HTML

Külcsín és Belbecs

"Eddig csak az csinált a világban valamit, akinek nem voltak határozott tervei." (Oscar Wilde)

Friss topikok

Blog szépirodalom-őrülteknek

2008.12.20. 12:00 Scala

Bartis Attila: A nyugalom

Bartis Attila: A nyugalom /regény/,

Magvető, Budapest, 2001; változatlan utánnyomás: 2008.; 325 oldal, 2690,- Ft

 

A borító Christian Schad festményének és a szerző önarcképének felhasználásával készült.

C+

 

 

Az öreg nők mandulaszaga, avagy  tehetlenül az anti-anyával szemben

Naplószerűen dokumentáltam a regény olvasásakor bennem keletkezetteket. Rendhagyó post következik, egy agyonhype-olt (szép magyar szó, hm)  könyvről, amely bennem csupán a megbotránkoztatóan szabados szexuális erkölcsök, valamint szemérem elleni erőszakkal jócskán áttűzdelt történet miatt hagyott nyomot. Mivel nem írta meg jól, hatásvadásznak és feleslegesnek érzem az erős témát. Nem tudott bevonni az agyszüleménybe, de nézzük csak sorjában.

1.) A századik oldalnál járok, kezd idegesíteni: van egy alapsztori E/1-ben, ez két vagy három szálon fut, oké; de rengeteg anekdota, novellának való is beleszerkesztve a regényfolyamba. Miért?!

Utóbbi jellemző miatt Tisza Kata Magyar Pszichójának virtuális kocsmájára és az egész borzalmas könyvre, no meg a nemrég megjelent Cserna-Szabó András (?! vajon andrás?) Puszibolt című regényére emlékeztet. Hozzáteszem, a Bartis regény a legkorábbi! Az említettek szerintem nem egységes, hagyományos értelemben vett regények. 

A megtörésekkel Bartis A. is csak kilökdös írása hangulatából; eloltja azt a tüzet, amit egy-egy jó résszel fellobbantott. Kezdek azon gondolkodni, vajon ez valami (pl. Esterházytól) átvett stílus a kortárs magyaroknál? Vagy félnek, ha novelláskötetbe gyűjtik ezeket, a kutya sem olvassa el? Netán meg sem jelenteti a kiadójuk? 

Csapongó és kusza, pedig még azt is elnéztem volna, hogy a Nobel-díjas Elfriede Jelinek Zongoratanárnőjére hasonlít az alapsztori. Elég sok van a pesti proli nyomorból is. Túl sok, ahhoz képest, hogy a sztorihoz nem kellene, nem lenne rá szükség. Szintén visszaköszönő motívum a magyar kortárs irodalomban. Bartis ugyanúgy ír róla, mint a  többiek. Nem érdekel ki vette át kitől. 

Lehet, hogy abbahagyom, anélkül, hogy végigolvasnám. Nem igazán azt kaptam, amit vártam. Például az igen jóra sikeredett borító alapján. Vagy, hogy szakmabelitől be lett ígérve: kiemelkedő kortárs magyar szerzővel van dolgunk. Ebből arra következtettem: erős kézzel végigvezetett, minőségi irodalom. Ez csak erős kézzel meg van szerkesztve. Az írások néhol kiemelkedőek, de túl lett szerkesztve. 

A novelláskötet és a regény eddigi ismerete alapján az a benyomásom alakult ki, hogy Bartis Attila tud írni, tehetséges, vannak nagyon-nagyon jó részek, és rengeteg értékes vagy szellemes gondolat, szépen kifejezve. De valahogy nem enged(i magát) szállni. Valamifajta korlátoltságot, földhöz és témákhoz ragadtságot, blokkot érzek rajta. Egyértelműen férfiként írja a szövegeket, egy csöppet neurotikus, önmarcangoló, számomra unalmas férfi, akit nem látok képesnek kilépni ebből a szerepkörből a játékosság és a végtelen felé törve.

Nem fogok kiterjedt postot írni a regényről, elintézem annyival, hogy pontokba szedem meglátásaimat. Rengeteg idézet sem várható. Csalódott vagyok. Nem tudom jó szívvel ajánlani a kolléganőimnek, pedig ezért vettem Bartis Attila könyveket. Enok mester azt javasolta a KönyvesBlogon, hogy őt nyugodtan lehet, mint jó kortárs magyar írót ajánlani. Kérdés, hogy mi a viszonyítási alap. Nekem a kedvenc íróim, legyen az világ- vagy magyar irodalom. Szécsi Noémiben van most minden bizodalmam. Esküszöm Görgey Gábor sokkal jobban tetszett. Hamarosan írok is a könyveiről.

FONTOS! Ne ajánlgassátok Anyukátoknak! Kivéve, ha szeretnétek őt komolyabban megsérteni. Ne add neki ajándékba vagy utalj arra, hogy a regényt olvassa el! A könyv egy, a gyerekei által gyűlöletesen rossz anyának tartott színésznőről szól. Illetve a fia (akinek foglalkozása író) mesél nekünk, meglehetősen élményszerűen. Az enyémnek szerintem nem is tetszene, különben sem szokta végigolvasni a csapongó könyveket. 

 Felhívom az olvasó figyelmét, hogy innetől több spoiler is van a bejegyzésben!
 

*******************************************************************************

2.) A 140. oldalig olvasva kiegészítő megállapításaim:

- kevésbé jellemző az oda nem illő epizódokkal való megszakítás, most a történet szaggatódik epizódokra. Jobb ez így, bár nem mindegyik sikerül annyira ütősre, mint amilyen rövid.

- Weér művésznő zaklatott sétájának leírása Kleopátraként a Felszabadulás tér és azt Astoria között nagyon tetszett

- a pasas kedvenc motívuma, hogy a nő, ha igazán szeret, lenyeli. Ezt először egy lepattant és részeg kurvával mondatja el a hetvenedik oldal körül, a mosókonyhában. Amikor rátalál a szerelem, úgy alakul, hogy a beszélgetős éjszakák után, az Eszter nevű partner elsőre, és minden zokszó nélkül, boldogan.

- a szerelmi jelenetek leírása nem annyira egyedi, mint amilyennek a szerző gondolhatta. Túl fennkölt, érzelgősen leírt a testiség (amikor már végre nem csak coitusként éli meg, hanem szerelmes), viszont ismétli magát, azontúl hogy meglehetősen átlagos a szókincs és a fordulatok. Egy-két mondatnyi kivétel azért van. Ott találó, meglepő, egyedi és szép. Nem tart elég soká. Összességében, meg kell állapítanom, hogy a franciák és a latin-amerikaiak jobbak ebben. Lásd még amit fentebb B. A. korlátairól írtam. Kéritek a részletet, idézzem?

- Van valami, amit nem értek, kérek mindenkit, hogy ne magyarázza félre. Inkább válaszolja meg. Szóval: a főbb szereplőknek szemita-ószövetségi hangzású neve van, Weér Rebeka a mama, Weér Judit a hegedűművész nővér, Fehér Eszter a szerelem, Effenbach a mama egyik szeretője és Jordán Éva, a kritikus majd szerető. Csak azt nem értem, mi végett a több generációs, anyai ági (?) kutyabőr, a családi címer utáni vágy, és miért mond a mama ilyeneket, hogy

- A protestánsok átlag hat és fél évvel kevesebbet élnek, mint mi. Ez azért nem véletlen. Az ilyesmi egyáltalán nem véletlen, fiam, mondta.

valamint, hogy az E/1. író főszereplő miért a Rosenberg nevű ócskástól tud meg bármit is a zsidóságról, mintegy érdekes és hasznos hozadékaként a családi címer keresésének. A 200. oldalnál tisztul a kép a dologgal kapcsolatosan, elmagyarázza. Explicit ki van mondva, hogy nem, de lehet kiderül, hogy mégis. Ha továbbolvasom szerintem minden kiderül. És valóban, szándékosan félrevezető nevekkel sújtott család ez. 

- az angol fordítás kapcsán jutott eszembe, hogy külföldi szemmel olvasva ezt a regényt, milyen véleménnyel volnék róla, vagy a szerzőről. Elmondana-e nekem annyit a történet, a magyarokról, mint a nemrégen olvasott Kurt Vonnegut novellák az ameraiakról? Vagy inkább nemzeteken felülemelkedő történet ez? Szerintem ami jó benne, az Budapestről illetve Erdélyről szól. A többi nem tetszik, és nem tölt el büszkeséggel vagy örömmel, hogy a regénnyel a magyar kortárs irodalom ezen szelete angol nyelven olvashatóvá válik. Vagy ennek örülni kellene, bármely könyvről legyen szó? Mindenestre a regény nem hozta létre bennem azt a remekmű benyomást, amit például  az osztrák Elfriede Jelinek - témájában hasonló - A zongoratanárnő-je tesz az emberre. 

3.) Továbbolvastam, a 180. oldalig, nem szeretnék spoilereket, most eléggé beindult a történet. Sajnos az orvosi dolgok számomra nem kellően szabatosan vannak leírva.  Arról nem is beszélve, hogy nem kellene részletezve írni az abortuszról, ha csak sokkoló vagy megható, de alapvetően ismert közhelyekre vagyunk képesek. És egy kicsit túlzásba vitte a történet részleteivel kapcsolatos titokzatoskodást is Bartis.

Egyébként a nővéréről, Juditról írt részek a legjobbak. Judit az a szereplő, aki a legjobban tetszik, karakteres, tehetséges és érzelmesen szorgalmas kishölgy, szomorú sorssal. Vannak furcsaságok, még nincs minden elmagyarázva. Többet nem szeretnék elárulni. 

- A 200. oldalnál rájöttem, hogy ezt a könyvet semmi szín alatt nem adom az anyósom kezébe (ez volt az eredeti terv, azóta kitöröltem azt a részt a postból), és ha meg akarom tudni a végét kénytelen leszek elolvasni, mert a férjemből nem nézem ki, hogy befejezné, ha egyáltalán elkezdi. 

- Néhány szereplő szerintem lebeg: az anya is (igen!), és Fehér Eszter, a szerelem, no meg egy kicsit Jordán Éva, bár ez nem feltétlenül baj. Az első kettőnél zavaró.

- A 300. oldaltól megint szaporodnak a novellaszerű epizódok, és megtudhatjuk a könyv születésének eredettörténetét. Összeérnek az időszálak, és magyarázatot kapunk a gyerekek fogantatásáról. A pasas még a végére is egy roncs, de akkor már kezelik, és ha lassan is, harmincötévesen kezd talán a javulás útjára lépni. Valami miatt - talán a szedés ?! - az utolsó ötven oldalon Lángh Júlia Egy budai úrilány című könyvére emlékeztet a regény, szintén Magvetőnél jelent meg.

*******************************************************************************

Spoiler vége.

Nincs további hozzáfűznivalóm, nem dobtam el magam a gyönyörűségtől ezen alkotástól.

Lehet erre többen azt mondják majd, hogy nem értettem. De igen, értettem! A szerző és a szerkesztő (nem derül ki a kötetből, hogy ki az) minden törekvése ellenére, nem egy túl bonyolult könyv. És szerintem egy kicsit túlírt is. Emiatt inkább vontatott, mint frappáns; túl tagolt és vontatott...

Most megyek és elolvasom a kritikákat, plussz a témába vágó, más blogos bejegyzéseket. 

 

Linkek:

Demény Péter kritikája a Kortárs folyóiratban

Tódor János: Egy véreres szem tükrében című kritikája

Libri könyvajánló 

Adatok az irodalmi Vademecumról

Post a könyvről a 'Miestas blogon'

Filmszinopszis a regényből készült filmről

Amennyire én tudom A nyugalom című regény visszás és botrányos sajtóvisszhangot kapott: a könyv felhasználásával készült, Alföldi Róbert által rendezett, 2008-ban bemutatott filmváltozat miatt. A felhajtás inkább a filmnek szólt, nem a könyvnek. A forgatókönyvet Garaczi László írta egyébként. 

 

Néhány tudnivaló a szerzőről:

Bartis Attila 1968-ban született Marosvásárhelyen. 1984 óta Budapesten él. 

Bővebb adatok a magyar Wikipédián.

Életrajz az Írólapon (irolap.hu). A felső menűsorban pedig összegyűjtve a kritikák, galéria stb.

További könyvei: A séta (regény, Magvető, 1995); A kéklő pára (elbeszélések, 1995-1998, 2006. Magvető); Anyám Kleopátra (dráma, 2002); A Lázár apokrifek (tárcák, 2005)

21 komment · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://irodalom.blog.hu/api/trackback/id/tr39829172

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Csucsu - REFLUX 2009.05.31. 14:53:31

BuzgalomBotrány! Súlyos vádak Alföldi Róbert ellen! Filmjével megrontja a magyar fiatalságot. Már akit még van hova rontani, és a Google-ban nem arra keres rá először, hogy Csisztu Zsuzsa vagy éppen önfojtogatós maszturbáció.Leszögezem, noha Bori barátném…

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hangkert · http://hangkert.blog.hu 2008.12.18. 17:36:52

Emlékszel arra, miért volt botrányos a sajtóvisszhang? Sajnos lusta vagyok utánanyomozni. Már annak is örülök, ha a blogokat végigfutom:)

Scala 2008.12.18. 17:59:52

Mert nagyon obszcén gondolatai voltak a kisfiúnak a mamáról (túl az Ödipusz komplexuson & ez képileg megjelenítésre került; erre rászállt a sajtó, meg Alföldi személyére és gyakorlatilag a film kijövetele előtt a nézők többsége elhatározta nem ül be a terembe!)
Megvan a tékában, ha végeztem a könyvvel, megnézem.
Nagy bukás lett anyagilag, mínusz rekordos nézőszám. Jajaja.

Majd alkalomadtán keresek linkeket, volt egy kommentelhető cikk is az Indexen. :-DDD El tudod képzelni.

Scala 2008.12.18. 18:01:15

Biztosan van aki konkrétabbat is tud, azt arra kérjük, hogy írjon.

Hozzátenném, már a plakát is egészen más hangulatú, mint ennek a könyvnek a borítója.

Hangkert · http://hangkert.blog.hu 2008.12.19. 15:10:01

Kösz a linkeket! A fura az, hogy ha a prűdséget leszámítjuk, akkor elismerő kritikákat kapott és a szereposztás alapján el is hiszem, hogy tényleg jó film, szóval én megnézném.

Scala 2008.12.19. 15:12:57

Én is kiveszem majd, megvan a tékában! ;-)

És valóban, Alföldi, de főként a producer nyilatkozta, hogy nagy kár, mert egy kiragadott szempont alapján, a rendező, meg a forgatókönyv lejáratása végett az egész filmet kicsinálták, a fürdővízzel a gyereket is alapon.

Scala 2008.12.19. 15:14:30

Viszont, amíg nem végeztem a könyvvel nem akarom beleásni magam a kritikákba.

Már kezd kialakulni a véleményem, azért is bigyesztettem oda az értékelést. Amely nem végleges, persze, de nem lennék meglepve, ha ez maradna. :-D

Scala 2008.12.20. 14:29:03

Végül leromlott, eredetileg B+-t adtam.

Rocko- 2008.12.20. 20:58:03

:)
mint jelző v mint pontszám? :D

Scala 2008.12.21. 00:25:55

:-DDD
Mindkettő.

Nem, eszembe sem jutott, pedig oly kézenfekvő!

magyar szakos 2009.03.15. 16:05:02

Szia!
Muszáj volt regisztrálom, mert teljesen félreértetted a könyvet. Nem egyszer, nem kétszer olvastam, belőle írom a szakdolgozatomat, és magyar szakos vagyok, tehát "belülről" látom a problémát.
A nevekkel kapcsolatban: Jordán Éva neve fontos, mivel a Jordán folyó vize megtisztulást jelent, és az elbeszélő hangsúlyozza, hogy tisztábban hagyta el Éva lakását, mint ahogyan odament. Éva pedig a bűnre is utal.
A novellaszerű megszakításoknak is releváns szerepük van, és egyáltalán a szerkezet kérdése... a posztmodern regény egyik sajátossága, ha úgy tetszik aktusa az alinearitás és az írás tematizációja, vagyis a metafikció és az önreflexivitás is ide kapcsolódik.
A címer szintén nagyon fontos: ahhoz köthetők a motívumok, a pelikán, a vér...
A regényt pszichoanalitikus szempontból vizsgálom, tehát felmerül az Ödipusz-komplexus, az elfojtás, a tudattalan (fiók-motívum), az identifikáció, a tárgyválasztás... még az agresszív apának is szerepe van.
Szóval sokrétű az egész, és a közhelyeknek is szerepük van, méghozzá ezt a réteget (ld. Jolika, V. Rebeka) jellemzik.
Remélem, nem haragudtál meg.
Üdv

Scala 2009.03.15. 21:35:52

@magyar szakos: Szia,
Egyáltalán nem haragszom, örülök, hogy idetaláltál.
Jordán Éva: nagyon érdekes, amit írsz, elfogadom, igazad lehet.
A linearitást tképpen nem szeretem, nem az alinearitás zavart, hanem a szerintem, mint olvasó számára művészieskedő töredezettség.
A címer?! most ez nem ugrik be...
Én nem pszichonalaitikus szempontból vizsgáltam a regényt, hanem műélvezőként, a minőséghez szokott és azt megkövetelő amatőr olvasóként.
Úgy gondolom, hogy pszichoanalitikus szempontból minden (!) emberi sorsokról szóló elbeszélés, legyen az szóbeli vagy írott igen érdekes alapanyag, a művészet ott kezdődik, hogy az egyéni sorsot úgy meséli el, hogy
1. általánossá emeli (kis jóindulattal ez mondjuk, hogy megvan a Bartis regényben)
2. bevon (engem elidegenített)
3. nem sokkol ugyanúgy, mint pl. a 'posztmodern magyar filmek' (nagy sz*rhalom szintén)
4. kompenzál (mert az élet és az egészséges emberi gondolkodás is kompenzált); ezt pl. a remekművektől mindig megkapod
5. nem idegesít fel
6. nem öncélú
7. nem pszichoterápiás napló (a naplóregényektől amúgy is kivagyok, Tisza Kata, Spiegelmann Laura stb., mintha a magyar irodalommal próbálkozók - szándékosan nem nevezem őket íróknak - kiírni vágynák magukból a kínjaikat, aztán egyértelmű, hogy ezt publikálják... NEM! Ne legyen már a hivatásos írás lelki sérültek terápiája. Hozzátenném a Bartis könyv nem ilyen, mert amellett, h. igen 'élményszerűen' ír, nem volt ilyen terápia célzatú benyomásom).
stb.
Ebből a szempontból ez a regény nem üti meg a szintet.
És simán lehet, hogy nem értem, nem értettem meg, azaz hogy fogadó oldalon van a hiba.
Számomra nem ez a jó könyv.
Egyébként a freudi eredetű pszichoanalízist nem szeretem, sokkal inkább a jungi megközelítés tetszik. :-)

Egyébként ki akartam egészíteni a posztot, voltunk egy angol zenekar koncertjén a Müpában februárban, egy hegedűszólista hölgy is játszott, lenyűgözően szépen. És eszembe jutott a Bartis könyv, a húga és a hegedűművészet. Na pl. az nagyon jó. És amit a látványos, de rossz hegedűlésről ír, amikor valakit (egy férfi hegedűművészt) elmennek megnézni a Zeneakadémián.

Scala 2009.03.15. 22:08:42

Még valami eszembe jutott. Szécsi Noémi: Kommunista Monte-Cristo: a legjobb magyar regény, amit tavaly olvastam! Ismered?

Loge · http://bloge.blog.hu/ 2009.07.20. 10:53:21

Múlt héten néztem meg a filmet, s olvastam el a könyvet. Bennem egészen más hatást váltott ki, de végül is ez a szép az irodalomban.

Írtam is mindkettőről...

Scala 2009.07.20. 15:27:25

@Loge: Filmet nem láttam.
Eddig senkinek nem az volt a véleménye a könyvről, mint nekem.
Nagyon kiváncsi vagyok mit írtál, megnézem, lehet linkelem is a postba. ;-)

Am. ezt a bejegyzésemet át akarom írni, kiegészíteni már február óta, már múlt héten is alartam. ;-)

könyvfaló 2009.08.17. 13:18:38

Az elmúlt pár hétben nem bírtam olvasni semmit. Bármit vettem le a polcról, három oldal után nem kellett, valahogy úgy, ahogy az étel nem kell néha, pedig már iszonyúan éhes vagy.
Valami kegyetlent akartam olvasni, valami nagyon keményet.
Hát akkor legyen A nyugalom, gondoltam a könyvesboltban, ahol néhány hete undorodva tettem le, mert már a fülszövegtől felkavarodott a gyomrom. Túl egy családtag hamvasztásos temetésén a legkevésbé sem akartam arról olvasni, hogyan ülnek fel a halottak a tűzben.
De most más volt.
Ha felülnek, hát felülnek.
Végülis attól, hogy nem veszek róla tudomást, még ugyanúgy felülnek.
Megvettem hát és azon nyomban elolvastam, és tetszett. Maximálisan bevont, ha úgy tetszik. Nekem pontosan ez a fajta történetmesélés jön be, az önálló sztorik a szövegben Hrabalra emlékeztettek, ahogy a papírlerakatos részek is, és hiába csapongó a stílus, valahogy mégis olyan érzésem volt, hogy egy nagyon precíz leírást olvasok.
Szóval nekem bejött. És visszahozta a kedvem az olvasáshoz.

Scala 2009.08.17. 17:25:27

@könyvfaló: Örülök neki. És köszönöm ezt a kommentet. :-)

doktor br. 2010.09.29. 19:01:35

Nekem tetszett a könyv, sőt igenis maradandó volt. Nem egy felhőtlen lányregény az tény. Nem is túl bonyolult, de ez nem hiszem, hogy baj lenne. A stílus szerintem kifejezetten gördülékeny, én nem nagyon tudtam letenni. A túlírt dolgokra különösen érzékeny vagyok, simán a lerakom és fel sem veszem őket többet. Azt azért hozzátenném, hogy édesanyámnak én sem ajánlanám, főleg nem adnám ajándékba...

Szerintem sok nő, aki különböző fórumokon meg tanfolyamokon próbál rájönni a férfiak mibenlétére sokat tanulhatnak (egy bizonyos típusú férfiakról) ebből a könyvből. Persze laza kikapcsolódáshoz, tengerparti nyaraláshoz nem ajánlott...

A filmről annyit, hogy ahhoz képest, hogy narrátor nélkül oldotta meg Alföldi szerintem meglepően jó lett. Én a könyvre biztos 5 csillagot adnék, a filmre meg 4et.

Scala 2010.09.29. 22:00:20

@doktor br.: Szia,
Tiszteletben tartom, amit írtál, és köszönöm a véleményt.
Én is egy éjszaka alatt olvastam el. :-)

Szabadjon azért valamit, mai eszembe jutott annak nyomát, amit írtál, merőben szubjektív, és tudd, nem ellenségeskedésből írom! Ez a könyv azoknak a férfiaknak tetszik, akik magukra (vagy a férfi nemre ismernek) általa, és azt gondolják, hogy a figura enigmatikus és ismeretlen a nőknek. Nem, nem az. Szerintem az általad említett sok nőnek sem, de tőlem állítólag annyira távol áll a közízlés és az 'átlag magyar fiatal nő', hogy tilos nyilatkoznom a nevükben. :-)
A főszereplő jellemrajza jó ki van alakítva, és vezetve! Ez tény. Van a karakterben Bartisból, az a gyanúm.

Scala 2010.09.29. 22:02:15

jav. mai = ami, nyomát = nyomán
+
kieg. és azoknak a férfiaknak is, akiket az anyjuk egyedül nevelt, vagy akiknek sokáig kellett együtt élniük ilyen-olyan okból az anyjukkal, vagy egyszerűen csak bármilyen anyakomplexusban szenvednek, akár nem tudatosan...