HTML

Külcsín és Belbecs

"Eddig csak az csinált a világban valamit, akinek nem voltak határozott tervei." (Oscar Wilde)

Friss topikok

Blog szépirodalom-őrülteknek

2008.12.03. 10:00 Scala

Különkiadás: Alosztályvezető-helyettes (részlet) 3.

 

 

 

 

 

 

 

Stílusgyakorlat Franz Kafkára és Örkény Istvánra.

Befejezzük a novellát, melynek közlését itt kezdtük. Majd itt folytattuk.

 

'Chinestar' :

Alosztályvezető-helyettes

 
(...) Szinte futva távozott a cégtől, és tudatát boldogság járta át. Biztos volt abban, hogy megszerezte a munkát, elköltözhet egy nagyobb lakásba, vehet egy kocsit, feleségül veheti végre Katalint, kivéve persze ha mégsem. Hazaérve az első dolga az volt,- miután berúgta az egyébként is rozoga ajtót- hogy feltárcsázza a lányt, és elújságolja neki friss élményeit. A telefont a földre fejelte, majd leguggolva, az állával beütve a számkombinációt felhívta Katalint.
-Halló- Katalin hangja ezúttal kellemes és dallamos volt.
-Péter- mondta Péter vidáman.
-Így hívják a vőlegényemet!- lepődött meg Katalin.
-Én vagyok az!- Péter halkan kuncogott.
-Mondom Péter- kerepelte Katalin- és nem maga.
-Azt hiszem megkaptam az állást!- Péter nem tudta visszafogni a nevetést- most már nyugodtan összeházasodhatunk!
-Menyasszony vagyok- mondta Katalin hűvösen- ne zaklasson engem!
A vonal megszakadt, Péter pedig szórakozottan, mint egy sikereiben úszó popsztár, körbefordult a padlón, majd felugrott, és diadalmasan körbeszaladt a lakásban. Ekkor jutott eszébe az alsójában élettelenül heverő herezacskója, és egy pillanatra elszomorodott.
-Egyébként sem akartam gyerekeket- próbálta megnyugtatni magát- és a lényeg még így is megmaradt.
A hálószobába sétált, és a szájával nyitotta ki a szekrényajtót. Hatalmas erőfeszítések árán lebirkózta magáról a pulóverét, és a farmernadrágját, szájával elkapta a kihulló bal karját, felhelyezte a fülek, és a jobb kar mellé, majd nagyokat szökellve kirázta az alsónadrágból a heréit, és ügyesen a felső polcra rúgta őket.
Úgy gondolta, hogy a legkényelmesebb- és egyetlen- fotelébe ülve várja majd meg a cég értesítését, egy csomag sört görgetett ki a konyhából, bekapcsolta a televízióját, a telefont pedig az ölébe helyezte. Meg volt elégedve a teljesítményével, és úgy gondolta, ha elég pénze lesz egyáltalán nem kell nyugtalankodnia egy-két testrésze elvesztése miatt. Annál karcsúbb lesz, és ami lehullik róla, az valószínűleg teljesen felesleges is. Lesznek majd emberei, akik elvégzik helyette azokat az apró-cseprő munkákat, amikhez karok, fülek, vagy éppen herék kellenek, és egyébkén is, ugyan kit fog érdekelni mindez, ha ő már alosztályvezető helyettes lesz, vagy akár még feljebb jut, talán ő lesz az alosztályvezető maga.
Az izgalomtól szétharapdált sörös dobozok lassan kiürültek, Péter fejét pedig igen jóleső részegség bódította. Bal lábán- a jobb lába a fotelban maradt- ugrálva a toalett fülkébe ment, a felesleges folyadékot, és a péniszét egyaránt a csészébe ürítette, majd az egészet, úgy ahogy volt leöblítette. Féllábú zsonglőrként újabb söradagot rugdosott a foteléhez, és a telefonkagylót is visszaügyeskedte a hasára. Várt. Életében először érezte magát igazán, és maradéktalanul kielégítettnek. Boldogságában még az sem zavarta meg, hogy a feje az ölébe pottyant. Csillogó szemei a telefont bámulták, és izgatottan figyelték a cég hívását.
 
 
Várom a véleményeket!
- Titeket kire, mire emlékeztet?
- Tud írni?
- Tetszett vagy nem szívlelitek a groteszk, fekete humort illetve a bürokratikus világ emberfelettiségét?
 
 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://irodalom.blog.hu/api/trackback/id/tr89794295

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.