HTML

Külcsín és Belbecs

"Eddig csak az csinált a világban valamit, akinek nem voltak határozott tervei." (Oscar Wilde)

Friss topikok

Blog szépirodalom-őrülteknek

2008.11.29. 11:10 Scala

"A webkettő feloldja a belterjességet" - Interjú Gregorik Andrással (extended version)

 
Nem ugyanaz, bár hasonlít!
 
Íme a KönyvesBlogon megjelent interjú kiterjesztett változata, türelmes és lelkes közönségemnek.  Csak tőlem, csak most, ha van rá kapacitás.
 
 
Előzmények:
 
 
 
 
- Hogyan, mivel mutatkoztál be egy-egy kiadónak? A modellvilágban ismeretes a portfólió kifejezés: létezhet egy kezdő írónak portfóliója?
 
A kezdő prózaíró portfólióját optimális esetben, gondolom, egy rakás vállalható elbeszélés teszi ki; bár ha jól néz ki, mellékelhet magáról egészalakos fotókat is, ki tudja, talán erre is harapnak a szerkesztők. Én már nem tudom, mire harapnak, uszkve két éven át hiába ostromoltam őket. De az is igaz, hogy én csak regényekkel szolgálhattam, semmi mással.
 
- A kéziratokat, eddig szokatlan módon, bloggazdáknak is elküldted, igaz?
 
Örülök a kérdésnek, mert olyasmiről beszélhetek, ami sokkal érdekesebb nálam és a kézirataimnál. Az irodalomszervezés mostanában tevődik át a hagyományos csatornákról a netre, elsősorban is a blogszférára és az e célra létrejött közösségi szájtokra. Ez egy jelenleg, a szemünk láttára futó folyamat, nevezhetjük nagy szóval forradalomnak is, ami Nyugaton már sokkal-sokkal előrébb tart; ti is beszámoltatok valamikor a német Readbox-ról, a Bookrix-ról, az amerikai Shelfariról és Webookról. Ezek jelenlegi hazai megfelelői, legalábbis így érzem, az irodalommal (is) foglalkozó énblogok. Jobb híján én magam gondolkodom mostanában egy Readbox-szerű honlap tető alá hozásán, ami olyan kezdő prózaíróknak biztosítana e-book tárhelyet, némi olvasótábort és legalább egy szikrányi reményt, akik alkatukból adódóan kisregénnyel vagy akár többszáz oldalas regénnyel indítanak, ezért a kánon (ezesetben a kiadók, szerkesztőségek) átnéz rajtuk. Talán a kiadóm is közreműködne (a tárhely s némi tőke már megvan; akit érdekel s szívesen beszállna szerkesztőként, webmesterként, szerzőként, írjon a gregorik@externet.hu-ra.) Lehet, hogy konkrétan honosított Bookrix-licenszként kerül megvalósításra, kaptam visszajelzést a német cégtől, érdekli őket a dolog.
Szóval annakidején magától értetődött, hogy kívülrekedt kezdőként írnom kell néhány, szemlátomást fejlett kritikai érzékkel megáldott bloggernek, egyrészt hogy ha van kedve, véleményezze a kézirataimat magánlevélben, másrészt, hogy ha ahhoz is van kedve, tegye fel a véleményt a blogjára, így marad némi nyoma is a kéziratoknak a blogján és a blogszférában, ami manapság létfontosságú lehet egy kezdő írónak. Bár úgy érzem, a kiadót, mellyel aztán egymásra találtunk, végül nem a blogos jelenlétem hatotta meg, hanem valami egész más, az ismert ítészek kritikája, például Alföldy Jenő recenziója, amit a Magyar Napló regénypályázatának keretében írt, vagy Abody Rita véleménye.
 
- Miben látod az okát annak, hogy a nagy kiadók, melyek közül többen kacérkodtak veled, végül visszakoztak?

 
Vagy béna vagyok, vagy kimondatlanul is elzárkóznak az újak elől, vagy egyik sem, csak nem volt szerencsém. Az is igaz, hogy nekem "se csecsem, se farom", vagyis nem tudtak volna eladni konkrétan a könyveimen kívül eső, bármilyen engem involváló jelenségre támaszkodva: nincs tévéműsorom, filmekben se szerepeltem, s ami még kevésbé bocsánatos bűn, nem jelentek meg novelláim, tárcáim, bármijeim a kortárs irodalom megmondó-orgánumaiban. Tökéletesen, végzetesen, megbocsájthatatlanul kívülről jöttem, holott a klasszikus minta és elvárás szerint a leendő vátesz gimis kora óta folyamatosan publikál, ismerkedik, forog, kacsint, lásd Telep-csoport -- mely baráti kör egyes tagjainak összejött az, ami nekem gyárilag nem valósulhatott meg: kötetük lett még egyetemista korukban, ráadásul a JAK/L'Harmattan jóvoltából. Erről eszembe jut, hogy nemrég írtam egy haverkodós mailt a jelenlegi legismertebb Telep-tagnak, aki jellemző módon nem méltatott válaszra; nem őt jellemzi (nincs vele bajom), hanem engem, recepciómat summázza a legújabbkeletű kánon körében.
 
- A Telepesek példája ezesetben talán nem a legjobb, tőlük távol áll a regényírás. Vagy verselsz is?
 
Nem, és tisztában is vagyok a (valódi vagy látszólagos) képzavarral, novellistákkal kellett volna példálóznom, illetve -- és talán ez a lényeg -- azokkal a vakmerő és a kánon szemében valószínűleg arrogánsnak tűnő lelkekkel, akik rögtön regénnyel jelentkeznek a semmiből, arcként a tömegből. Nekem egyszerűen nem esik kézre a novellaírás, ez az én személyes kis szakmabeli tragédiám, ha úgy tetszik. Ezért lehet az, hogy az Alaphiba kéziratát majd' két éven át lökdösték tovább a kiadók, kb. mint 257 oldalnyi használt vécépapírt: egy idegen, előélet nélküli wannabe szövegét. (Ez alatt a két év alatt amúgy kényelmesen megírtam egy második regényt, tulajdonképp az íróasztal fiókjának, hisz ez még "kísérletibbre" és hosszabbra sikerült az elsőnél, s már annak az elsőnek a jövője is bőven megkérdőjeleződött.)
Saját szempontjukból természetesen igazuk volt a kiadóknak: a klasszikus érv szerint aki nem bizonyított már egy sor publikált novellával, ne nevettesse ki magát regénykéziratok beküldözgetésével. Ugyanakkor nem szívesen vesznek tudomást az előbbi tényről, miszerint létezik egy olyan, talán nem feltétlenül dilettáns kisebbség a publikálatlan írópalánták tömegén belül, melynek képviselői gyári hiba folytán kezdettől fogva regényben gondolkodnak, nem tehetnek róla. Ha külső kényszerből vagy bármiből elbeszélések írásával próbálkoznak, az eredmény talán felejthető lesz, a regényeik viszont, amiket a legnagyobb benső természetességgel írnak meg, legalábbis olvashatóra, de lehet, hogy kiválóra sikerülnek. Ezen a ponton már megint a nyugat-európai webkettes szférával kell példálóznom: tessék csak kicsit szörfölni a német kezdeményezésű, de angol nyelvű Bookrix-en, ami mintha eleve azért indult volna, mert felismerték ezt a problémát és lépéseket szeretnének tenni a megoldás felé.
A magyar állapotoknál maradva, az előbb említetteket bízvást nevezhetjük tragikus figuráknak, ha akarjuk, mert lehetséges, hogy írónak születtek, de a könyveik nem fognak megjelenni, legyenek bár nagyon jók és élvezzenek bármekkora népszerűséget "családszerte". Kivéve persze, ha ezek a családi vagy baráti kötelékek gyors megoldást kínálnak erre a máskülönben megoldhatatlan egyenletre, lásd még nepotizmus címszó alatt. Ez itthon alapvető gyakorlat, a kiadók és vezetőik jórésze szerintem könnyedén korrumpálható megfelelő kapcsolatokkal. Ilyenekkel a legtöbbünk persze nem rendelkezik, mi csupán kéziratokkal szolgálhatunk, ezért számunkra megoldhatatlan marad az egyenlet és csak a fejünket csóválhatjuk ennek a szerintem nem túl gusztusos mutyivilágnak a láttán, ami a honi irodalmi élet jelentős részét jellemzi. Én végsősoron még a szerencsésebbek közé tartozom (afféle vakok közti félszeműként), mert két évvel az első regényem megírása után csak-csak elvergődtem egy kis kiadóhoz és egy nem is túl megalázó szerződéshez. De én is "tragikus figuraként" indultam, mint minden olyan kortárs írójelölt, aki a visszhangból ítélve ugyan nem egyértelműen tehetségtelen, de a jelek szerint nem túl szerencsés csillagállás alatt született, mert a kiadóknak, szerkesztőknek "olyanjuk van", hogy nem engedik be őt maguk közé. És kimutyizni sem tudja a bejutást, mert vagy nem született befolyásos családba, vagy nem buzgómócsing alkatú. Ennél jobban nem mélyednék ebbe bele, bár úgy érzem, szabadon beszélhetek ilyesmiről, mert eleve kívülálló vagyok megfelelő stratégiai partnerek nélkül; még felolvasásokra se járok. 
 
 
 
- Miért nem jársz felolvasásokra? Miért nem veszel részt az irodalmi életben? Hiszen a "stratégiai partnerség" így köttetik, köttethetik.
 
Először is azért, mert bár alapjában társas lény vagyok, jelentős mértékben különbözik a lelkialkatom a jellegzetes, pörgős irodalomcsinálóktól. Olyasmi vagyok, aki sokmindenkit ismer, de őt senki sem ismeri. S ez ki is elégít, nem igénylem a szereplést. Ez már önmagában ellehetetlenít a kánon előtt, itt alapelvárás, hogy a fiatal szerző önként reflektorfénybe álljon, s onnan el se mozduljon. Varró Danit egy felolvasáson fedezte fel magának Morcsányi Géza, s például Valuska László is azért lett ismert rövid idő alatt, mert szívesen szerepelget, én legalábbis így látom. Több szempontból viccesen közel vagyok a tűzhöz már jóideje, mégsem lesz ennek semmi keletje, mert zsigerileg ódzkodom a szerepléstől s a pörgéstől. Inkább naphosszat sétálok a solymári erdőkben vagy egy-két hasonlóan csendes barátommal találkozom, én ilyen vagyok.
Másrészt pedig, hogy is mondjam... Meccsek elején néha úgy kiáltanak fel, hogy "Nagy kezdés!"; és utólag talán hetekig cikkeznek arról az egy meccsről. De ha a meccs gyengén indul, az rányomja a bélyegét az egész 90 percre s utána a visszhangra. Én gyengén kezdtem irodalmi életbeli fogadtatás terén -- az olvasóközönség fogadtatása más, az még mindig várat magára, hisz előbb a szakmával kell lejátszani a meccset és azt valahogy túlélni --, bár szerintem nem feltétlenül önhibámból, hanem az előbb kivesézett szerencsehiány s alkati különbség folytán, és mert kétszázvalahány oldalas regénnyel indítottam névtelenül, könnyen emészthető kis helyes publikációk és elbeszélések helyett. Vagyis nem robbantam be (finoman szólva), még csak be sem oldalogtam, hanem most is ott csücsülök a kerítés tetején, két karomat széttárva egyensúlyozok az ismeretlennek megmaradt zugíró és a kánon által megtűrt, olvashatónak mondott fiatal bölcsészíró státusza között. És ez a státusz rányomja a bélyegét az egész "meccsre", tartson az akárhány évig is. Rányomja, hogy ki szeretne szóbaállni velem, ki nem és miért nem. Megvannak a magyar irodalmi életnek a maga menő, nagy-kiadó-által-támogatott Paris Hiltonjai s a túlvégen a maga szakadt lúzerei, s természetes emberi dolog, hogy mindenki az előbbi írókkal akar közösködni, villogni, az utóbbiakon meg átnézni... De most kicsit túldramatizáltam, ahogy az önsajnálatot se gondolom véresen komolyan. Ez amúgy is csak lazán kapcsolódik a kérdéshez. Szóval azért nem veszek részt az irodalmi élet mélyében, mert nem tetszik mint közeg; mert elég volt annyi belőle, amennyit eddig a pontig megismertem. Hogy teszem azt kiadók, közírók, szerkesztők sorozatban válasz nélkül hagynak, vagy éppen lekezelnek. Ha el is jutottam egy kiadó irodájába, a visszautasítást mindenfajta defetista hozzáállás nélkül már az előszobában borítékolhattam. Ilyen a légkör, csak a kánon juthat falathoz, illetve az agyonprotezsált újoncok -- de ebből a szemszögből ők eleve, születésüktől fogva a kánon részét képezik. Szóval lenne itt egy emberi, erkölcsi tényező is, szinte csak úgy mellékesen megemlítve. Nem mindig éreztem úgy, hogy emberként kezelnek, s ezt szerintem még többszáz honi írópalánta elmondhatná magáról. Hamar megtanultam, hogy a tápláléklánc legalján helyezkedem el. A webkettes irodalomszervezés feloldhatja ezt az amorális belterjességet, amiről itt mindenki beszél. Ráférne már a magyar irodalmi életre egy ilyen vérfrissítés. De hiába beszélek így, távoláll tőlem a megmondóember-wannabe identitás, tudom a helyemet, s örülök, ha max. tizenöten elolvassák például ezt az interjút.
És az is lehet, hogy csak megideologizálom s a valóságban szimplán lusta vagy túl békés természetű voltam működő kapcsolattőkét építeni a megfelelően radikális eszközökkel: így a könyöközéssel, a pedálozással, a hajthatatlan bulldog-mentalitással. Ha ezen múlik, akkor vállalom a lustaság és kényelmesség vádját. És megint hangsúlyozom azt, amit ilyenkor nem szoktak, mert igyekeznek a legjobb fényben feltűnni: az is lehetséges, hogy nem vagyok elég jó írópalántának. Ehhez viszont hozzá kell tenni azt, amivel talán nem is vitatkoznának túl sokan, hogy a magyar irodalmi életben a valódi tehetség és a zajos népszerűség manapság köszönő viszonyban sincs egymással. Tisztelet a kivételnek, elsősorban a kánon kemény magvának.
 
 (Ördög Noémi festménye, A Natasa-kaszt egyik lehetséges borítója)
 
 
- Ez érdekes, mert úgy beszélsz, mint egy tökéletesen mellőzött, reményvesztett író, holott jó kritikákat is kaptál "kánonbeli" ítészektől, jövőre két regényed jelenik meg, ráadásul állítólag mozifilmet is terveznek az egyikből.
 
Nem nevezném magam reményvesztettnek, de írónak sem. Az előbbiről az ember maga tehet, utóbbivá a szakma avatja idővel, ha avatja... Hálás vagyok ennek a kiadónak, amely egyébként egy újabbkeletű kiadó, tudtommal csak néhány éve létezik. Ennek a ténynek valószínűleg mentalitásbeli vonzata is van, azaz azért előlegeznek meg nekem bizalmat, mert bizonyos tekintetben per pillanat ők maguk is kívülállók. A "belső emberek" jó kritikáinak is nagyon örültem, talán ezeket a szóbeli és írásbeli véleményeket kellett volna meglovagolnom az előbb említett hajthatatlan módon, hogy bekerüljek a véráramba, hogy felolvasóestek, tábori részvételek, együttborozgatások, cikkírások és a többi útján íróvá avattassam magam (bármily cinikusan hangzik, alighanem így működik), de ez az, amire nem voltam képes vagy hajlandó. Most meg már meg is szoktam, sőt valahogy meg is szerettem, hogy a kerítésen csücsülök.
Az Alaphiba filmváltozata részben külön sztori, a Katapult Filmstúdiót (Fehér tenyér) a regénykiadástól függetlenül is érdekelte a történet, forgatókönyv is készült több változatban, aztán beszállt többek közt Müller Péter Sziámi, Fogarasi Gergő rövidfilmes és Muszatics Péter tévéfilmes, hozták volna a saját profi embereiket, aztán a stúdió idén valamire hivatkozva egyszercsak kiszállt, ez van. A könyvek kiadása jövőre talán új életet lehel a filmverzióba. Én kész vagyok még néhány forgatókönyvváltozatot összehozni -- a filmkönyvírást régebb óta csinálom, mint a regényírást --, mert az Alaphiba-filmmel régi álmom válna valóra.
 
- További terveid?
 
Jövőre meg szeretnék írni egy regényt egy autista lány és egy szociális munkás beteljesületlen szerelméről. Nem sima lávsztori, lesz benne egy vagy több durva csavar. Ezt a sztorit vagy két éve hordozom magamban, már látom magam előtt szinte az egész könyvet, noha még csak egy-két sort írtam le belőle. Megírom forgatókönyvként is, biztos ami biztos. Utána jöhet a negyedik regény, jóval kommerszebb témakörben, ennek is kész vagyok a cselekményvázlatával. De mindenekelőtt vár egy hosszabb amerikai hátizsákos túra; tudod: olcsó hotelek, autóstopp, kanyonok, tornádók. Amióta nincs vízumkényszer, ez az irodalomtól távoleső terv biza elsőbbséget élvez.
 
 
 
Gregorik András, szül. 1976-ban Budapesten. Az ELTE-BTK angol szakának elvégzése előtt, alatt, után a legkülönfélébb munkákba kóstolt bele (fordítás, szerepjátékírás, riportfilmezés, újságírás, szereplőválogatás). Szenvedélyes világcsavargó, Kubától Szingapúrig sokfelé megfordult. 2009 elején jelenik meg első, év végén második regénye az IAT Kiadó gondozásában. Elérhetősége (2009-től): www.gregorik.hu
 

 

14 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://irodalom.blog.hu/api/trackback/id/tr70785146

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

go 2008.11.29. 18:18:42

ahhoz képest, hogy gregorik fikázza a belterjességet és a nyomulást, elég rendesen nyomul. Könyvét szerteszét küldi neves és kevésbé neves kritikusoknak, szerkesztőknek, emailben próbál haverkodni az egyik telepessel, és így tovább. Frusztrált szerző, aki vágyik arra, hogy mindenki megismerje. Kész röhej ez a sértődött duma összevetve azzal az önreklámtevékenységgel, amit a fickó folytat.Mindenesetre eredményes: kiadják, ahogyan mostanság minden szart kaidnak.

Scala 2008.11.29. 18:36:18

Ahogyan én értelmeztem, nyomulás alatt a személyes szerepléseket és jelenlétet értette, ezekre ő alkatilag nem alkalmas, vagy nem szívesen képes.
Az e-mailben történő kapcsolatfelvétel kereteit a legteljesebb mértékben kihasználja, és kapott ezel kapcsolatban negatív visszajelzéseket. Megértem, ha valakinél ez /is/ kilövi a biztosítékot.

Az utolsó mondatodról pedig go: valóban siralmas a helyzet, szerintem is. Bár a KönyvesBlogon Enok mester felhívja a figyelmet, hogy nem szabad ilyen sötét szemüvegen keresztül látni, azért el tudom képzelni, hogy ez a kijelentés egy meggyengült pillanatomban tőlem hangozzék el.
Viszont - és ez igen fontos különbség közöttünk (!): a takarítást nem a Gregorik kéziratokkal kezdeném!

Kar Ate 2008.11.29. 19:01:31

Go >>> ha nem csinál semmit, nehezen fogják kiadni a könyvét, ez sztem nem nyomulás. Nyomulás az, hogy a magyar könyvkiadást és ízlésformálást is (szokás szerint) szűk körök uralják és általában azok a nyerők, akik már 18 éves koruktól folyamatosan csontig benyalnak ezeknek.

gregorik 2008.11.29. 20:18:36

Köszönet Scala-nak a teljes verzió leadásáért :).

Elnézést kérek az interjúban megemlített személyektől, ha személyeskedésnek éreznék a szöveget. Egyik esetben sem támadásnak szántam az említésüket.

gregorik 2008.11.29. 20:22:52

Go: "Frusztrált szerző, aki vágyik arra, hogy mindenki megismerje."
Bocsánat, ez akkor lenne helytálló rám nézve, legalábbis érzésem szerint, ha ott lennék minden felolvasáson, táborban, egyéb irod. rendezvényen, és főleg ha mindezek mellett aktív blogger, fórumozó stb. lennék.

Scala 2008.11.29. 23:27:33

Nagyon szívesen. :-)

go 2008.11.30. 02:18:27

Scala és gregorik, jajjnemár, hogy a fizikai jelenléten múlna a különbség a nyomulósok meg a nem-nyomulósok között. A különbség az volna, hogy az egyik esetben (pl. írótáborok) testileg is ott van a szerző, a másikban meg csak emaileket ír? Vagy fórumozik? (Amúgy, gregorik, a könyvesblogon, ahol valszeg szellemi társakra, támogatókra leltél, elég aktívan működsz közre. Általában arról sem feledkezel meg, hogy kommentjeidben a saját regényedről adj hírt, vagy annak függvényében értelmezz valamit. Hozok egy példát - a Böszörményi-részlet utáni hozzászólásaid.)
Félreértés ne essék: nem azt mondtam, hogy ne küldje el kiadóknak a műveit. Hajrá, a sok szar közt ez is elfér. (Igen, Scala, a nagyok is sok szart termelnek.)

Csak hát, az már ízléstelen, ha kritikusoknak, szerkesztőknek küldjük el a könyvünket, megkérve őket - még megjelenés előtt - arra, hogy mondjanak véleményt, amit aztán ügyes szerzőcskénk hivatkozási alapnak használ. (Becsületére legyen mondva, meg is írja a levélben, hogy ez lesz a célja a visszajelzéseddel. Vagyis, igazából nem a véleményed érdekli, hanem hogy hír és kampány legyen a könyve körül.) Majd ezek után még siránkozik, hogy nem jeleznek neki vissza, és mindezt a közhelyes belterjességre, satöbbire keni. Ezek után nem csoda, ha álságosnak tartom beszédét.

go 2008.11.30. 02:31:12

Kar Ate,ugye te sem vitatod, hogy emailben ugyanúgy, ha nem jobban, be lehet nyalni valakinek, mint fizikai találkozáskor?

KeyserSoze 2008.11.30. 03:38:50

Hát ez a Bookrix pont úgy néz ki, mint bármelyik POD kiadó (ránézésre az lehet, van már pár itthon is), közösségi portállal keverve. Amazon.hu, az kellene végre. :)

Az interjú érdekes, jól osztja a belterjes elitet, de kicsit furcsa az a mellőzöttség miatti sértettség, amit sugároz, miután már a szerződés megvan, a két regény úton van a siker felé, a fordítás, szerepjátékírás, riportfilmezés, újságírás, szereplőválogatás és a majdnem film pedig mutatja, hogy megvannak azért azok a kapcsolatok, a kívülállóság inkább csak póz. Az szintúgy kettős, hogy bár magáról vallja, hogy nem igényli a szereplést, ugyanakkor, ha nagyon enyhén is, de savazza például Valuskát, aki a KönyvesBlog főszerkesztőjeként teret enged a promójának. Mindenesetre dicséretes, hogy valaki (még ha az író nem is túl rutinos nyilatkozó, erre még gyúrnia kell, ha el is akarja adni a regényeit) megszólal a kívül rekedt írópalánták nevében.

Remélem, a hozzászólásom nem tűnik túl negatívnak, nálam például elérte a célját, megyek olvasni a kóstolókat, és ha tetszenek, várom, hogy a könyvek a polcokra kerüljenek. Plusz egy potenciális vásárló.

Scala 2008.11.30. 09:47:33

Hátrafelé haladva reagálnék: KeyserSoze: számomra nem tűntél negatívnak, a hozzászólásod korrekt, és érthető reakció. A bookrix dolgot még nem tanulmányoztam, és az amazon-t sem ismerem. Talán igazad lesz, de még utána kell néznem.

go: szerintem más a fizikai nyomulás, és most mindent érts bele, ami beleérthető. :-DDD
Az e-mailben történő körüludvarlás is lehet van akinek sok, ezt már írtam, de mégsem ugyanolyan, mint amikor valaki esteken, borzgatásokon, táborokon, dedikálásokon, öregdiáktalálkozókon, majd tv felvételeken stb. ott lebzsel. Alkati kérdés szerintem ki melyiket tekinti nagyobb 'zaklatásnak'.

Tényleg alkati dolog ki mit vállal be, ebben Gregorikhoz hasonlítok szerintem: ritkán vágyom sok magyar emberre egy helyen :-D, nem vágyom Pestre, még pl. az iwiwen sem vagyok fent. Hozzáteszem, nincs kéziratom amivel kiadót keresnék. ;-)
Ha nem szimpatikus Gregorik nyomulása, pókhálószerű e-mailezgetése, megértem. Azonban mintha valami személyes sérelmed lenne a dologgal kapcsolatosan, ami utóbbi kommnetjeidet egy csöppet eluralná.
Mégegyszer: értelek, megértelek, nem tudom mennyit "spammelt" Gregorik a kézirataival, mennyit telefonálgatott, érdeklődött stb. Ha ez valakinek terhes és visszataszító, elfogadom.

Ellenben nem értem az olyan helyzeteket, amikor bloggazdák (!) egyáltalán nem reagálnak e-mailekre... Más téma, csak eszembe jutott. Tanúja lettem egy ilyennek a SzakítósBloggal kapcs. Mindenki lehet persze túlterhelve, szétesve, és a pénzt hajkurászó időszakban. Mindegy, ez nem irodalom. Csak eszembe jutott.

gregaba 2008.11.30. 09:50:16

Go, te valamiért nagyon haragszol, pedig nem kéne, én egy névtelen külsős vagyok, s az is maradok, legalábbis mint "irodalomcsináló" (s mint az interjúból is kiviláglik, ez ki is elégít, mert hobbiból írok regényeket).

"a könyvesblogon... elég aktívan működsz közre"
Most direkt megnéztem, a könyvesblog másfél éves fennállása óta összesen 7 bejegyzést írtam oda, s elég rövideket.
Elnézésedet kérem.

Scala 2008.11.30. 09:52:57

kieg. go: fogalmam sincs hol a különbség a nyomulósok és nem nyomulósok között; Enok mester KönyvesBlogos kommentje hatott rám: az igazi tehetség teret kap, mert a kézirata önmagáért beszél. Én ezt akarom hinni, tegnap óta. Legyen sok jó magyar kortárs könyv a polcokon, ne csak agyonmarketingelt alsóközép ponyva, izzadságömleny, életidegen, vagy beteges zavarosságok.

Gregorik András pedig még írjon, fejlődjön, és reméljük kap egy jó szerkesztőt a mostani kézirataihoz, mert némely terükleten szobrászkodni kell! ;-) Ezt most szerintem úgy mondtam, mint egy fitness edző. :-D

Scala 2008.11.30. 09:56:14

GA: nem bejegyzéseket írtál, hanem hozzászólásokat, kommenteket! :-)))


A bejegyzés a post.

Amúgy szerintem Gregorik csak a regényrészletek megjelenése óta jár rendszeresen a KönyvesBlogra, a Böszörményi Z. regénynél írtakat odaillőnek találom, mert annak a könyvnek a szerzőjéről szólt, igaz más minőségben.
Meg amúgy is, ne szóljuk meg egymást ilyesmi miatt, messze nem a spam kategória volt az a komment.

gregorik 2008.12.02. 10:08:39

Látom, elültek itt a kedélyek. Go, szerintem nincs teljesen igazad, de lásd, milyen vagyok.
Ezúton elnézést kérek tőled és minden olyan kritikustól, akinek csalódást okoztam volna. Ezügyben várom akár levelüket is, ha úgy érzik.