HTML

Külcsín és Belbecs

"Eddig csak az csinált a világban valamit, akinek nem voltak határozott tervei." (Oscar Wilde)

Friss topikok

Blog szépirodalom-őrülteknek

2008.09.12. 13:00 Scala

Szabó Magda: Katalin utca

Nehéz megmondanom, melyik a kedvenc Szabó Magda regényem, úgy vagyok velük, mint a lelkes utazó: mindig jól érzi magát ott, ahol éppen jár. Ha mégis nekem szegezik a kérdést, rögtön két könyvcímmel válaszolok: Katalin utca és A pillanat.

Ma előbbiről töprengek, kezdetnek annyit, hogy nagy örömmel olvastam újra (negyedszer) a posthoz. Egy ideje úgy érzem,  évente muszáj elolvasnom ezt a regényt. Titokzatos dolog, nem jöttem rá az okára, talán Ti is voltatok már így könyvvel.  

Kezdetnek néhány hasznos link:

Könyvismertető az Európa Kiadó honlapján

Legeza Ilona könyvismertetője

Hangoskönyv változat (Libri) - előadja Ráckevei Anna

ÉS cikk - Kálmán László írása a Katalin utca és Az ajtó című regények fogadtatásáról a holland nyelvű sajtóban - Alcím: "Szabó világa Shakespeare világánál bonyolultabb"

 

Példának okáért, az ÉS-beli gyűjtés két részlete, holland kritikák a regényről és a szerzőnő írásmódjáról: 

"A Katalin utca Szabó Magda második hollandra fordított regénye [sic! - a ford.]. Ismét megrendítő regényt nyújt az írónő, a könyvben szépséges női portrék sorakoznak, és most is meghatározó szerepe van a múltnak. [...] A regény az 1934 és 1968 közötti hányatott időszakot foglalja magában. Jellemző Szabó Magdára, hogy a II. világháború és az '56-os események csak mellékesen kerülnek szem elé. Szabó bizonyos szempontból emlékeztet híres kortársára, Heimito von Doderer osztrák íróra, aki egyszer megjegyezte, hogy egy írónak feladata felhívni a figyelmet arra "ami a történelem ellenére történik" és "az egyén mágikus biográfiájára". [...]

Míg Az ajtónak viszonylag hagyományos elbeszélésmódja van, a Katalin utca modern regényként hat, gyakori idő-hely-változásaival és a perspektíva sűrű váltogatásával. Azonban mindkét regényben egyformán fellelhető az elegáns stílus, a részletekre is kiterjedő figyelem, valamint az elbeszélés keresetlensége. Milyen elképesztő, hogy ez a nagy írónő Hollandiában olyan sokáig ismeretlen volt."

(Wil Rouleaux: A Katalin utcában boldogok voltunk. Fordításban megjelent a nagyszerű magyar regény. Trouw, 2004. ápr. 17.)

 

"Szabót nem ajánlatos kezdő olvasók kezébe adni - ehhez szinte túl lucidus. [...] Maradandó nyomok nélkül senki sem hagyhatja el Szabó univerzumát. Mondatról mondatra haladva úgy építi fel a történetet, oly mesterséggel, oly pszichológiai pontossággal és akkora stílusérzékkel, hogy véleményünk szerint nemcsak olvasóként, de emberként mulaszt el valamit, aki nem ismerkedik meg e zseniális írónő munkájával."

(Sofie Messeman: Maradandó irodalom: Szabó Magda. Artsenkrant, 2004. máj. 6.)

Az 1978-as kiadásom végén található, a szerző által írt ismertető szerint:

A Katalin utca, ahol valaha három szomszédos család gyermekei növekedtek, szerették egymást, veszekedtek vagy meghaltak, nemcsak egy képzelet szülte utca, hanem szimbólum is: az ifjúság és a bűntelenség jelképe. Ezért vágyódnak vissza belé azok, akik valamikor ott laktak, azt remélve, hogy problémáik megoldódnak, útjaik végre célba vezetnek, ha újra a Katalin utcából indulnak el reggelenként. Hasztalan sóvárgás: a három család egyike elpusztult - hogyan, miért, majd meglátja az olvasó -, nélküle pedig nincs, nem lehet ismét a Katalin utca; az életben maradottak sosem térhetnek vissza sem az ifjúság tovaszállt idejébe, sem abba a biztonságba, amit a bűnnélküliség tudata jelent...

Szigorú könyveket írok, írták rólam egy tanulmányban, minden regényem megvívja a maga Szent György küzdelmét a sárkánnyal. A Katalin utca is szigorú könyv, az is sárkánnyal viaskodik, mint írója tette, míg azt bogozta, ki voltaképpen a bűnös, az-e aki - még magának sem merve bevallani, mit szeretne - a bűnt elkövetni vágyik, vagy az, aki végrehajtja helyette, s míg rögzítette meggyőződését (ezúttal a szereplők közül egyetlenegynek, a semmit soha meg nem oldó, steril rációt képviselő Irénnek engedélyezve monológot), hogy nincs visszaút a Katalin utcába senkinek, hacsak nem a holnak, de az is olyan, ha van, ha volna, amilyen álmot egy holt álmodik, s hogy minden embernek csak egyvalaki jut életében, akinek a nevét elkiálthatja a halál pillanatában.  

 

Készülök a post további részével!

 

 

 

 

 

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://irodalom.blog.hu/api/trackback/id/tr14455463

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2008.07.24. 13:59:21

Na a "Pillanat"-ot hagyjuk, azt végigdühöngtem. Oké, ezt Szabó gyász idején írta, s benne volt minden elkeseredése, hogy mint nő, magára maradt, s hogy a nők viselnek minden gondot, ők hordják a hátukon a világot.... na de akkor is! Az Aeneis-t átírni egy ilyen feminista világösszeesküvés-történetté... ez már nekem sok volt. Mondjuk Vergilius is hibás, az Aeneis-ben Aeneas olyan jellegtelen, unalmas alaknak van megírva, hogy kicsit meg is érdemelte, hogy ezt művelték vele. Egyébként szeretem Szabó Magdát, de sokat "veszekszem" vele. A jó kapcsolatok alapja... :))) (nemrég olvastam)

Scala 2008.07.24. 14:26:38

Magister, mindeneklőtt ----> :-).

Így igaz, átírta! De nekem tetszett, és ha nem feminista támadásnak veszed (mert szerintem nem az), igen sodró regény. Nagyívű és megható! Kitűnő jellemvonású szereplőkkel, még a legesendőbbet is szereted. Olyan emeberi az egész!

Örülök, hogy szereted az én kedvenc magyar írónőmet! ;-)
Katalin utcáról valami benyomás?

Hubavizsla · http://www.hubavizsla.blog.hu 2008.07.26. 10:22:05

Szia Scala!
Én Huba vagyok, és gondoltam meglátogatlak téged:-) Itt jártam... ha mancs nyomokat hagytam magam után bocsánat érte...

Scala 2008.07.29. 23:50:02

Szia Huba,
Örülök, hogy erre jártál, gyere sokszor! :-)