HTML

Külcsín és Belbecs

"Eddig csak az csinált a világban valamit, akinek nem voltak határozott tervei." (Oscar Wilde)

Friss topikok

Blog szépirodalom-őrülteknek

2008.07.16. 16:19 Scala

Székács Vera műfordító Gabriel García Márquez 80. születésnapjáról

 
 
A Heti Válaszban jelent meg ez a kis írás. Szívesen fogadtam az igen haloványra sikeredett Benyhe János alkotás után..., amelyről már dohogtam márciusban, itt a blog keretein belül.
 
"Örömmel olvastam a Heti Válaszban Benyhe János írását, melyben Gabriel García Márquezt köszöntötte 80. születésnapja alkalmából. Mindig örülök, ha ünneplik a Mestert, én is szoktam köszönteni őt innen, a távolból.
Idén március 6-án az óbudai Platán Könyvtárban ünnepeltük meg őt kiállítással és tortával, rajta két gyertya: 8 és 1. Vagyis nyolcvanegy. Tavaly a Vígszínházban a Száz év magány születésnapi előadásával köszöntöttük a nyolcvanéves írót.

García Márqueznek tehát kétszer is volt szép, kerek születésnapja, de nemcsak nálunk, hanem itt is, ott is, ugyanúgy, mint tíz éve, világszerte. Nem kell ezen csodálkozni, hiszen ő a mágikus realizmus nagymestere. Erre vall az is, hogy kerek születésnapjaihoz jól illeszkednek írói pályájának kerek évfordulói, persze csak akkor, ha a két évszám közül - 1927 és 1928 - az elsőre szavazunk. Például tavaly volt hatvan éve annak, hogy megjelent az első novellája, negyven éve, hogy megjelent a Száz év magány, és 25 éve, hogy megkapta a Nobel-díjat.
 



 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Korábban más volt a helyzet: addig az egész világ úgy tudta - én is -, hogy az író 1928-ban született. A Száz év magány megjelenésekor, 1967-ben és utána vagy harminc éven át ez az évszám került be a világ valamennyi lexikonjába, könyvtári katalógusába és adattárába. 1997-ben, amikor jó sorsom Kolumbiába vetett, az a meglepetés ért, hogy az ország ünnepli a hetvenéves Gabót - mert mindenki így hívja őt -, és Gabo nagy, kerek évfordulóit. - Hogyhogy? - kérdeztem. - Hát a kolumbiai Nobel nem jövőre lesz hetvenéves? Mert ez a másik közkeletű neve: el Nobel colombiano. - Nem - mondták a kolumbiaiak. - Most derült ki, hogy az anyakönyvi kivonatban elírták a születése évét.

Nagyon furcsa volt ez nekem. Majdnem hetvenéves koráig azt hitte, hogy 1928-ban született? A szülei nem mondták meg neki, hogy mikor? Vagy mégis 1928-ban? Hogy kezdődik a Szerelem a kolera idején? "Ez történt most is: ha keserűmandulaillatot érzett, mindig az üldözött szerelmek sorsára gondolt." Kolumbiában már tudtam, amit a regény fordítása közben még nem: hogy Florentino Ariza és Fermina Daza üldözött szerelme valóságos történetet takar: az író szülei "üldözött szerelmének" történetét. Törtem a fejem, és egyre vadabb ötleteim támadtak. Hiszen miért hagyták ott Gabót a nagyszülők házában, és mentek más városba nem sokkal a születése után? Miért a nagyszülők nevelték nyolcéves koráig, miközben tőle messze sorban születtek a testvérei? De ha nem hagyták volna ott, abban a házban, "ahol minden megtörtént vele", nekünk most nem lenne Ursulánk a begóniás tornácon, José Arcadio Buendíánk a gesztenyefa alatt, és a szép Remedios se szállt volna föl lepedőin az égbe.

Hat éven át töprengtem ezen. Aztán 2003-ban, amikor a memoárját fordítottam, eloszlott a rejtély. Maga az író oszlatta el. "Így és ott történt, hogy a hét fiú és a négy lány közül megszületett az első fiú, 1927. március 6-án reggel kilenckor, hatalmas felhőszakadás közben, mely egyáltalán nem illett az évszakhoz, mialatt a Bika ege felemelkedett a láthatáron." Ez egyértelmű közlés. De a dátum elírásáról egy szó sem az emlékek folyamában. Aztán, majdnem az utolsó oldalon hirtelen és mintegy mellékesen odavetve: "Soha nem szavaztam, mert nem volt személyi igazolványom. Barranquillában az El Heraldo újságírókártyájával igazoltam magam, és hamis születési évszámot tüntettem fel rajta, hogy megússzam a katonai szolgálatot, amelyet már két év óta elszabotáltam." Vagyis Gabo az összes okmányát és igazolványát 1955-ben szerezte be, amikor lapja a genfi békekonferenciára küldte tudósítónak.

A valóság szürkébb, mint az én korábbi ötleteim, de azért mégiscsak van itt egy rejtély: Az író negyvenéves volt, amikor egyszerre világhírű lett. Miért hagyta majdnem harminc éven át, hogy a világ lexikonjaiba tévesen írják be a születési évét? Csak nem a behívótól félt? Racionális magyarázat nincs, ezért csak azt mondom: Macondo."

  

A cikk szerzője Székács Vera a legtöbb magyar nyelven megjelent G. García Márquez regény műfordító nagyasszonya. Külön köszönettel tartozom neki, hiszen - lévén nem beszélek spanyolul - ő közvetítette számomra, utánozhatatlanul magas és élvezetes színvonalon a Nobel-díjas író életművét. ¡Muchas gracias, Veronica!

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://irodalom.blog.hu/api/trackback/id/tr14571164

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csöncsön · http://mondataink.blog.hu 2008.07.17. 18:17:09

Én se értettem egészen eddig ezt a kettős dátumozást. Vagyis köszönöm az infót.

Egyébként most, hogy így belekaptam Márquezbe, elolvastam A pátriárka alkonyát is. De nem Székács Vera, hanem Dely István fordításában.

Scala 2008.07.17. 19:33:10

Mindjárt megnézem a saját kötetemet, h. azt ki fordította, egy pill.

DELY ISTVÁN! Az enyém is! Nekem tetszett! De nem könnyű olvasmány. Bele kell jönni!
Mi volt a benyomásod? Nekem összességében nagyon tetszett az a könyv! :-)

Csöncsön · http://mondataink.blog.hu 2008.07.18. 15:55:12

Igen, "összességében" nagyon jó könyv, az író szerint irodalmi szempontból a legjobb műve, és ezt el is tudom hinni.

De valóban nem könnyű olvasni, én legalább egy hétig totojáztam vele, pedig nem volt más dolgom, és egyáltalán nem hosszú szöveg. Nagyon nyomasztó. A Szerelem a kolera idején sokkal kedvesebb élmény marad, mégiscsak.
:-)

Scala 2008.07.18. 22:58:24

Én azt olvastam, hogy a szerző szerint ez egyik legkevésbé egyértelműen jellemezhető könyve.

Pontosan megnézem holnap, h. mit írt róla!

Nem tudom felidézni most fejből, ma este apósom születésnapján túl sok pezsgőt ittam.

De nem hiszem, hogy használt volna ilyen kifejezést, h. "a legjobb"... (?!)

Csöncsön · http://mondataink.blog.hu 2008.07.19. 15:25:41

Igaz, csak a nyolcvanas évek elején, azaz még a Szerelem a kolera idején megjelenése előtt, de ezt mondta egy interjúkötetben:

- Irodalmi értelemben a legjelentősebb munka, amely megmenthet a feledéstől, A pátriárka alkonya.

- Azt is mondtad egyszer, hogy írás közben ez tett a legboldogabbá. Miért?

- Mert ez az a könyv, amelyet mindig is meg akartam írni, azonkívül pedig ebben teszem a legszemélyesebb vallomásokat.

Aztán egy másik helyen:

- (...) Összes könyvem közül ez a legkísérletezőbb, s egyszersmind ezt tartom a legérdekesebbnek mint költői kalandot.

És több helyen is említi, hogy A pátriárka alkonyát többre tartja, mint a Száz év magányt.

Scala 2008.07.19. 15:39:55

Én erre emlékeztem, a Tizenkét vándor novella kötet elején írja, az Előszóban:

"Az ötlet a hetvenes évek elején jutott eszembe, amikor egyszer egy olyan álmom volt, ami sok mindent megvilágosított bennem; akkor már öt éve Barcelonában éltem. Nem tudom, miért, de ezt a sokatmondó álmot az önazonosságom tudatosodásának tekintettem, és úgy gondoltam, ebből kiindulva írhatnék azokról a különféle furcsaságokról, amelyek az Európában tartózkodó latin-amerikaiakkal esnek meg. Az ötlet kapóra jött, mert nemrég fejeztem be A pátriárka alkonyát, amely a legkeservesebb és legkétesebb kimenetelű munkám volt, és nem tudtam, milyen irányban menjek tovább."

Erre az utolsó mondatra emlékeztem én!
Feltétenül olvasd el az "Egy emberrablás történetét" szerintem! Egy harmadik García Márquez fajta írás, szerintem tetszeni fog! :-)