HTML

Külcsín és Belbecs

"Eddig csak az csinált a világban valamit, akinek nem voltak határozott tervei." (Oscar Wilde)

Friss topikok

Blog szépirodalom-őrülteknek


2008.10.04. 22:00 Scala

Élvezhetőbb, mint Tisza Kata... de attól még nem jó

 

Szilágyi-Nagy Ildikó: Valami jó testnyílás - novellák

JAK-füzetek, 151; a József Attila Kör Irodalmi Egyesület és a L'Harmattan Kiadó közös kiadványa, Budapest, 2007., 111 oldal, 1500,- Ft

C+

 

 

Újabb magyar kortárs mű. Ezúttal novellagyűjtemény. Újabb eltérés a blog kezdésekor deklarált szerzőktől és céltól.

Újabb mélypont. 

El kell viszont ismernem, Szilágyi-Nagy Ildikóra nem mondhatnánk, hogy rosszul ír, vagy, hogy alkalmatlan lenne az irodalom lovának betörésére. A rövidke kötet egyes részei tetszettek, főként a második harmada. Csak a téma... a témák... Össze is szedtem a post végén egy listát, mely szavakkal kerget ki a világból egy kortárs női író (tampon, begyulladt szőrtüsző, initimgyanta, fogamzásgátló tabletta, felpeckelt punci stb.). Továbbá, ha a fele sem igaz annak, amit olvashatunk -hiszen deklaráltan NEM életrajzi ihletésűek a nyúlfarknyi novellák - akkor az egész bölcsész-művész és kapcsolódó értelmiségi lét - egyetemi oktatói szinten is akár - olyannyira üres, szánalmas, hogy beleszédültem. De kezdjük az elejétől. 

A cím: basszuskulcs... Mi ez? Nekem kissé direkt. Hozzá egy kép, mindenki láthatja, összerakja, konzervatívabb beállítottságúak már hagyják is ennyiben. Kösz, ez nekem nem. Nálam még belefér, bár szomorúan legyintek: hatásvadász. 

Második sokk a tartalomjegyzék. Meglepően nagyszámú írás egy vékonyka kötetben. Idegesítő, újfent hatásvadász címek. Kusza egyvelegye egy havi ÉS, egy kerületi lap valamint a Joy, vagy Cosmopolitan cikktartalmának, példák:

- Copélia-baba (bábus-életrekeltős történet)

- Alhas, felhas. Anatómiai kalandjaimból

- Triatlon-utánpótlás

- Pszichofizikai tapasztalatok

- E-mail húgomnak, aki megkérdezte hogy megy a sorom mostanában

- Ne, hé(z) az a maga sir(odalom)

- E-mail húgomnak, aki imádja Tao-Hszit, és kérte, hogy számoljak be az utazás részleteiről

- Halálos pogácsa

- A "Melyik a legkényelmesebb bugyid?" képeslap hátuljára firkált jegyzeteimből (A nyolcadik kerület misztikusa, aki bármelyik bugyidat kényelmetlenné teszi)

- Szőr

- Hogy én miken tudok bőgni

- Túlélőcsomagok, vagyis hogyan szereztem kanadai vízumot

- Válni jó

- Egy félistennő földi élete, vagyis hogyan eszik a nagy hal

- A fiam meg én majdnem megismerkedünk egy jó pasival

- E-mail címem története

Ennél a pontnál két dolgot érzek, valamint egy kérdés kong bennem:

1. ferde szemmel vagyok muszáj nézni eme kiadvány széles(ebb) olvasóközönség számára elérhetővé tevőire; a magát következetesen kis kezdőbetűkkel író k.kabai lóránt, illetve Mizser Attila urakra

2. az értékelés nem A-ról indul lefelé, hanem E-től felfelé

3.  MÉG MINDIG ITT tart a magyar kortárs szépirodalom, a kb. 'Állítsátok meg Terézanyut' szinten?! 2007-ben vagy 2008-ban? Nem kellene talán észerevenni, hogy lebegünk a nagy légüres, színvonaltalan semmiben?

Tudom, tudom biztosan én vagyok a szörnyen előítéletes; elveim rabja. Ez kell a népnek a pesti aszfalton! Nekilendülök. Végül nem volt olyan szörnyű, mint képzeltem. Szingli-regény bekezdések buta fordulatai váltakoznak 'nem is rossz' írásokkal.

Kis megjegyzés: magam részéről az ikes igék használatában konzervatív volnék: eszem; és elkerülendő a bekezdésen belüli, teljesen amatőr ismétléseket, nem árt néha egy szinoníma szótár... (Ha nem érteném Szilágyi-Nagy művészetének lényegét, írjatok!) Itt van például ez a részlet: közvetlenül egymást követik, ugyanazon novellában:

Hattyú tava

Az a baj, hogy mindig zavarba jövök, ha egy pasi belém szeret, vagy azt hiszem, hogy belém szeret. Lehet, hogy ez a paranoiám. Ülök, kanalazom a zöldséglevest a kerti parti közepén, és egyszer csak úgy érzem, hogy néz. Odanézek és tényleg. Örül, hogy örülök, hogy főzött nekem levest. Igaz, mindenkinek főzte. Nézi, hogy eszek és örül. Már azon kapom magam, hogy visszanézek, gyorsan zavarba jövök, és szégyellem, hogy zavarba jövök.

Ülök a Normafa buszmegállójában, megérkezik a huszonegyes. Fiatal sofőr néz a szemembe. Megörültem, hogy indul is, de leállítja a motort. Megnézem az indulási időt, még öt perc. Visszaülök a padra. Leszáll, megnézi a táblán az indulási időt, és szemkontaktus. Már elindul az arcomon, hogy visszamosolyogjak, és veszem a levegőt, hogy mindjárt indulunk-e, de olyan, mint egy kézlegyintés, és inkább pókerarccal ülök. És így bánok mindenkivel, mint a svéd nagykövet.

Akkor kezdődött az egész, mikor Németországban belenéztem egy török fiú szemébe. (...)

Úgy éreztem, nem bírok többé a pasimmal élni. De egy év alatt megbékéltem.

Pasim, ha valami színes ruhát veszek föl, mindentudóan megkérdezi, kinek akarok tetszeni. Ő mindig feketében jár.

A kerti partin mindenki ügyvéd meg mérnök, elmesélem a tegnapi színházat, de a vendégeket nem érdekli. Akkor inkább beülök a konyhába, hátha kell segíteni, de nem. Nézem, ahogy főz, világos vászonnadrág, fehér ing (...) A zöldségek melankóliára hangolnak, piros pritamin, hosszú sárga paprika, a cukkini sötétzöldje, és az jut eszembe, hogy túl a fák már arany kezükkel intenek nekem. Amúgy imádom a pasik vállát hátulról nézni, pedig állítólag ez egy férfias ösztön: a hímállat hátulról megragadja a nőstény nyakát.

A pasi szó gyakori használata szerintem Cosmopolitan ragadvány. Csúnya, nyúlós, gusztustalan ragadvány. Bármi, ami egy szépirodalmi műben a magyarországi Cosmopolitanre emlékeztet vérciki.

Vannak azért jobb részek. Sokszor kívántam, főként a gyűjtemény második harmadánál, legyen kicsit hosszabb, folytassa, fejtse ki. Ne ennyire zaklatottan, ha kérhetném. Mert ugye, hogy zaklatott? Mégsem éreztem olyan szörnyűnek, mint Tisza Kata 'művészetét'...

 Klinikai délután

Itt a klinikán az orvosok úgy néznek ki, mint a betegek, a betegek meg már sehogy. Az orvosok a nagy hajtástól, a betegek meg attól, hogy még ez a nagy hajtás is kevés. A sztárurológusok nyáron egyben veszik ki éves szabadságukat, az utolsó rendelési napon ott az egész Ráckert, mert fertőző mellékhere gyulladásuk van.

(...) Évek óta járok ide a klinikára, figyelem a folyosón sürgő-forgó orvosok testi-lelki változásait. A két éve még fitt formájú Dr. Kartágó ma is jóképű ugyan, de tekintélyes pocakot eresztett, ami nem áll jól neki. Dr. Mészáros az évek folyamán egyre sötétebb tekintettel viharzik át a folyosón várakozó betegek közt, fejét egyre lejjebb hajtja, és a betegek össze-összesúgnak a háta mögött, hogy na, látod, ez az akihez nem szabad menni, neki köszönheten, hogy még nem gyógyultam meg. Mellesleg Mészáros is pocakos.

(...) Kíváncsi lennék, hogy az inkontinens nőbetegeket hol fogadják. Az intimtorna a folyosó másik végén van, szintén az alagsorban, láttam, maikor arra vártam, hogy hideg masszában egeret huzogasson a hasamon a doktor, a nevét mindig elfelejtem az eljárásnak, és megmondja, hogy két cisztám van. Az intimtorna-edző engem is be akart szervezni, de mmondtam, hogy én már a Gésák titka-kurzuson is túl vagyok, ami nem volt igaz, de jól hangzott.

(...) Az ostobábbik nagymamám azt állítja, azért van hólyaghurutom, mert nem eszem húst. Nyilvánvalóan a kettőnek semmi köze nincs egymáshoz, de rábeszélt, hogy egyek halat. Mi több, hatására elhatároztam, hogy ezután komoly pénzeket fektetek az egészséges étkezésbe. Ha visszagondolok, amikor Torontóban laktunk pár hónapig, és rengeteg halat ettünk, egész jó volt az állapotom. Bár ez lehet, hogy a megváltozott közegnek is köszönhető volt. Toronto elég ronda hely különben, és az Ontario-tó rendkívül mocskos.

A legjobban azt élveztem amikor az élő magyar irodalmi elitet leplezi le. A könyvnek ezeket a részeit nemcsak szórakoztatónak ... 

(...) Volt már hasonló eset máskor is. Akkor egypár, vagyis néhány tucat szerző rájött, hogy ugyanaz a drága szereti őket kedden és pénteken vagy hétfőn és csütörtökön, vagy szerdán és szombaton. Egytől egyig titokban anonim aids-szűrésre jelentkeztek. Ki lehetett volna ütni az egész fiatal és középkorú irodalom férfi ágát egy jól irányzott csapással. K.O., ez aztán a radikális paradigmaváltás. Mindez természetesen titokban zajlott, de nem pletyka, az biztos, hiszen a menőbb irodalmi lapok szerkesztői furcsálkodva állapították meg, hogy aidsnovella-hullám söpör végig a kortárs irodalmon. A  legújabb magyar irodalom aidsnovella-korszaka. Narratív elégiák és a vallomásosság posztmodern formái lesz majd a címe egy eljövendő disszertációnak vagy tanulmánynak, amelyet a filológia újjáéledésekor nyújt be egy szemfüles doktorandusz, méginkább rosszmájú doktoranda.

Mindenesetre Vicsopán doktor mobiltelefonszáma gyorsan terjedt a Ráckertiek riadóláncán, akik közül a sportosabbakat nemcsak antibiotikum kezelésre, de teniszpartira is befűzte dr. Vicsopán, aki egyébként több kortárs prózai alkotásban szerepel, a legnagyobb irodalmi karriert befutó orvos Faust, Freud és Csáth Géza után.

... de igen élesnek és rendben lévőnek találtam. :-) Például:

Noha anyám irodalmat nem olvas, azért a legutóbbi, hosszú Esterházy regényt ő is megvette. Ajándékba nekem. Kitűnő reklámot kapott a könyv (...) meg a történelmi név is megtette a magáét. Én természetesen már korábban beszereztem. Ezzel azonban nem szakadt vége a történelmi családnév áradásának. Év végén ugyanis a posztgraduális újságíró tanfolyam legjobb riportját sikerült leadnom, és az igazgatónő annyira büszke lett rám, hogy megajándékozott egy újabb Harmonia Caelestisszel. Szöveg is került az elejébe, így a saját, első kiadásomat kellett volna az antikváriumba vinni. Az antikvárius csak négyszázat ígért érte. Leesett az állam, legalább egy ezrest vártam.

- Nézze meg - mondtam - , tiszta új. - Ugyanis mielőtt megvettem volna, már elolvastam egy kölcsönpéldányt. - Esterházy, az mégiscsak - próbáltam följebb tornázni az árat, de nem jutott eszembe semmi igazán meggyőző - egy szerző, egy valaki - nyögtem ki. Aztán azt hittem eszembe jutott az ütős mondat:

- Ez a regény még a Nők Lapjában is megjelent. Kétezerötért is simán elviszik.

De az antikvárius nem reagált, én meg erre azt mondtam, hogy akkor inkább itt se hagyom, hanem elajándékozom valakinek. Az anyám vásárolta példányt az anyámnak adtam, de a másik duplikátumot jó ideig nem sikerült elsütnöm. Minden ismerősömnek megvolt már, végül orvos barátnőm igényelte. Sajnos azonban még mindig nem jött érte, most is itt foglalja a helyet a polcomon, pedig oda három másik könyv is beférne az ágyneműtartóból.    

A legjobb novellák a gyűjteményben szerintem:

- Halálos pogácsa

- a nagyon hülye című: A "Melyik a legkényelmesebb bugyid?" képeslap hátuljára firkált jegyzeteimből (A nyolcadik kerület misztikusa, aki bármelyik bugyidat kényelmetlenné teszi)

- és a Családi állapot

Összességében viszont, túl sok az ilyen és ehhez hasonló részlet, ami sokat ront az összképen.

Triatlon-utánpótlás

Minden nő életében van egy pillanat, amikor azt gondolja, bárcsak ne lenne a keze vöröshagyma- és mosogatólé-szagú. Amikor rájön, hogy meg kellett volna venni azt a fekete tangát. Igaz, volt rajta egy felirat, hogy Piece & Love, de mondjuk le volt árazva. Egy ilyen ütős ruhadarab jó befektetés, még ha fehérnemű is, átsüt az a nadrágon, hogy mi van az emberen, meg az alatt. Az ember arcára van írva, ha frissen intimgyantázott.

Néhány link:

Részletek a kötetből a József Attila Kör honlapján

Rácz I. Péter kritikája a litera.hu-n

Balogh Endre véleménye a litera.hu-n

A szerzőnő szakmai önéletrajza

A 'Válni jó' című novella teljes szövege a litera.hu-n

Magyar Narancs kritika

Újnautilus kritika 

Rövidke reci Murcinál

 

Végül az ígért, kis szószedet:

Kedves Kortárs Írónők, Publikálatlan Írónők, Leendő Írónők és úgy általában véve Hölgyeim!

Szerény véleményem szerint attól, hogy az ember szépirodalomi prózában próbálgatja szárnyait nem szükséges már első kötetünkben tudatni az olvasóval,

- hány évesen kezdtünk menstruálni (Sz.-Nagy Ildikó tizenkettő),

- milyen módon szabadulunk meg a nem kívánt szőrzettől,

- és hogy van-e kezeletlen állapotunkban bajszunk.

Az ilyen szövegrészletek rém idegesítően hatnak:

Fekszem az ágyon gyantázás után, és ezen az emléken gondolkodom. Az epillálás épp olyan kimerítő, mint a menstruáció. Fekszem hanyatt kiterülve, egyik kezemben hintőpor, másikban gyantázás utáni balzsam.

Harmincéves koromig kétszáztizenhatszor menstruáltam.   

További kerülendő szavak: tampon, tanga, fogamzásgátló tabletta, hajfesték színárnyalata, gyantázás, intimgyantázás, intimgyanta, meleggyanta, hideggyanta, epillálás trükkjei, lézeres szőrtelenítés, testnyílás, hólyaghurut, ejakulátum...

Még egy gyönygyszem:

Nőtt egy hosszú szőrszál a karomon. Nem merem kitépni, mert bosszúból újranő. Lemértem, öt centi, és szőke, mint a kisgyerekek haja. Napokig elfelejtkezem róla, aztán meg birizgálom kicsit. Figyelem meddig él.

Vagy mondjuk ez itt:

Egy pénteki nap

Fekszem felpeckelt szeméremajkakkal.

Szeretőm ecsetelőpálcikákkal babrál a pinámon.

(...)

Miért kell, hogy egy novella réteg-zene dalszövegéhez hasonlítson?

Amúgy szerintem bármiről lehet írni, csak tudni kell hogyan. Ez lenne a nagy titok. Ajánljon már végre valaki JÓ + KORTÁRS + MAGYAR könyvet! Köszönöm.

Frissítés 2008. október 31.

Hála ennek a sz*rságnak kiadványnak az elmúlt hónap keresőszavai és találatai újszerűen gazdagították az idelátogatókat. Ezúton üdvözlöm, azokat az érdeklődőket, akik a

- pedofília+a+narnia+krónikáiban

- szőr+a+pinámon

- gyantázás+pina

- pasi+szó

- sosem+könnyű,+sosem+tiszta,+ha+te+vagy+a+bárányok+közt+a+bestia

keresésük közben akadtak a blogra!

Ui: Ööööö. (?!) :-D

 

16 komment