HTML

Külcsín és Belbecs

"Eddig csak az csinált a világban valamit, akinek nem voltak határozott tervei." (Oscar Wilde)

Friss topikok

Blog szépirodalom-őrülteknek


2008.10.05. 12:00 Scala

Talány (2.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Második találós kérdésünk remélem sikert arat olvasói körökben. Egy nem közismert szó definíciója lenne a feladat. Google nélkül, ha kérhetem! ;-)

A titokzatos kifejezés pedig:

pica

Ha valaki beidézi a jelenség (tessék már segítettem is!) világhírű irodalmi műben történő előfordulását, kénytelen leszek ajándékot küldeni neki! Mindenkinek hajrá, drukkolok, és szigorúan doppingmentes felkészülést kívánok! Ha néhány nap múlva sem érkezik meg a helyes megfejtés, kis segítségre számíthattok. Figyelem, a kép lehet félrevezető! :-)))

 

Megérkezett a helyes megfejtés, gratulálunk Virgogirlnek!

 

FRISSÍTÉS és magyarázat tehát:

Pica

Az evészavarok egy csoportja. Visszatérően táplálkozásra alkalmatlan dolgok elfogyasztása (föld, kavics, homok, textil, cérna, festék, haj, jégkocka stb.), amelyet nem kísér a normál ételek iránti averzió. Előfordulhat terhességben és vashiányos anémiában (vérszegénység) is.

Ötletadóm és alapforrásom a PSYrodalmi szövegyűjtemény volt.

Angol magyarázat, részletezés, betegségen belüli csoportok (attól függően, hogy mit vesz magához a beteg)

Egyes források a picat a kisgyermekek betegségének tartják.

A táplálkozási viselkedés jelentős zavara. E rendellenesség a kisgyermekek betegsége. A pica esetében tápértékkel nem bíró anyagok állandó evéséről van szó: festék, cérna, haj, homok, kavics, rovar, vagy állati ürülék, melyekkel szemben a gyermeknek nincs ellenérzése.

A csecsemőkori hányás esetében az étel ismételt kihányása mellett súlycsökkenés vagy a várt súlynövekedés elmaradása figyelhető meg. A részben megemésztett étel hányinger, öklendezés, émelygés kíséretében visszakerül a szájba. Hátterében gyomor-bél rendellenesség nincs.

A felnőttkori pica lehetséges oka (Forrás: The Medical Encyclopedia):

Pica may also occur in adults who crave a certain texture in their mouth.

És végül amiért Jessica Albat emlegettük:

Pica can occur during pregnancy. In some cases, a lack of certain nutrients, such as iron deficiency anemia and zinc deficiency, may trigger the unusual cravings.

További evészavarok: az elhízás (obesitas), anorexia nervosa, bulimia nervosa, és a csecsemőkori hányási zavar. Ezek közismertebbek.

Példa a betegség előfordulására a világirodalomból:

 Gabriel García Márquez: Száz év magány (részletek)

fordította: Székács Vera

Többnyire a hintaszéken ült, a ház legeldugottabb szögletében, és az ujját szopta. Figyelmét nem fogta meg semmi, csak az órák muzsikája, amelyet riadt szemmel lesett félóránként, mintha azt várná, hogy megjelenjék valahol a levegőben. Napokig nem sikerült rávenni, hogy egyen. Csodálkoztak rajta, hogy nem hal éhen, míg aztán az indiánok, akik mindenről tudtak, mert nesztelen lábakkal megállás nélkül surrantak ide-oda a házban felfedezték, hogy Rebecának csak az udvar rendes földje ízlik, s azon kívül a mészgalacsinok, miket a körmével kapar le a falról. Nyilvánvaló volt, hogy a szülei vagy a nevelői megrótták ezért a szokásért, mert csak titokban vetemedett rá, bűntudattal és félve dugdosta a készletét, hogy majd akkor egye meg, ha senki sem látja. Attól fogva éber és szigorú felügyeletnek vetették alá.

(...) Senkinek sem tűnt fel, hogy még nagylányként is az ujját szopja, hiszen amikor csak tehette, a fürdőkamrába zárkózott, s azt is megszokta, hogy arccal a fal felé fordulva aludjon. Az esős délutánokon, amikor a begóniás tornácon a barátnőivel kézimunkázott, időnként elrévedezett, s a kert nedves földje, meg a giliszták túrta sárkupacok láttán a sóvárgás könnyeinek sója futotta be a szájpadlását. Titkos szenvedélye, melyet egykor rebarbarás narancslével irtottak ki, leküzdhetetlen vággyal tört fel benne, amikor sírógörcsöt kapott. Ismét rászokott a földevésre. Először szinte csak kíváncsiságból vette a szájába, bízva benne, hogy a föld kellemetlen íze lesz a legjobb ellenszer, amellyel legyőzheti a kísértést.  És csakugyan, nem bírta lenyelni. De a növekvő sóvárgás egészen a hatalmába kerítette: addig próbálkozott, amíg lassan visszanyerte régi étvágyát, újra felfedezte a természetes ásványok ízét, és teljes odaadással élvezte a gyermekkori csemegét. Marokszám tömte zsebébe a földet, s amikor senki nem nézett oda, a harag és a boldogság elegyes érzésével csipegetett belőle, miközben bonyolult öltésekre tanította barátnőit, és olyan férfiakról beszélgetett velük, akik nem érdemelték meg azt az önfeláldozást, hogy valaki leegye miattuk a falról a meszet.

(1967)

Jól érzékelteti García Márquez az anomália pszichés eredetét: a sóvárgást,  a legküzdhetetlen vágyat, a tevékenység felé irányuló teljes odaadást, és az elutasítás miatti titkolózási kényszert. Utóbbi szerintem csak ront az ebben szenvedő személy helyzetén. 

Végül egy személyes élmény: Bölcsődében voltak olyan társaim akik rendszeresen kavicsot, homokot és földet ettek, utolsó nap engem is megkínáltak... úgy emlékszem a sárgás kavicsot kipróbáltam. A rakéta-mászóka alá bújtak, ott nehezen láthattak rájuk, ketten-hárman csinálták. Nem voltak közeli barátaim, furcsállottam ezt a szokást. Óvodai élmények közül nem emlékszem a jelenségre, de lehet, hogy homokkal ott is előfordult. Nektek van ilyen emléketek?

27 komment

2008.10.04. 22:50 Scala

"...ki szépen kimondja a rettenetet, azzal föl is oldja" - PSYrodalmi szöveggyűjtemény

Németh Attila & Moretti Magdolna

"...ki szépen kimondja a rettenetet, azzal föl is oldja" - PSYrodalmi szöveggyűjtemény

Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 2006.

543 oldal, 5600,- Ft

A-

/A címben szereplő idézet Illyés Gyula: Bartók című verséből való. A  borítón látható festmény Csomor Katalin munkája./
Folytatjuk... ez még csak egy kapkodva elkészült ajánló, ha mostanában szeretnétek jó könyvet venni. Bővítem, sokat írok majd róla, teljesebb lesz a kép. 

 
 
Február óta terveztem megvenni a könyvet, az év legérdekesebb nem-regényének bizonyult! Gyönyörű kivitel, a téma iránt érdeklődőknek alaplexikon-szerű tartalom; egy biztos: könyvet csak így volna érdemes kiadni. Persze, hogy kizárólag az orvosi jegyzetboltban kapható... /Érdeklődőknek: Klinikák kék-metrómegállóval szemben, Üllői út, illetve a Medicina Kiadó honlapjáról./
 
A szerzők pszichiáter szakorvosok, gyermekkoruk óta szabadidejükben irodalomolvasók. Szerkezetében egyedülálló művel jelentkeztek, kellemesen ötvözték a hobbit és a szakmát. A szépirodalmi szövegeket ugyanis betegségenként találjuk csoportosítva, pl. nárcisztikus személyiségzavar - két Oscar Wilde szövegrészlet, Moliere: A kényeskedők; példa a szülés utáni depresszióra (ún. postpartum depresszió) a világirodalomból - Amos Oz: Miháél, Miháél; szövegrészletek a gyászról stb. Mindig is érdekelt az ilyesmi, biztosan van akit nem fog meg. Nem olcsó, ennek ellénére őszinte lelkesedéssel ajánlom.
A könyv szerzői elismert és jó orvosok (nem a sztár-pszichiáter fajtából...), a szépirodalom alázatos kedvelői. Németh Attila nyolc éve állítólag ki is jelentette, őt igazán már csak az irodalom és művészet érdekli. Szeretjük. ;-)
 
Miért lehet fontos egy ilyen könyv, annak széles körű ismerete az irodalommal foglalkozók; azt mesterségüknek tekintők; illetve az igényes 'laikus olvasók' körében? A kérdés megválaszolását a könyv szerzői egy nagy íróra bízzák, rögtön az Előszóban:
"A képzelet szabadsága megkívánja, hogy térben és időben távoli témákhoz nyúljunk - mert ha nem így cselekszünk, a valóság egy kicsit mindig meg fogja kötni a kezünket. Az irodalom máris túlzottan hasonlít az újságíráshoz. - Az irodalomban lélektanra és képzeletre van szükség." (J. L. Borges)
Tévedés ne essék, nem a dr. Czeizel Endre által is művelt, ismert irodalmi szereplők, szerzők /pszicho/patológiai-genetikai elmezéssorozata a mű (olyan könyvei is vannak Németh Attilának: például Babits Mihály pszichopátiája, József Attila pszichiátriai betegségei). Szószerinti irodalmi szövegeket találunk a könyvben, rövid orvosi hozzáfűzésekkel: például egy-egy betegségnek a definíciója  vagy tünetek a különböző stádiumokban. Egy világirodalmi szöveggyűjteményt kell elképzelni, melynek alapja a BNO-10-es rendszer a pszichiátriai betegségek osztályozásáról. A demenciával kezdődik és az értelmi fogyatékossággal ér véget, de kitérnek még a féltékenységre vagy a gyászra is, amelyek nincsenek betegségként osztályozva, de szélsőséges esetben rövidebb-hosszabb ideig különleges állapotot eredményeznek.

Kis megjegyzés, a Medicina Kiadó honlapján, a katalógusban  található leírás - bárki is követte el - nem jó: sem a könyv szerkezetét, sem a szövegek koherens rendszerét nem tükrözi.
 
Még néhány részlet az Előszóból:
Az antik görög világ delphoi jósdája a pszichoterápia bölcsőjének tekinthető. Gnothi seauthon - Ismerd meg tenmagad - olvashatta a delphoi Apollon-templom feliratát a problémájára megoldást kereső ember, aki hosszú kilométereket tett meg a Parnasszus oldalában vezető úton, és mire eljutott a célhoz, addigra már megtalálta a választ. (...) Válogatásunk egyrészt azt sugallja, hogy az irodalmi művek segítségével jobban megismerhetjük önmagunkat, másrészt azt, hogy a művészeti alkotásokon keresztül is vezet út a lelki folyamatok és pszichés zavarok megértése irányába. 
 Hasonló koncepcióra épülő művel még nem találkoztunk. Lehet-e megismerni a pszichiátriai betegségeket a szépirodalomból? (...) Nem száraz tankönyvet kínálunk, hanem izgalmas olvasmányt, szemelvénygyűjteményt. (...) Didaktikus magyarázat helyett kórképekről, egyéni és családi drámákról mindent - és azon túl is - elmond egy jól kiválasztott szemléltető vers vagy prózarészlet. (...) Mi csak iránytűt szeretnénk adni az olvasóknak, hogy követhessék a költőket a lélektan ösvényein, akár egészen a tudattalanba. Így jobban megérthetik őket és önmagukat.
Szemléletes és fontos Somlyó György idézet következik, szintén a tárgyalt könyv előszavában olvashatjuk. Eredetileg a Mese a költőről és a kritikusról című műben jelent meg:
 
"Megpróbálta-e már mindenki feltérképezni önmagát? Felkutatni a szorosokat, amelyek összekötik a mindenki világtengerével? Pedig nem azt keressük-e versemlékezet óta, indulatok szirtjein összetörve, előítéletek jegébe fagyva, hiedelmek bénító napja alatt, a közölhetetlenség kietlenül ingó víztömegei között? Engedjétek felfedező útjaikra a költőket. Ám haljanak bele, ha kell, a felfedező utakba. Csak ne abba, hogy nem arra indulhatnak, amerre idegeik mágnesei rezegnek. (...) Engedjétek a költőket sokismeretlenes és sokvészű útjaikat megoldani, és nyissatok elébük kikötőt, ha visszatérnek."
/ Remélem alábbi bekezdésem nem sértő vagy fennhéjázó, ezért zárójelbe is teszem: Többször hangoztattam a KönyvesBlogon kommentben azon véleményemet, hogy a magyar kortárs fiatal írók közül többen, mintha terápiás tevékenységként ontanák a betűt papírra; Tisza Kata, Horváth Gergely és Légrádi Gergely 'regényeinél' is volt ilyen benyomásom. Az írást elfoglaltságként, önismereti céllal, öngyógyításként használni kitűnő tevékenység, eszemben sem áll vitatni. Ezt a fajta 'naplóirodalmat' azonban kiadni, önálló, egyedülálló műnek tekinteni kár. Nem nyújt az olvasónak olyanfajta élményt, amit a szerzők szándékoz(hat)tak. Tehát, Tisztelt Kortárs Irodalmi Elit, és Mindenki Akit Érint: hogy magasabban legyünk az önismeret vagy emberismeret cizellált rendszerében, és nem utolsósorban jövendőbeli műveinkben szabatos orvosi kifejezésekkel dobálózzunk, olvassuk el ezt a könyvet. /
 
 

 

6 komment