HTML

Külcsín és Belbecs

"Eddig csak az csinált a világban valamit, akinek nem voltak határozott tervei." (Oscar Wilde)

Friss topikok

Blog szépirodalom-őrülteknek

2008.06.23. 09:40 Scala

Gregorik András: Alaphiba - IrodalomBlog Különkiadás

 

 

I. Fiatal szerzőnk kitüntetett bizalmával, megküldte kéziratban első regényét. Viszonozva a kedvességet szétcincáltam, Scala-módra. ;-) Kritika a regényről alább, itt a blogon.

 

 Gregorik András: Alaphiba

2006.

forgatókönyv, majd

regény

kiadás alatt

/ B -- /

 

Kezdésképpen néhány megjegyzés azoktól, akik szintén olvasták a kéziratot: 

Isolde olvas blog:
"az elején baromira untam, aztán hirtelen sodróvá kezdett válni, és onnantól nem tudtam letenni, végig kellett olvasnom egyhuzamban. (...) nem bántam meg, hogy elolvastam. Biztos jó film lesz belőle."

 

Balogh Endre kritikus, JAK-szerkesztő:
"igazuk van azoknak, akik a tehetséget emelik ki, különösen a fiatalok körében ritka prózaírói türelem az, ami nekem tetszett a teljes regényben... Örülök, hogy jó véleményt mondhattam..."
Sós Mária filmrendező:
"nagyon izgalmasnak találom szerkezetileg, ahogy megközelíted a hősöket, szinte csak belülről"
Anami, bloggerina:
"Szépen lassan kibontakozik tehát mindannyiuk története, mely természetesen összefonódik majd egy ponton. Egy olyan ponton, melyen nem is sejtenénk. Ez az igazán jó dramaturgia, és a tökéletes történetvezetés. Úgy megírni egy könyvet, hogy még az ún. avatott szem és agy sem jön rá a teljes történetre egészen addig, amíg maguk a szereplők rá nem mutatnak az igazságra."
 
A teljes kritikához ide klikk.
Mademoiselle, irodalmi blogger:
"Le vagyok nyűgözve, nagyon tetszik, másfelől pedig rendkívül visszataszítónak is találom (legalábbis a szereplőket)... a regényszerkezet maga hibátlan, abszolút hibátlan... mindent összevetve remek kis regénynek tartom... a cselekmény sodró, izgalmas, fordulatos, különösen tetszett, hogy minden részegység végén nyitva marad egy-két kérdés, amire valamelyik rákövetkező snittben választ kapunk."
Fontos link a Hangkert-blogon található gondolatsorhoz, amit a könyv ihletett.
 
Friedrich Judit irodalmár (ELTE-BTK): "Gregorik András Alaphiba c. regényét olvasva publikálásra kész szerzővel ismerkedik meg az ember: a szöveg olvastatja magát, fenntartja a feszültséget, kiváncsiságot ébreszt az olvasóban. Gregorik Andrásnak sikerül olyan határhelyzetbe helyezett, mindennapinak induló szereplőket megírni, akiknek a sorsa végig érdekli az embert. Szereplői meggyőzően lesznek egyéniek és különlegesek, részben attól, hogy a szerző megmutatja belső világukat, a világban való tájékozódásuk egyéni módját, részben attól, ahogy nyelvileg is megalkotja ezeket az egyéni belső világokat. Igényes szöveget ír a szerző a mondatok és fordulatok szintjén is, de a történetet is következetesen szerkeszti és építi fel. A regény publikálása megérdemelt helyéhez juttatná, láthatóvá tenné a szöveget és újabb színt és hangot hozna a kortárs magyar könyvkínálatba." 
 
 
Müller Péter Sziámi színigazgató, zenész, (aki a regény történetét feldolgozó forgatókönyvet ismeri) szóban osztotta meg velünk, hogy:
"élvezetes"
 
Alföldy Jenő irodalomtörténész:
"jó kisregény... korszerű létkritika... a regénykomponáláshoz nagyon ért, a különböző szálak összebogozásához... a jó fejlődésregényekre emlékeztet", egyaránt szól "a művészet hatalmáról" és "a művészet mélyén levő hazugságról és a semmiről" is.
 
 
 
Dragomán György, író (Magvető):
"sok minden tetszett benne... megvan (benne) a jó könyvekhez szükséges belső látásmód..."
 
Böszörményi Zoltán, költő (Irodalmi Jelen főszerkesztő):
a regény "lehet sikeres is".
Pintér Lajos, költő, a Forrás című folyóirat szerkesztője, aki szintén a regény kivonataként készült novellákat olvasta:
"bátorítom, mert tehetsége egyértelmű."
 
Abody Rita, kritikus :
"remek stiláris érzékkel rendelkező, egyértelműen jó írói vénával rendelkező fiatalember munkájának tartom. Jó a történetszövés és a karakterek pszichológiai leírása is - a koránál tapasztaltabb szerzőt sejtet, aki különösen az önmagába zárt, kissé deviáns karakterek lelkivilágában járatos. (...)A jövőre nézve tehát a külvilággal való szervesebb együttműködést, és a nemcsak befelé, de kifelé is tekintő kíváncsiságot javaslom tréningezni. Ezzel együtt, a regény érdekfeszítő, sodró olvasmánynak bizonyult, és élvezettel olvastam végig."
 
 
 
Beke Zsolt irodalmár /Kalligram folyóirat/ (ő a regény kivonatozásából készült novellákat olvasta):
"a kiérezhető minimalista megoldások tetszettek"

 

Szőcs Géza költő (Irodalmi Jelen):
"Az egész könyv üzenete mélységesen deprimáló: a humán minőségek alsó határai körül tenyészõ jellemek csak undort ébresztenek az olvasóban, semmiképp nem megérteni, pláne nem megbocsátani vágyást. Ehhez képest a végére akasztott, heppiend szerű fordulat szinte cinikusnak hat, szervetlen történésnek, az olvasó kegyeinek megnyerését célzó erőtlen kompromisszumnak. (...) a vitathatatlan írói erények (...) a kompozíció egészének a léptékében mutatkoznak meg: a kétségtelenül fordulatos cselekményszövésben, amely képes feszültségeket teremteni és oldani. Márpedig ez minden jelentős írói teljesítmény sine qua nonja."
 
 
Murányi Zita írónő (litera.hu):
"...nagyon tetszett, erős, sodró erejű regény, izgalmas csomópontokkal, jók az idézetek, a motívumok csúsztatásai, életszerűek a szereplők. Le se tudtam tenni. Ami kevésbé tetszett, az a függelék. (...) de ennek is voltak kiemelkedő részei, amelyek konkrét élményeket, élménymagokat elevenítettek meg..."
 
 
Dr. Papp Andrea, docens, Elte-Btk, az Idegennyelvi lektorátus vezetője:
"egyhuzamban olvastam végig, mert érdekelt, hogy mi lesz a szereplőkkel. (...) mindenképpen ki kéne adni, hiszen a mai fiatalokat szembesíteni kell ezekkel a dolgokkal, és a te regényedben végülis van katarzis, ami a legfontosabb. (...) regényed elég jól tükröz egy -- sajnos -- ma jelenlévő életérzést, nevezetesen a "Peter Pan"-szindrómát, amit Gergő alakjában kiválóan ábrázolsz."
 
II. Végül milyennek látom én a könyvet? 
 
Következzenek Scala kritikai, néhol elismerő megjegyzései:
 
1.) a 13.oldalnál tartok, úgy látom igen jól ír le a szerző érzelmeket (pl. Gergő nevű szereplőnél), több részletnél is éreztem ezt.
 
Talán az írói mesterségben ez a legfontosabb. Sajnos úgy vettem észre, hogy többen, akik írónak képzelik magukat Magyarországon, nem képesek erre.
 Alapvetően jónak tűnik, néhol lehetne a szöveg stílárisan letisztultabb, esetleg élesebb váltások kellenének, vagy csak húzni lenne jó belőle...
 
Ha tovább olvastam és összeállt a kép, írok példákat.
 
 2.) a 76. oldalnál járok: Gergőt nagyon bírom, a leíró részeket is, bár néha hosszú, és nem elég frappáns.
Esztert is kedvelem, de a rész a dílerrel, amikor már "akció van", olyan semmilyen: és emiatt kissé ponyva hatást keltett bennem. Ami nem baj, de akkor legyen ott jobban megnyomva a ceruza, azaz legyen olyan amilyennek az alkotó szánja: ha ponyvásat akar, adjon neki jobban, ha Eszter érzelmeit kell látnunk, idegenítse el a gondolatait, lelkét attól, ami történik éppen.
 
Sokszor a lány szereplők környezete olyan semmilyen... Ők, - a könyvnek ebben a részében legalábbis - nem olyan kidolgozottak, mint Gergő. Ez nem baj, ha lesz értelme.
 
Gergő mamáját is csak Lévainál látjuk nem Gergő szemével, szándékosan ilyen "maszatolt" az anya? Gergő gondolatai, érzései anyjával szemben briliáns meglátások, ahogyan a rokonokat nem bírja stb., de azon töprengtem, elég-e így az anya? Majd meglátom. 
 
Amit én a szerző helyében finomítanék, inkább sejtetnék, nem leírnék: Eszter szüleinek a "furcsaságai". Kislányként veszítette el a szüleit, legyen kislányos a gondolkodása: akkor még a világ titokzatosabb, nem realizálja hogy apja a padlóra hányt és káromkodik, inkább rossz érzése van, hullámokban öntik el a felismerések.
Ha pedig Eszter álmában felnőttként gondol szüleire, akkor lehetne határozottabb ennek érzékeltetése. Attól még titokzatos marad, mert úgyis csak sejtjük, mi lehet a gáz a "minta-párossal"...
 
Lévai Viktor alakja nagyon jó, de a fürdőszoba leírás hosszú, kicsit finomítanám. Lévaitól félek, mert nagy hatalma van a páciensei felett - mivel pszichológus - viszont elmondta nekünk Gregorik András, hogy nem OK a figura, úgyhogy azokat a részeket igazán élvezem, mert izgulok.
 
Ha összegezni szeretném eddigi benyomásaimat: jó az írás, de nem letehetetlen. Viszont nem sok választja el tőle, nagyon ígéretes!
 
Gergő, az ő szobája, napi tevékenysége és mütyürjei briliáns. A Jóbarátokból Phoebe öccse jutott eszembe (aki aztán elvette a technika tanárnőjét):
"És Te mit csinálsz nap mint nap? Hát, olvasztok..."
Szóval Gergőnél is jöhetne korábban a hangulat a leírásba (irónia vagy vicc, + pl: hogy neurotikusan pedáns, ugyanakkor port nem töröl). Ott is lehetne frappánsabb.
 
Ez a könyv így B mínusz, ha van még rá lehetőség, és nem egy lezárt kéziratról van szó, én húznék belőle, és sodróbbá tenném, annak ellenére, hogy érzem a célját, ennek a néha bágyadt elbeszélésnek. Csak így nincs meghatározva  a könyv jellege. Változhat  fejezetenként is, de legyen markánsabb.
 
Szóval: tetszik, hogy tud a szerző írni, alkalmazkodik a regény követelményeihez, nem bántóan közhelyes (erről később még bővebben). A helyében dolgoznék még kicsit rajta. Akár az idősíkok is lehetnének kaotikusabbak. Láttam, hogy visszatérünk az elejére, urna elföldelés, Eszter álma stb., de véleményem szerint elviseli a szöveg a további variálást is.  Azért írtam ennyit, mert lelkes lettem, hogy mennyire jó alapanyag, 70%-osnak látom.
 
A cím nagyon jónak tűnik!
 
A szerző válasza 1.) + 2.) pontokra:  
Szia Scala,
köszi az eddigieket, értékelem (..). Elvileg a végleges verzió van az említett kiadóknál, de el fogok gondolkozni az általad írottakon, talán bővítek még rajta.
A Park Kiadó szerkesztőjének pl. nagyon tetszett, de hozzátette, hogy lesz rajta szerkesztenivaló.
 
Az elbeszélés bágyadtsága mondjuk szándékos, hétköznapi/cirádamentes stílusra törekedtem, mintha maga Gergő ülne le regényt írni.
Várom a további kritikát :), s majd válaszolok hosszabban is.
 
Gregorik András
 
3.) További észrevételeim, magyarázatok /Scala/ :
 
- Az idősíkok lehetnének kaotikusabbak: Talán betegesen rá vagyok kattanva a párhuzamos idősíkokra? Lehet. Ezen a blogon be is vallom, már az elején... Titokzatosabb lenne a történetvezetés is, ha kevésbé volna lineáris...
 
Erre viszont azt a választ kaptam, hogy
GA: Ez egy szimpla lélektani történet akar lenni, nem titokzatos noir, de majd meglátjuk, még nincs veszve semmi (azaz még nincs nyomdában)
Elfogadom, akkor viszont nagyobb hangsúlyt helyeznék (és főként korábban), a megérzésekre! Pl. Gergő a végén mondja, Eszter kisugárzása mennyivel jobban tetszik neki. Korábban viszont nem nagyon voltak Gergőnek megérzései... Ez hiányzott is. Lásd még lentebb, melyik szereplőt érzem három dimenziósnak

Letisztultság, következetesség, sodró szerkezet - hiányzik nekem a könyv jelenlegi változatából. No meg ugye, lehetne titokzatosabb...
 
- A főszereplők kidolgozottsága: Gergőt éreztem, érzékeltem talán a legjobban. De nála is elviselne a szöveg még néhány apró részletet, a mindennapi tevékenységekről: pl. milyen kajákat eszik Gergő, milyen rendszeresen eszik, oda tud-e erre figyelni a szorongásai közepette; hogyan főz neki anya stb. Úgyhogy Gergő ok. Csak bizonyos motívumok nincsenek elvarrva: anya élettársa újra képben, aztán nem jön többet, szomszéd lánya: már eszébe se jut miután megismeri Katát/még mindig amikor kiderülnek a gázos dolgok Katáról, szóval ezek nagyobb hangsúllyal vannak felvetve, mint eldolgozva. Nem azt mondom, hogy terheld agyon ezekkel, de érdemes ezt a szempontot beépíteni a szöveg kritikai átolvasásába. 
Eszter: kevesebbet lövi magát a filmek miatt, de mennyire? Apró napi szokások nála is... Szokásai remekül jellemzik az embert. Megintcsak nem azzal a céllal, h. terhelve legyen a szöveg.
Lévai, várakozásai, szánalmas kis gondolatai, értelmiségi allűrjei.
Szánni kellene Lévait vagy utálni? Pl. a végén én már nagyon utáltam, mert az ő érzéseiről nem beszél az író, csak inkább az elején, amikor bemutatja.  Ha mindenkit a tettei alapján ítélnénk meg a könyvben, hajaj... Lévait a tettei miatt kell szánni a végén, de ennyi erővel Gergőt meg lenézni kéne a céltalan semmittevése, stb. miatt az elején. Lévairól több kellene, hogy szánhassuk/am.
Kata is lebeg kicsit. Végülis a végére megértettem, h. neki milyen súlyt ad a szerző. Mondjuk ettől függetlenül még írhatna róla Gregorik András, attól ugyanúgy lebegne...
Így valahogy, nem elég valóságosak. Túl súlytalan.
 
Ennek ellenére nem a nyomasztó szöveg a cél, azt bírtam, hogy súlyos problémákról úgy írsz, hogy az ember ne boruljon ki a világ sötét arcától!
 
- Jóbarátok, Phoebe öccse: ott elég frappánsan van kihozva a figura, a magával mit kezdeni nem tudó fiúról, persze a humor irámyába elvive. A lelki hátterét kevéssé boncolja, na ja amerikai...
 
- A jelenlegi szöveg végén elég sok elütés van, ezeket fontos lenne kijavítani!
 
- Summázva: azt gondolom, hogy a könyv - jelenlegi formájában is, azaz változtatás nélkül - egy bizonyos olvasói rétegnek, "baromira bejönne"...
 

Frissítve 2008. május 26-án:
 
Telis-tele spoilerrel (!)
 
- Plusz 80 oldal (vagy ilyesmi) függelék található a könyv végén; van rá sok utalás a törzsszöveg lábjegyzeteiben. Szerves része a könyvnek, Gergő lelkinaplója.
 
- elkezdtem a függeléket: be kell vallanom, nagyon tetszik, főként az eleje. Még jobban kedvelem Gergőt! Itt megtalálható az a néhány részlet is a mindennapi tevékenységekről, amit hiányoltam korábban. 
Külön fejezetben, más betűtípussal beépíteném a szövegbe ezeket,
1. ömlesztve egy idő után már sok
2. fontosabb annál, h. az emberek 80%-a (optimista becslés...) ne olvassa el...
G.A.: Hát az tényleg felszabdalná az idősíkokat, ami sokaknak tetszene (pl. gondolom, neked), sokaknak nem. Szerintem túl művészkedős lenne beépíteni a lelkinaplót a törzsszövegbe. Ezért találtam ki, hogy lábjegyzetekben utalgatok rá, aztán lehet lapozgatni.
Szerintem, mivel intenzív a kapcsolat a szöveggel, nem művészkedős ha be lenne építve. (Így hagyni nem a művészkedés elkerülését jelentené, hanem sterillé, és szegényessé teszi a mű mindkét részét.)
 
- Találtam két hibát, helyesírási:
220. oldal ismertünk egymást van írva, pedig az ismertük egymást
236. oldal az elején (3. vagy. 4. vagy 5., talán 6. sor) egybe van írva két szó.
 
- még mindig tetszik a függelék, a tábor élménytől megint magával ragadott
 
- Két technikaibb észrevétel:
1. dátum helyesen írva pl. 2004. február 25., vagy ez szándékos, hogy évet pont nélkül írja Gergő? Mert magyarul szabályosan nem így kell...
2. deszenzivitáció, deszenzivitálok: értem, hogy mit jelent, de nem úgy kell inkább mondani, hogy deszenziTIváció, deszenziTIválok, az is lehet, hogy TÍ... 
 
Szándékos, hogy évet pont nélkül írja Gergő a lelkinaplóban?
Nem szándékos, de ha én nem tudom helyesen, Gergő se tudja, így valósághű.
- Visszatérve a regény törzsszövegéhez: a szereplők néhol nem elég valóságosak. Túl súlytalan. A szerző válasza:
Ez tényleg elég meredek kritika, de az nem baj. A "profiktól" se kaptam meg, hogy nem három dimenziósak a főhősök... Lehet, hogy a hétköznapjaikat kéne még részleteznem kicsit (Eszter, Gergő).
- Kellene Lévairól több a törzsszövegben, hogy szánhassuk/am. Azonban talán nem cél, hogy az olvasó mindenképp szánja a végére; biztosan lesz olvasó, aki pl. direkte csípni fogja.
Gregorik András: Ha eltolnám Lévai élete felé a hangsúlyt, az tényleg thrilleres lenne, azt nem szeretném.
- felmerült bennem a kérdés, hogy Lévai szándékosan mondja Katának, hogy Tourette szindrómát szimuláljon + leszbikusságot?
Azaz Lévai az Eszter féle valódi ülésekből összerakja, h. E. apja Tourette szindrómás volt, anyja pedig biszex. és megrontotta a lányát?
Ezért olyan filmeket kényszerít ki Gergőtől, ami tuti segít Katának, és így biztosított a pénteki légyott...
Vagy csak véletlenül beletrafál?
 
- válasz: Eszter belemagyarázza a klipekbe, amiket látni szeretne, hogy ezek most jól segítenek neki, és lám, ezek után tényleg. Van egy ilyen kifejezés, hogy "önbeteljesítő jóslat". Lévai nem tud szinte semmit, nem is érdekli ez a része. De nem kötelező, hogy az olvasó így lássa, végülis minden verzió helytálló tud lenni. 
Nekem mégis jól esne egy félmondatnyi utalás a könyvben, ami billenti a dolgot valamelyik irányba, hogy ne legyen olyan "hú, de nagyon titokzatos akar lenni ez a mű" érzése az embernek. Mára ugyanis mindenki elkezdte rühelleni a hatásvadász művészetet...
 
- "A Tourette-szindróma létezik?"
"És az Alaphiba-elmélet?"
 
- Az Alaphibából (remélhetőleg) készülő mozifilmet, úgy néz ki, Müller Péter Sziámi rendezi.
 
- ennyi erővel Gergőt meg lenézni kéne a céltalan semmittevése, stb. miatt. Végülis az olvasó szíve joga; talán nem volt cél, hogy mindenki megszeresse a srácot...
 
- Eszter felsorolása a végén, abból csak egy bűncselekmény, azon a néven, ahogyan a regény emlegeti. A becsületsértés. A többit nem így mondják szabatosan a jogban.
A szerző helyében kijavítanám, úgy kevésbé tűnik légből kapottnak... De lehet, h. csak engem zavar, nem tudom.
 

 

17 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://irodalom.blog.hu/api/trackback/id/tr40424543

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mademoiselle · http://mekego2008.blogspot.com/ 2008.04.19. 13:37:37

"néhol lehetne a szöveg stílárisan letisztultabb"

Nekem is pont ez az első és eddig legfontosabb észrevételem, de az is igaz hogy eléggé az elején járok.
Eddig nem rossz, csak a megfogalmazás néha azt a benyomást kelti, mintha egy középiskolai íróklub egyik írását olvasnám. Nem tehetségtelen, csak kiforratlan, vagy inkább egyenetlen, mert vannak egészen príma részek is.

Tökjó ez a post, Scala :-)

Scala 2008.04.19. 19:35:02

Szia Mademoiselle,
Bienvenue!

Milyen az idő felétek? Én is jártam már Nálad! ;-)

Még lesz néhány kiegészítés a posthoz, további véleményeim a könyvről... Nagyon kíváncsi vagyok szerinted összességében milyen írás!

mademoiselle · http://mekego2008.blogspot.com/ 2008.04.19. 20:09:00

Bon soir :-)

Napsütétes tavasz van. És hiába próbál az ellenkezőjéről meggyőzni a földig lógó esőfelhő, én akkor is tudom hogy igazából napsütétes tavasz van :-)

Én is jegyzetelek miközben olvasom, majd kirakom a blogba. Legkésőbb hétfőre végzek is vele. Már hetek óta nálam van ugyan, de pont mielőtt megkaptam, belekezdtem egy négykötetes Dumas-ba a francia forradalomról, és annyira Mária Antoinette ködben lebegtem, hogy közben sehogyse tudtam agyilag átállni az Alaphibára. Elég távol áll egymástól a kettő :-) De mostmár az Alaphiba jön és tudok koncentrálni.

Kétfészeres 2008.04.20. 12:40:39

Azt vágod, hogy mennyire gáz magadról E/3-ban beszélni?

Aki meg jegyzetel olvasás közben, az bölcsészhulla.

Scala 2008.04.20. 12:53:00

Nem vagyok bölcsész! Se hulla... :-)

Eredetileg párbeszéd volt, a szerzőnek írtam e-maileket.
Utána jött a kérés, hogy - referencia gyanánt is - a hivatalos irodalmi körökből érkező véleménnyel együtt - kerüljön ki a blogra a kritikám.
Akartam tartani a párbeszédes szerkezetet, de nem arattam sikert vele a szerzőnél, ő nem akarta viszontlátni a "saját szövegelését"... Ezért átírtam. Utólag. Lehet, hogy nem a legjobbra sikeredett, de Neked is lehet egy érzelemvilágod, ha csak ennyire futotta...

Kétfészeres 2008.04.20. 13:29:37

Igenis van érzelemvilágom!
Gyakran szerelmeskedem halott kisgyerekekkel! Hozzájuk sok türelem és törődés kell!

mademoiselle 2008.04.24. 13:13:19

Na én is befejeztem, de amellett, hogy fenntartom a véleményemet, ami a stilisztikát illeti, én azért jobbra értékeltem, mint B-.

Így elolvasva viszont kicsit más megvilágításba kerültek a többi kritikák is.

Az élettárs szál tényleg elkallódik benne, de a többi szereplő szerintem teljesen ki van dolgozva, kiolvashatóak a sorok közül.
Nekem, ami a szereplőket illeti, egyedül Eszter életvitelét nem tartom hitelesnek: nem tudom ugyan, hogy mennyit keres egy mozipénztáros manapság Magyarországon, de azt biztosra veszem, hogy nem tud belőle megfizetni egyedül egy albérletet (ráadásul a Kálvin tér környékén), annak rezsiköltségeit, saját fenntartását, plusz a napi drogadagját, és mindennek tetejébe egy budai felkapott és drága pszichológus üléseit.

Nem ellentmondás az, hogy azt kéred legyen sodróbb, pörgőbb a történet, de közben részletesebb leírásokat követelsz?

Scala 2008.04.24. 14:43:50

Szia Mmselle,
Nagyon gyors voltál! ;-)

"én azért jobbra értékeltem, mint B-."
Most szerkesztek egy postot John Updiketól: Párok című könyve lesz terítéken. Összességében azt is B- -ra taksáltam, aztán olvasgatva a részleteket, B+ lett végül...

Azt hiszem azalpján értékelek egy könyvet, hogy:
1. sikerül-e bevonnia a maga zárt világába? ez az Alaphibánál mondjuk rendben van
2. mennyire hullámoztatja át rajtam az érzelmeket, ahelyett hogy leírná őket; azaz mennyire érzem át?
Updike is inkább leírja, körülírja a dolgokat, rációm fogja fel, nem az érzelmeim.
Emiatt nem tud úgy bűvkörébe vonni, hogy letehetetlen legyen. Akkor nem tudok abbahagyni egy könyvet, ha érzem a késztetést, hogy muszáj végigélnem ezt az érzelmet, ami felbuzogott az olvasottak hatására, különben belepusztulok...
És ez nem csak szerelmi történet, vagy mély emberi szenvedések esetében lehetséges, egy szimpla érvénytelen választás és az utána induló nyomozás is alkalmas lehet erre, mint téma. Pl. Saramago: Megvilágosodás.
(Most a Gyere hozzám feleségült olvasom éppen Updiketól, még kevésbé tetszik, mint a Párok... :-(

Szóval lehet, hogy túl szigorú vagyok, vagy korlátolt vagy alapjáraton hibás a készülékem... Vállalom. :-)

"Az élettárs szál tényleg elkallódik benne, de a többi szereplő szerintem teljesen ki van dolgozva, kiolvashatóak a sorok közül."
Na, ezt pl. Updike jobban csinálja, apró részletek, hogy valóságosak legyenek, szerintem ez hiányzik az Alaphibából. Itt van még hová fejlődnie GA-nak...

Eszter és anyagi körülményei: egy idő után már nem kell fizetnie Lévainak, ugye... Nem gondolkodtam nagyon el ezen, ez pl. nálam belefért...

"Nem ellentmondás az, hogy azt kéred legyen sodróbb, pörgőbb a történet, de közben részletesebb leírásokat követelsz?"
Nem hosszú leírásokat, egy-egy apró mozzanatot. Akár váltogatva ami történik, majd amit érez a szereplő, azaz ahogyan átéli.
Úgy lennének igazán valóságosak a figurák. Mert egy ember leginkább "érzelmi gondolataiban ilyen", nem lineáris vagy kiszámítható.
Legalábbis akik engem egy könyvben érdekelnek ilyenek. Talán ezért tetszett a legjobban Gergő. Mintha nála jobban elidőzne GA... Okát nem tudom, de úgy tűnik a regényből.

A szerzőnek csak külön dicsőség, hogy Neked jobban tetszett + irodalmi körök is nagyon újjonganak!
Úgy tűnik én vagyok csak kérlelhetetlen... :-)

Scala 2008.04.24. 14:50:18

Hú, elég kusza lett... Most visszaolvastam...
Azt hiszem helyesen inkább: "ujjonganak"...
Üdv.

mademoiselle · http://mekego2008.blogspot.com/ 2008.04.24. 15:14:45

Scala valami baj van a kommentdobozzal, mert nem látszik a két utolsó kommented :-(
Persze az is lehet, hogy nálam van a hiba.

Scala 2008.04.24. 15:44:32

Itt rendben lévőnek találom, pedig...

mademoisellem 2008.04.24. 17:17:41

Most meggyógyult :-)

Scala 2008.04.24. 17:39:02

Értem, mire gondolsz, oldalt!
Igen, néha rakoncátlankodik, de nem vészes, behozza magát... ;-)

Hangkert · http://hangkert.blog.hu 2008.05.30. 19:25:48

Elolvastam és itt is köszönöm a lehetőséget!;)
Pár apróság:
Előbb a regényt olvastam el és csak aztán a függeléket. Szerintem sokan lesznek lusták lapozgatni, és a függelék elején az unalmasságra utalás sem szerencsés, mert akaratlanul is rányomja a bélyegét az első néhány oldalra. Ezt a Lévai által odavetett mondatot kihagynám, ha így marad a szerkezet. De talán tényleg jobb lenne vegyíteni a főszöveget a függelékkel, felváltva közölni egyszer egy naplóbejegyzést, egyszer a jelenbeli eseményeket.
Az elírásokra nem térnék ki, csak egyre: az 5. oldalon az van, hogy "a nagybácsi öccse, tehát az ő unokatestvére". A nagybácsi fia lehetne unokatestvér, nem? Lehet én tévedek, meg amúgy is ott a lektor, majd az átnyálazza.
A pazar történetben nekem csak gyengébb, vagy inkább számomra megkérdőjelezhető pont volt.
Szpojleri: Az első, amikor G. és K. elbúcsúznak K. műsorszáma után. Egy félmondattal van elintézve, hogy G. gépiesen kikísérei K.-t a villamosmegállóig. Szerintem ott a tényleges elköszönés leírása kritikus pont lenne a valóságban. Hogy hogyan is válnak el. Elköszönnek? Hogyan? Gondolom puszi-puszira kísérlet sem történik, de legalább valami érintés van? Köszönés? Ki hova néz? Egymásra? Földre? Int valaki a kezével, vagy sem. Ilyenekre gondolok. Nemtom, nekem itt hiányérzetem volt.
A másik elnagyoltabb rész a befejezés. Addig többé kevésbé részletesen voltak leírva az események. Ott meg van egy nagy ugrás. Nekem ez kis törés a történetben. Ha előtte is lettek volna ilyen ugrások, akkor elmenne. (Ha például a napló be lenne szerkesztve a főszövegbe, akkor az ilyen időbeli ugrás nem lenne annyira szokatlan. Talán.)
Hát így hirtelen ennyi, meg ez:
hangkert.blog.hu/2008/05/30/civilizacios_alaphiba
Mégegyszer köszönöm, hogy elolvashattam. Nagy élmény volt és szerintem még párszor előveszem (ha megjelenik, megveszem) majd:)

Scala 2008.05.30. 23:35:42

Hangkert,
Örömmel, szolgálatodra! :-)

Igen-igen, a függelék beépítése mellett törtem pálcát én is... időrendben nem fedi egymást a kettő (regény törzsszövege és a napló), de szerintem megoldható lenne.

Unokatestvér: nem vagyok járatos ebben - nincs egy darab unokatestvérem sem - de nem az az unokabáty?

Tetszett amit hiányoltál: az elbúcsúzás részletezése! :-)

Nagyon érdekes szempontokat vet fel a blogodra írt post!
Azt hiszem, olyan alapos és lenyűgöző sebességű volt az Alaphiba reakciód, hogy előfordulhat, hamarosan kapsz egy második kéziratot...

Úgy tudom a szerző a napokban fejezi be második regényét!
Olvasta a bejegyzésedet és az ide írt kommentet is, szerinte a második könyve (címet most nem árulhatom el, de én már olvastam az első fejezeteket, bibííí) tán jobban fog Neked tetszeni! :-)

Üdv és nagyon köszi, hogy szántál rá időt!
Scala

szamárfül/pável · http://pavelolvas.blog.hu/ 2008.06.25. 09:45:45

hú, hát ezt szépen összeszdted!
engem is votl kedves meghívni a beleolvasásba, de én már csak maradok a papír olvasásánál...