belelátni ezeket a vonásokat a szereplőkbe, a Zsóka nevezetűbe pláne nem. Egyrészt öntörvényűen vesztes karakter, másrészt lebeg, nincsenek megfogható, elképzelhető emberi vonásai, harmadrészt kiment a divatból. /Körülbelül Bridget Jonesnak állt jól a dolog, idestova tíz éve. Azóta köszönjük szépen, unjuk. Egy elvált Bridget Jones pedig, nem túl nagy fantáziára vall. Magyar adaptációja is megszületett (Rácz Zsuzsa: Terézanyu), ebben sem szenvedünk hiányt./  Azonban a legfontosabb: a hús-vér nők ennél sokkal jobbak, de legalábbis összetettek. Nehéz mindezt két oldalban kifejezni, a novella szigorú, már-már kegyetlen műfaj, de szerény véleményem szerint meg kell tudni ugrani a szintet, ha már nyomtatásba kerülünk.

 

(Folytatom. A türelmet köszönöm.)

22 komment

2009.11.22. 20:30 Scala

Vass Virág első könyve

 Vass Virág: Vulévu

- A nagy szerelem valahol
 
Ulpius-Ház Könykiadó
Budapest, 2009.
 
380 oldal; 3000,- Ft
D+
 
A blog történetében először közlünk vendégpostot, oka a kényelmesség és önkímélet: túl sok rossz magyar könyvet olvastam az elmúlt két évben; hálával fogadom /és kérem/ a segítséget, ha már jó kortárs könyv nincs. Persze lehet, hogy én választok szerencsétlenül... és az is lehet, hogy a pápa pornózik..., de valahogy mégsem hiszem (Copyright at Rocko).
Mindenesetre eme nagyon gyengének tűnő, persze agynomarketingelt irodalmi csökevényt, amely októberben jelent meg, ezt a könyvet eszembe sem jutott megvenni. Már csak a címe miatt: zavaró, bénítóan idegesítőnek találom. Okain gondolkodtam, egy korábbi kommentem idézem:
 
a) jópofa 
/a szerző szereti az ilyesmit, lásd Elle Editorial cikkek évekig/
 
b) Vass Virág beszél franciául (ezt sokan szeretik státuszbeli magaslatként megélni) 
 
c) Elle a szponzor 
 
d) egy népszerű Abba számra hajaz
 
e) viszonylag könnyen kiejthető, de h. biztosra menjenek, leírták fonetikusan
/a Voulez-vous? kb. akkora zavarokat keltene ebben az országban, mint a Louis Vuitton./
 
f) egy brandet alakítanak ki VV-nak, ennek attribútuma a francia beütés, amelynek a könyvek címében is ki kell fejeződnie.
Folyománya: a második rész francia drazsé...
 
 
Köszönetemet fejezem ki tehát kedves, és nem kevésbé lelkes látogatómnak, Beatrix Kiddo The Bride-nak, hogy elolvasta, és a tőle megszokott lendülettel papírra vetette benyomásait. Mindezen túl néhány komment erejéig idevonzotta a könyv szerzőjét, Vass Virágot is. (Fideli 2009.11.18. 10:31:25)
 
 
Lássuk miről maradunk le, ha kézbe sem vesszük a Vulévut.
 

"Vass Virág, a magyar ELLE magazin volt alapító-főszerkesztője Vulévu címmel az Ulpius-ház gondozásában, az Elle és a Fundamenta támogatásával könyv formájában egy szerelmi történettel örvendeztette meg az álmokra, vágyakra, a csillogásra és a nagy Ő-re vágyó tisztelt publikumot.


Bár az ex-főszerkesztő saját bevallása szerint a Vulévu nem elsősorban egy love story- annak ellenére, hogy a mű alcíme: „A nagy szerelem valahol” és a könyv belső borítóján Fejős Éva negédes ajánlása is ezt igazolja:


„ … A Vulévu rólunk, mai nőkről szól, az esendőségeinkről, reményeinkről, szerelmeinkről- vagyis: az életünkről.”


-, hanem karakterközpontú történet, én az írásában erre utaló momentumokat nem fedeztem fel.
( A két „írónő” mézes-mázos egymás reklámozása a könyv végén folytatódik: ott ugyanis Vass Virág magasztalja a mennyekig Fejős Éva bestsellereit.)

Joggal tehető fel a kérdés: miért olvastam el kritikám tárgyát, természetesen esténként a paplan alatt zseblámpával, nehogy véletlenül meglássa valaki a könyvet a kezemben. Nos, a válasz végtelen egyszerű! Vass Virág egy vele készített interjúban árulta el, hogy azért mond le az Elle főszerkesztői állásáról, mert könyvet ír. Kíváncsi lettem, hogy egy könyv megírásához valóban annyi időre és energiára van szükség, hogy egy alapító-főszerkesztő lemondjon egy jól fizető és presztízst biztosító állásról?! Az iromány elolvasás után fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy az utóbbi években az Elle magazin színvonala meredeken kúszik lefelé, már-már az olvashatatlanság szintjére, és Vass Virág könyve egy könnyed (-nek szánt), intellektuális tudást nem igénylő, elgondolkodásra egyáltalán nem ösztönző, semmiféle mondanivalót nem tartalmazó írás, melyet néhány óra alatt meg lehet írni és el is lehet olvasni.
(Az ok-okozat közötti kapcsolat felismerését a „kritikámat” olvasókra bízom!)

Röviden a könyv története: a főhősnő, Török Szonja, aki természetesen harmincas, sikeres szingli, a Csatorna Háttér című műsorának vezetője lesz. Képernyőre kerülése után egy titkos hódoló virágszirmokat küld neki, és mikor a váza megtelik a szirmokkal, a randevú után derül ki, hogy a virágküldözgető ismeretlen egy „ kőgazdag” üzletember. Ezután a főhősnő és az úriember között kialakul egy se veled, se nélküled szerelmi kapcsolat, és Szonja a magyar származású Párizsban élő divatfotóssal készített interjú, és néhány együtt töltött meghitt hét után a munkája miatt állandóan elfoglalt új lovagjához Párizsba költözik, ahol éli unalmas életét. Az eljegyzés után és a már kitűzött házasság előtt a divatfotós a nő helyett inkább a munkáját választja, így Szonja idehaza keres vigasztalást „kőgazdag” karjaiban, de kapcsolatuk továbbra sem működik. A mese meglepően összecsapva, néhány oldalon taglalva az eseményeket, befejezetlenül egy biopiacon ér véget, ahol Szonja legjobb barátnőjével, a Csatorna sminkesével vásárol, ahol találkozik korábbi interjú alanyával, egy ökológus- klímakutatóval, akivel ott a biopiacon randevúra hívják egymást.
De kedves olvasó! A történet ezzel még nem ért véget! Természetesen a Vulévu-nak lesz folytatása szintén nagyon „ötletes” címválasztással: Franciadrazsé.

Néhány mondatot szánnék a könyv borítójára, úgy gondolom, megéri: tipikusan „ulpiusházas”.
Fekete alapon a jól bevált és megszokott betűtípus pink és fehér színekben, egy kezében esernyőt tartó karcsú fehér nőalak. (az utóbbi jelentését ugyanúgy nem értem, ahogyan az ex-főszerkesztő címválasztását sem. De bármiféle logikát keresni felesleges időpazarolás lenne.)

A könyvről több a negatív véleményem, mint az elismerő:
Kezdem a címválasztással, amit már kifejtettem fentebb, hogy számomra teljesen érthetetlen. Vulévu: Voulez-vous: Akarja? Akarod? Mit?- teszem fel a kérdést, de választ a könyvben nem találok rá. (Bár a könyvben van egy utalás Christina Aguilera Lady Marmalade számára.)
Számomra sértően degradáló a cím fonetikus írásmódja, és úgy érzem, ezzel Vass Virág alulbecsüli olvasótábora műveltségét. Vagy netalán a népszerű ABBA szám címével azonos francia kifejezés „magyarosan” leírva a volt főszerkesztő szerint nagyobb olvasottságot (és bevételt) hoz? Ez is meglehet!

Az írónő meglehetősen ellentmondásosan ajánlja olvasóinak első bestsellerét:

„ A történet valamennyi szereplője a képzelet szülötte. Köszönöm életem regényes hőseinek, hogy meglódították a fantáziámat.”…

Aztán intellektuális tudását csillogtatja meg azzal, hogy leírja:

„ A klíma, a női szerepek és személyiségünk változásáról szóló részekhez nagy segítséget jelentett Eric Berne, Susan Jeffers, Csíkszentmihályi Mihály, Erich Fromm, Müller Péter, Borhidi Attila ökológus akadémikus, továbbá Hargitai Miklós újságíró munkája”…

Majd köszönetet mond az Elle magazin munkatársainak, menedzsmentjének és hűséges olvasóinak.

A Vulévu története véleményem szerint a Szex és New York filmsorozat gyenge és bújtatott másolása, bár a plágium vádat maga Vass Virág szerény személyemhez írt kommentjében cáfolta hevesen és határozottan.
Én mégis sok hasonlóságot látok a nagy sikerű filmsorozat és a kevésbé jól adaptált könyv között:
A főhősnő a nagy szerelmet kereső, harmincas, szingli médiaszemélység, éppen úgy, ahogyan Carrie Bradshaw, akinek egy fájdalommal teli szerelmi kapcsolata van egy öntörvényű férfival.
(Mr. Big)

„ Miután egy férfi jött érte hatalmas autóval. És az autó mahagóni műszerfala előtt Toller Úrral, a sofőrrel. Az egész cseppet sem tűnt életszerűnek. Mielőtt kilépett volna az ajtón, az ablakhoz osont, és félrelibbentette a függönyt, hogy biztos legyen benne Rendek Gábor nem csak az ő képzeletének szüleménye.”

Következő hasonlóság a párizsi szál (Egy amerikai lány Párizsban): a Szonja a Párizsban élő divatfotóshoz költözik, ahol vásárolgatni, múzeumokba, divatbemutatókra jár, unatkozik, egyedül érzi magát elfoglalt párja mellett (emlékeznek a SATC-ben Alekszander karakterére?) és akit Párizsban hagy és visszatér „Mr. Big”-hez.

Az esküvői szalon jelenet:


„ … A harmadikos farsangon öltöztem szaloncukornak - dühödten rángatta le magáról a nehéz anyagot. Fizikai gyötrelmet okozott neki a sok fodor.”…

 

És a szakítás a divatfotóssal:

„- Nem tudtam...- hajtogatta Kristóf a bakancsának-hogy hol tart most az életem. A felkérések. Egyszeri lehetőségek… Érted?
…- Mi lenne így velünk? Talán el kellene…- a hangja csúszkál, könyörgőre fogja.- Csak halasztani.”

 

És természetesen az elmaradhatatlan barátnő, a Csatorna sminkese, akivel Szonjuska megosztja minden valós és képzelt lelki bánatát, örömét, életének jelentős, vagy jelentéktelen eseményét. (Valószínűleg a volt főszerkesztő okos logikájának következménye az egy barátnő a három helyett, nehogy bárki is hasonlóságot fedezzen fel a filmsorozat és a történet között.)

Vass Virág erőltetetten jópofa és „humoros” stílusban próbált írni, éppen úgy, ahogyan még Nők Lapjás korszakában, illetve főszerkesztőként tette az Elle-ben megjelent írásaiban.
Erőltetett alliteráló mondatai kifejezetten idegesítőek:

„ Hason feküdtek, a hasissal teletömött hasukon,..”

 

A könyv egyértelműen fogyasztásra ösztönöz: H&M, Mango, Mini, Cillit, Converse, Lacoste, Chanel, Gucci, Vogue, Elle, és ami megmosolyogtató, hogy Vass Virág a Victoria’s Secret-et következetesen Victoria Secret-ként írja! (pedig az írónő hozzám intézett kommentjében leírja hogy „lelkes vásárlójuk”.)

„ Fehér pólót, rongyos térdű farmert viselt. Szédületes benne a segged, lelkendezett Enikő, mikor a nadrág megérkezett a Victoria Secret csomagküldő szolgálattól.”

Korunk fogyasztói társadalmának sivár „trendi” jelenségei is feltűnnek a könyvben: (jóga, pilates, depresszió, ortorexia, életvezetési tanácsadó, Skype, szingliség), az író szóhasználataiban pl: kőgazdag, és a média agybutító szerepe is „ártatlan „ formában tör a felszínre Tímea-show néven.

Az írónő- hogy megcsillogtathassa intellektusát is- lebutított formában idéz „művében” Freudtól és Jungtól.

„- Tudod, mit mondott Jung?...
- Szerinte az élet legfontosabb problémái alapvetően megoldhatatlanok. Nem lehet őket megoldani. Csak kinőni.”

Bevallom töredelmesen, egyetlen rész azonban elnyerte tetszésemet a könyvből: a párizsi Fashion Week bemutatása, azonban azzal is tisztában vagyok, hogy Vass Virág ide is becsempészte saját kis álomvilágát.

A könyv promótálása végtelenül agresszív: minden hirdetőfelületen, óriásplakáton, internetes portálon, de még blogokon is a fehér esernyős lány jön velünk szembe, mint aki az agyunkba akarná égetni: Vulévu - Voulez-vous- Akarod? Hát persze, hogy akarod! Vegyél meg, máris, azonnal, rögtön.

Talán több mondatot nem is érdemel a könyv (igaz ennyit sem terveztem, és én Vass Virággal ellentétben nem is vagyok író, de a kedves bloggazda kért fel a „kritika” megírására.)
De ne csüggedjenek kedves olvasók. Hamarosan ismét támadást intéz ellenünk az Ulpius-ház és Vass Virág minden lehetséges fórumon. Akkor egy nő fog pink alapon fekete kerékpárral befurakodni agysejtjeinkbe. (Ha engedjük!)
Már nagyon várom a Franciadrazsét! Egy „kritikát” biztosan megér majd."

                                                             Beatrix Kiddo The Bride, blog.hu olvasó

 

Bloggazdai megjegyzés: a plakátot egy rövid pillanatig elnézve, majd ezt az elemzést olvasva, beigazolódottnak látom a legelején (amikor megtudtam, Virgogirltől júliusban, hogy könyvet ír) rámtört sejtést: 

- VV-tól ennyire futja; - ezt a cuki fazont hozzák ki a fejéből; - agyon fogják reklámozni.

Hozzátenném az ilyenkor felhangzó óvodás megjegyzésekre: sem irigy, gonosz, ronda, sem buta nem vagyok; nem egy sötét lyukból írom rosszindulatú és elfogult bejegyzéseimet, csak azt gondolom, mi olvasók sokkal, ennél legalábbis jóval többet érdemlünk.

Zárásképpen néhány komment Strange blogjáról:

Katarocks: óó Fejős Éva, Vass Virág.. herótom van tőlük, és persze az e heti nők lapja is leközöl F. Évával 1 interjút a semmiről. ja, és most még kiegészült az Állítsátok meg Terézanyut plakátokkal is a metró. Bár, ő talán tehetségesebb vmivel.

Neomatsek: csatlakozom,nekem már nagyon elegem van ezekből a hirdetésekből,főleg a vass virágos jaj de cuki fejem van plakátból....legszívesebben leszedném az összeset

211 komment · 1 trackback

2008.12.28. 19:45 Scala

Különkiadás: Lucio Della Seta

Lucio Della Seta: A bűntudat leküzdése

- a szorongás, a pszichés szenvedés ellen 

- Lélek kontroll sorozat, Háttér Kiadó, Budapest, 2006.

150 oldal, 1500,- Ft

 

Most olvasom... Anyukámtól kaptam karácsonyra. Tudom, bizarrul hangzik, én is furcsállottam. Viszont nagyon érdekes, és biztosan nem véletlenül ugrott be neki Dobogókőn, a Manréza előtt, hogy ezt a kirakodóárustól el kell számomra hoznia. 

Tegyük hozzá, nem ez volt a kizárólagos ajándékom. És azt is, Anyu nem arról ismert, hogy 'az érzelmi dolgokat' alaposan átlássa, de néha, egy-egy villanás erejéig hatalmasat alakít. Ez is egy ilyen alkalom, mégha javarészt három évvel ezelőtti kérdésekre ad választ.  

A szerző hazájában ismert pszichológus, terapeuta, ezt a könyvet 'a szorongás, a pszichés szenvedés ellen' adta ki. Legalábbis a kötet alcíme ezt tartalmazza. Tizenhárom fejezetből álló mű, viszonylag olvasmányos, közérthető tudományos stílusban megírva.

Amint azt a magyar kiadás előszavában Zsák Judit ismerteti, Lucio Della Seta a jungi mélylélektani iskolához tartozik: azaz támadja Sigmund Freud gyermekkori pszichoszexualitás elméletét vagy libidókoncepcióját; és C. G. Jung archetípus elméletét illetve mélylélektanát tartja nagyra és feltétlenül elfogadhatónak. A meglehetősen eredeti és sokszínű bűntudat-koncepció bemutatása a szerző szándéka szerint ismeretterjesztő jellegű.

Szintén az előszóból tudtam meg, hogy Jung egész életében hitt a spiritizmusban, az asztrológiában, a telekinézisben és az emberiség tudattalanjában. "Ez a fajta érdeklődése tükröződik is munkáiban, amelyeket néhányan éppen ezért nem tudnak elfogadni." 

Még néhány idézet az előszóból:

(...) elsősorban a mindennapi élet pszichopatológiája felől boncolgatja az átlagembert leginkább foglalkoztató lélektani kérdéseket. Nagy hangsúlyt helyez az önértékelés problémáira (amit bevallottan szerencsétlen kifejezéssel , összefoglalóan bűntudatnak (senso di colpa) nevez). (...)

Néhol talán kicsit inkorrekt módon is kezeli a rendelkezésre álló szakirodalmat, a nagy erénye pedig az, hogy közérthető példákkal dolgozik, és sok /rész/igazságot mond ki (...).

Engem elsősorban mégis az a gondolat indított elolvasására, hogy:

E könyv hangvétele, üzenete és célja ahhoz a gondolatsorhoz áll legközelebb, amit Della Seta "mestere" Jung is megfogalmazott Bevezetés a tudattalan pszichológiájába (Európa, Budapest, 1990) című munkájának előszavában: "Csak az egyes ember magába szállása, az emberi lét lényegéhez, saját lényének egyéni és szociális adottságainak alapjaihoz való visszatérése lehet a mai világban uralkodó vakság gyógyításának kezdete. Az emberi lélek problémái iránti érdeklődés ennek az önmagunkhoz való ösztönös visszatérésnek a szimptómája."  

El is határoztam, hogy a következő utáni Vakság postot, eme gondolat köré építem fel. Összefoglaló Della Seta elméletéről zanzásan és önkényesen, hamarosan... Addig is link a Libri ismertetőhöz.

Előre üdvözlöm azon egyetemi/főiskolai hallgatókat, kiknek segítségére voltam a posttal házidolgozatuk elkészítésében.

 

Szólj hozzá!

2008.12.04. 09:00 Scala

Különkiadás: Újabb novella blog.hu-ról

Itt valaki fogta irtóztató korunk lényegét. ;-)

The_Dav: témája tetszik, az első bekezdésen talán csiszolnék. /Bár másodszori olvasásra már nem volt zavaró./

Egyáltalán nem rossz: ritmusa van, üzenete, és még árnyalatai is! Köszönjük. :-)

 

szerző: The_Dav

 
Tahóság, mint üveggolyó
 
- Mi az anyád picsáját lesel?- tájékoztatja ellenséges hangnemben Teofil, a környék bunkója, az öregembert, aki hasonlított Antal Imrére. Az persze képtelen volt válaszolni, az ő unokája kedves volt, csak egyszer mondta neki, hogy "Úgy nézel ki, mint a tévében az a buzi öregember!"....ejjj. Antal Imre nem buzi. Visszahúzódó.
Teofil kiemelte a sört a bolt ósdi hűtőjéből, leütötte a kupakját az Antal Imre-féle bevásárlókocsiján és mohón belehörpintett. Természetesen fizetés nélkül távozott, de a boltos nem szólt egy szót sem. Megszokott dolog volt ez a környéken. Teofil be, egy sör mínusz.
-Mondja kérem Géza, miért tűri el ezt ennek a maffiózónak?-méltatlankodik egy állandóan elégedetlen öregasszony
-Vali néni, maga ezt nem értheti. Teofil súlyos betegségben szenved. Kényszerbunkóságban. Múlt héten mutatták is a tévében, jöttek fenntről ilyen tudósok, vizsgálták egy hónapon keresztül. Ezt nem tetszik tudni? Vali néni nem néz tévét?
 
Teofil szülei áldott, jó emberek voltak. Kicsi korában anyukája mindíg a Münhausen Báró-t olvasta neki lefekvés előtt. Az volt a kedvence, jókat mulatott a történeteken, és az állandó kacagásban fáradt el annyira, hogy a végén általában elpilledt. És ha mégsem? Hát akkor nosza, ez a tündéri asszony váliumot kevert a kicsi Teo cukros Bedekójába. Nem csoda, ha mindíg kipihenten ébredt, és újult erővel láthatott neki a másnapi mókának. Az apukája meg egyenesen a világ legokosabb embere volt! Egy igazi tudós! Édességeket talált fel, amiket kisfiúknak és kislányoknak adott el a suli mögött.A gyerekek bekapták a cukrot, és hip-hop, olyan vidámak lettek, hogy az csuda. Önfeledten táncoltak, még Karcsi is a 2.b-ből, pedíg ő sosem szokott nevetni. Egyszer meg az egyik kisfiú nagyon sokat megevett és kórházba vitték. Biztos gyomorrontása lett, vagy valami ilyesmi. Bár Teofil azóta nem látta. 14 éve.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Vagy talán már 15 éve is volt annak, hogy elköltözött a fiú. Legalábbis azóta nem látta őt. Pedíg sokat autóskártyáztak a suliban. Teofil ritkán gondolt arra, hogy miért hagyták el őt a szülei. Egyszer, még 14 éves korában elkísérték őt az iskolába. Az első napja volt a középiskolában. Aztán hazatért és nem talált otthon senkit. Elgondolkozott, hogy hova mehettek, majd leült Nintendózni. Meg is volt így öt éven keresztül, csak közben állami gondozásba került, egyik nap az intézet erőművésze kiütötte a fél fogsorát. Szerencsére a kis fejét csak néhányszor térdelte le és tényleg csak egyszer hajította ki a harmadik emeletről.. Dühös volt Teofilra. Jobb volt Super Mario-ban.Az eset után a félig elhülyült Teo rászokott a szipuzásra, így hál' istennek teljesen hülye lett és ebből lett a baj. Kezdett immár bunkó is lenni. Bárkit elküldött az anyjába. 
 Egy teljes hónapon keresztül mérték az okosok a tahóságának mértékét. Eleinte csak egyszerű teszteket kellett kitöltenie és kérdésekre kellett válaszolnia
-Teofil!
-Na?
-Mit teszel, ha egy idős asszony segítségedet kéri, hogy kísérd át őt a zebrán?
-Lefejelem.
-És mit teszel, ha egy hölgy elejti a kosarát a kisboltban és a benne lévő dolgok szerte-szét gurulnak?
-Megbaszom.
-Ott helyben?
-Há'!
-És ha teherbe esik az a bizonyos hölgy?
-Lefejelem.

Kiváló eredményeket ért el, vitathatatlanul a tahóság királya volt. A szituációs gyakorlatokban is rendre kiválóan teljesített, meglepve ezzel olyan nagy elődöket, mint Dópmen és Fekete László, a világ legerősebb tahója. (az író közbeszól: az utóbbi ne bántson. Nem ér.) A kísérletek végén szinte könnyes szemmel búcsúzott tőle az egyik intelligens:
-Teofil! Nagy jövőt jósolok neked, neked műsorod lesz a tévében! Bevallom... kicsit hiányozni is fogsz nekem.
-Szarjá vért!
-Anyukám is sok sikert kíván neked, küldött neked meggyes sütit.Ez a kedvenced.
-Anyád buzi!
-Micsodaaa? Teofil, te sötét bunkó!
-Kikérem magamnak.
 
Teofil aztán tényleg sikeres lett. Mindenhol ott van, ő folyik a csapból is. Saját műsora van, több is. Saját lemezt adott ki, többet is. Emellett szívesen politizál. Teofilt zabálják a nők, kisfiúk tekintik a példaképüknek. Teofil minden tévécsatornán ott van. Figyeljetek oda rá.

A novellát itt találtam.

15 komment

2008.12.03. 10:00 Scala

Különkiadás: Alosztályvezető-helyettes (részlet) 3.

 

 

 

 

 

 

 

Stílusgyakorlat Franz Kafkára és Örkény Istvánra.

Befejezzük a novellát, melynek közlését itt kezdtük. Majd itt folytattuk.

 

'Chinestar' :

Alosztályvezető-helyettes

 
(...) Szinte futva távozott a cégtől, és tudatát boldogság járta át. Biztos volt abban, hogy megszerezte a munkát, elköltözhet egy nagyobb lakásba, vehet egy kocsit, feleségül veheti végre Katalint, kivéve persze ha mégsem. Hazaérve az első dolga az volt,- miután berúgta az egyébként is rozoga ajtót- hogy feltárcsázza a lányt, és elújságolja neki friss élményeit. A telefont a földre fejelte, majd leguggolva, az állával beütve a számkombinációt felhívta Katalint.
-Halló- Katalin hangja ezúttal kellemes és dallamos volt.
-Péter- mondta Péter vidáman.
-Így hívják a vőlegényemet!- lepődött meg Katalin.
-Én vagyok az!- Péter halkan kuncogott.
-Mondom Péter- kerepelte Katalin- és nem maga.
-Azt hiszem megkaptam az állást!- Péter nem tudta visszafogni a nevetést- most már nyugodtan összeházasodhatunk!
-Menyasszony vagyok- mondta Katalin hűvösen- ne zaklasson engem!
A vonal megszakadt, Péter pedig szórakozottan, mint egy sikereiben úszó popsztár, körbefordult a padlón, majd felugrott, és diadalmasan körbeszaladt a lakásban. Ekkor jutott eszébe az alsójában élettelenül heverő herezacskója, és egy pillanatra elszomorodott.
-Egyébként sem akartam gyerekeket- próbálta megnyugtatni magát- és a lényeg még így is megmaradt.
A hálószobába sétált, és a szájával nyitotta ki a szekrényajtót. Hatalmas erőfeszítések árán lebirkózta magáról a pulóverét, és a farmernadrágját, szájával elkapta a kihulló bal karját, felhelyezte a fülek, és a jobb kar mellé, majd nagyokat szökellve kirázta az alsónadrágból a heréit, és ügyesen a felső polcra rúgta őket.
Úgy gondolta, hogy a legkényelmesebb- és egyetlen- fotelébe ülve várja majd meg a cég értesítését, egy csomag sört görgetett ki a konyhából, bekapcsolta a televízióját, a telefont pedig az ölébe helyezte. Meg volt elégedve a teljesítményével, és úgy gondolta, ha elég pénze lesz egyáltalán nem kell nyugtalankodnia egy-két testrésze elvesztése miatt. Annál karcsúbb lesz, és ami lehullik róla, az valószínűleg teljesen felesleges is. Lesznek majd emberei, akik elvégzik helyette azokat az apró-cseprő munkákat, amikhez karok, fülek, vagy éppen herék kellenek, és egyébkén is, ugyan kit fog érdekelni mindez, ha ő már alosztályvezető helyettes lesz, vagy akár még feljebb jut, talán ő lesz az alosztályvezető maga.
Az izgalomtól szétharapdált sörös dobozok lassan kiürültek, Péter fejét pedig igen jóleső részegség bódította. Bal lábán- a jobb lába a fotelban maradt- ugrálva a toalett fülkébe ment, a felesleges folyadékot, és a péniszét egyaránt a csészébe ürítette, majd az egészet, úgy ahogy volt leöblítette. Féllábú zsonglőrként újabb söradagot rugdosott a foteléhez, és a telefonkagylót is visszaügyeskedte a hasára. Várt. Életében először érezte magát igazán, és maradéktalanul kielégítettnek. Boldogságában még az sem zavarta meg, hogy a feje az ölébe pottyant. Csillogó szemei a telefont bámulták, és izgatottan figyelték a cég hívását.
 
 
Várom a véleményeket!
- Titeket kire, mire emlékeztet?
- Tud írni?
- Tetszett vagy nem szívlelitek a groteszk, fekete humort illetve a bürokratikus világ emberfelettiségét?
 
 

Szólj hozzá!

2008.12.02. 14:00 Scala

Különkiadás: Alosztályvezető-helyettes (részlet) 2.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Folytatjuk a novellát, melynek közlését itt kezdtük.
 
 
szerző : Chinestar
 
Alosztályvezető-helyettes
 
 
(...) Pétert bosszantotta, hogy feleslegesen ügyködött a kötszerrel, és nem tudta mitévő legyen; a pulóverében hagyja a fityegő jobb karját, vagy pedig felhelyezze a polcra, a többi testrésze közé. Végül az utóbbi megoldás mellett döntött, a kényelmességi szempontokat véve alapul. Két fül, tíz darab ujj, és egy egész jobb kar- számolta össze a felső polc tartalmát, és egy ideig rezignáltan bámult maga elé. Tulajdonképpen örült neki, hogy ilyen gyorsan, ilyen sokat fogyott, ugyanakkor nem tudta, hogyan fog elvégezni néhány egyszerű, mindennapi tevékenységet.
-Maradt még elég testrészem- döntött a pozitív hozzáállás mellett- és most az a legfontosabb, hogy megkapjam a munkát, egyszerűen nem foglalkozhatom ilyen hülyeségekkel.
A konyhába sétált, bekapcsolta a kávéfőzőt, egy üres kiflit tömött a szájába, majd kutatni kezdett a hűtőszekrényében. Pótolni akarta a hiányzó karját, legalább annyi időre, hogy a munkamegbeszélésen egy egységes, és egész ember benyomását keltse. Először arra gondolt, hogy néhány rúd kolbászt kötöz össze, majd helyezi rá a testére, de túlzottan körülményesnek találta az ötletet. Megitta a frissen elkészült kávét, a koffein az egyszerű megoldások felszabadítójának bizonyult számára, visszament a hálóba, és ruhával tömi ki a pulóverét. Péter olykor hajlamos volt megfeledkezni a kézenfekvő, pofonegyszerű dolgokról.
-Gyakorlatias, és célratörő- egészítette ki magában a cégnél mondandó előre betanult szövegét, miközben néhány összegyűrt pólóval duzzasztotta fel a pulóvere ujját, majd ismét a kötszerért nyúlt, a jobb karját háromszög kötéssel a testéhez rögzítette, a bal kézfejét pedig teljesen bebugyolálta.
-Még mindig jobb, ha azt hiszik, hogy balesetem volt, mintha azt hinnék, hogy nincs ott semmi- gondolta, és roppant furmányosnak találta a gondolatát.
 
Metróval utazta át a várost, és egyfolytában a bemutatkozó szövegét mormolta magában, a hangsúlyozással, és a szavak helyes formálásával volt elfoglalva még akkor is, amikor már a cég egyik emeleti irodájának várószobájában üldögélt. Nagydarab, de csinos titkárnő intette nyugalomra, amikor a munkamegbeszélés iránt érdeklődött, visszaült hát a helyére, és tovább futta magában az érveket, amiért ő, és csakis ő a legmegfelelőbb a meghirdetett munkakör betöltésére. A nyugtalanság üresjáratában döcögő tízpercek után a titkárnő feltárta az ajtót, és egy tágas irodába vezényelte Pétert.
-Tucat Péter- mutatkozott be Péter.
-Stromfő Aurél- mondta a bőrfotelban szinte elvesző apró férfi mosolyogva, és kopasz fejével biccentve hellyel kínálta Pétert.
-A meghirdetett állásra jelentkeztem- kezdett bele Péter a mondandójába, miután elhelyezkedett a székében.
-Üresedés van?- csillant fel Stromfő szeme- milyen poszton?
-Alosztályvezető helyettes- döccentek elő a szavak Péter szájából.
-Igen?- kérdezte Stromfő élénken- tényleg?
-Igen- válaszolta Péter egy csöppet megzavarodva- és azért vagyok itt, hogy bebizonyítsam, én vagyok a legalkalmasabb erre a posztra.
-Igen?- Stromfő egyre hangosabbá vált- tényleg?
-Tényleg- Péter lesütötte a szemét- diplomás vagyok, kreatív, gyakorlatias, és célratörő, ugyanakkor csapatjátékos is…
-Mi történt a karjával?- szakította félbe Stromfő.
-Baleset- mondta Péter- pár hét, és rendbe fog jönni.
-Igen?- Stromfő hangja ismét emelkedett- tényleg?
-Igen- Péter egyre kényelmetlenebbül érezte magát- van rá esélyem, hogy megkapjam az állást?
-Maga tetszik nekem- mondta Stromfő, és nagyot ásított- mindenképpen megkapja az állást, kivéve persze, ha nem.
-Értesíteni fognak?- Péter herezacskója aláhullott, de az alsónadrágja megfogta.
-Feltétlenül- vigyorgott Stromfő- előbb, ha éppen nem utóbb!
-Mégis mire számíthatok?- próbált tiszta vizekre vergődni Péter.
-Mit akar kiszámítani?- érdeklődött Stromfő.
-A konkrétumokra gondoltam- válaszolta Péter, és eszébe jutott, hogy a heréit is a polcra kell tennie, és nem lehet már gyereke ebben az életben.
-Személy?- hunyorgott rá Stromfő.
-Nem- mondta Péter.
-Tárgy?- Stromfő egyre izgatottabbá vált.
-Mi?- kapott észbe Péter.
-Tehát fogalom- merengett Stromfő, és hangos hümmögésbe kezdett.
-A munkámról van szó- jutatta az eszébe Péter.
-Játékgyilkos!- kiáltott fel Stromfő, és sértődötten keresztbe fonta a karjait.
-Van rá esélyem, hogy megkapjam az állást?- ismételte meg a kérdését Péter- csak egyetlen egy világos választ szeretnék.
-Megmondtam magának- mondta Stromfő mereven- mindenképpen megkapja, kivéve persze, ha nem.
-Köszönöm!- Péter feláll, és kezet nyújtott a férfinak.
-Én köszönöm!- Stromfő kedvesen mosolygott, és erősen megrázta a Péter bal karját. Péter bal karja egy jóleső csámcsogás hangjának kíséretében levált a testéről. Stromfő Aurél semmiféle jelét nem adta annak, hogy észlelte volna a testrész lehullását, Péter pedig sietve távozott az irodából.
-Nem vette észre- bizonygatta magában- és nincs is jelentősége, még ha észrevette volna is, ugyanis tetszettem neki! (...)

Befejezés holnap...

2 komment

2008.12.02. 11:15 Scala

Különkiadás: Alosztályvezető-helyettes (részlet) - Találtam egy novellát a blog.hu-n

... és még van egynéhány azon a blogon.

Stílusgyakorlat Franz Kafkára és Örkény Istvánra.

'Chinestar' :

Alosztályvezető-helyettes

 

Péter arra ébredt, hogy nincsenek ujjai. Egyszerűen leestek a kezéről. Nem érzett fájdalmat, és különösebb meglepettséget sem. A lehullott testrészek, mint vékonyra szelt virslik figyelték őt a párnájáról.

-Életem legfontosabb munkamegbeszélésre vagyok hivatalos, és még ez is- bosszankodott egy sort, majd kikecmergett az ágyából, a fürdőszobába ment, lefürdött, és megborotválkozott. A borotválkozás nem sikerült zökkenőmentesen, ujjatlanított kezei folyton elejtették a műanyagba csomagolt pengét.
-Hiába is, ez így nem tökéletes- nyugtázta Péter, és végigsimította az arcát. A bőrfelületen kisebb-nagyobb borostamezőket tapintott ki.
Visszasétált a hálószobába, gondosan, és igen esetlenül egy nejlonszatyorba csomagolta a lehullott ujjait, majd a szekrénye legfelső polcára helyezte őket, közvetlenül a két füle mellé. A fülei úgy estek le a tegnapelőtti reggelinél, mint érett gyümölcsök a kertben, halkan plöttyenve bele az asztalra helyezett müzlis tálba. Péter nem tulajdonított túlzott jelentőséget az eseménynek, nem volt sem vér, sem fájdalom, azonkívül egyéb dolgok jobban lekötötték a figyelmét.
-Ha megkapom ezt az állást a cégnél, minden jobbra fordul- morfondírozott, és a fülei helyén tátongó lyukakra söpörte hosszú sötét haját. Belebújt egy kék farmernadrágba, majd felvette az erre az alkalomra félretett tiszta fehér ingjét, de a gombjait képtelen volt bekapcsolni, így fekete kötött pulóvert húzott rá, és kiigazította a gallérját.
-Csak lezseren. Tucat Péter, alosztályvezető helyettes- mutatkozott be önmagának a tükörben, és kinyújtotta csonka kezét.
A látvány nem nyerte el a tetszését, az arcát beesettnek, a szemeit pedig túlzottan karikásnak találta. Eszébe jutott, hogy felhívja Katalint, a menyasszonyát, a lánnyal folytatott beszélgetései jótékony hatással voltak az idegeire. A vállával az arcára szorította a kagylót, és az orrával tárcsázott.
-Halló?- kapcsolódott be a vonalba Katalin hangja, álmosan, és kedvetlenül.
-Én vagyok- duruzsolta Péter, leült az ágya szélére, és szabad kezével kötszert kereset elő az éjjeli szekrényéből.
-Én?- kérdezett vissza Katalin.
-Péter- mondta Péter, és gézlapokat terített szét az ágyneműn.
-Nem. Én Katalin vagyok- javította ki Katalin.
-Csak azért hívlak, mert most indulok a céghez- Péter a szájába vette a kötszert, és mint egy dühös ragadozó, hosszú csíkot marcangolt le belőle.
-Kihez?- érdeklődött Katalin.
-A munkamegbeszélésre, tudod- mondta Péter, és szabad kezére göngyölte a gézt- amire már hetek óta készülök.
-Egy hét elég sok idő- nyugtázta Katalin- kivel beszélek?
-Velem- válaszolta Péter, és rögzítette a kötszert.
-Velem?- nyugtalankodott Katalin- magamban beszélek?
-Nem. Én vagyok az, Péter- mondta Péter, és még mielőtt egy újabb adag gézt tekerhetett volna a szájába, a jobb karja teljes egészében levált a testéről.
-Hát nem is én!- háborodott fel Katalin, és lecsapta a kagylót.
 
Folytatjuk, csak nem akartam túl hosszú postot. 
 

7 komment

2008.11.26. 13:07 Scala

Különkiadás: Vavyan Fable (2.)

Előzmény: Vavyan Fable (1.)

Tegnap óta ez jár a fejemben:

Hella Postor elkortyolt egy koktélt, és lángot fújt tőle. Az itókát leöblítette gyümölcsös kísérővel az ezüst sékerből, aztán megjegyezte:

- Már fiatalon ráébredtem: az idők kezdete óta imádjuk szapulni a külső világot. Holott valamennyiünk műve, képmása a kor, amelyben élünk. Mert tettünk érte, vagy mert nem tettünk ellene.   

                Vavyan Fable: Mesemaraton - Emlékfutam, Fabyen Kiadó, Budapest, 2007.

 

Vavyan Fable (Molnár Éva): Mesemaraton - Emlékfutam

Fabyen Kiadó, Budapest, 2007.

520 oldal; 1600,- Ft

Befejeztem a könyvet, szórakoztató. Alapvetően félek a lovaktól, de ahogyan ő ír róluk, kedvesek lesznek a szívemnek. Rengeteg elnevezést használ rájuk, jól lovagolhat és érti a patások nyelvét. Néhány szinoníma a lóra, lovakra: nyihák, patás, paripaci, mén, hátas, paripa, táltos paripa... 

Értékrendje is rendben van a hölgynek, mindent tud korunk tendenciáiról, az alap- vagy középszerűség diadaláról, a közhelyekről és sok mindent az iróniáról. Ezeket szépen adagolva el is helyezi a műben.

Szereplőkkel, azok sorsával személyesíti meg véleményét:

- Csernus Imre pszichoterapeutai tevékenységéről;

- Kiszel Tündéről;

- a kereskeldelmi televíziócsatornák riportereiről;

- a celebségről;

- a besztszellerekről;

- pletykalapokról;

- a városi élet kudarcáról;

- a házasságtörésről;

- a gyakorlati /értsd nem elméleti/ maffiózók agykapacitásáról;

- a vámpírokról, és a szeméremsértő kóros magamutogatók belső indítékairól;

- a sztármenedzserekről vagy egyéb sikeres válallkozókról: lakópark, üdülőpark, élménypark építési válallkozóktól kezdve, az esküvő és válás (!) szervező cégekig.

Visszaadtam a kötetet, nem írok tehát részleteket, sokkal több benne az utalás jelenünk vadhajtásaira és idegesítő jelenségeire, mint az első kötetben. Igen humoros korkritika, érdemes elolvasni, mégha ponyva is.

(Értelemszerűen nem azt kívánnám meg a húsz évvel ezelőtti első résztől, hogy ugyanolyan aktuális legyen, mint a 2007-es mű! Remélem érthető voltam. :-)))

Sokan örülhetnek, ha valaha úgy összehoznak egy fejezetet, ahogyan a hölgynek négyszáz oldalon át, viszonylag könnyedén sikerül. A közepe felé találunk egy mélypontot, ott nem tetszett, és önismétlőnek tűnt. Amúgy szórakoztató, és örülök, hogy olvastam.

Mindemellett el tudom képzelni, hogy van akinek távolról sem fekszik a stílusa, vagy a regény témája, megközelítése, és leteszi hatvan oldal után. Ha olvastam Harry Pottert, beszámolok ahhoz képest milyennek találtam. ;-)

 

 

3 komment