HTML

Külcsín és Belbecs

"Eddig csak az csinált a világban valamit, akinek nem voltak határozott tervei." (Oscar Wilde)

Friss topikok

Blog szépirodalom-őrülteknek

2008.05.13. 07:58 Scala

John Updike: Gyere hozzám feleségül - Marry me

John Updike: Gyere hozzám feleségül (Románc), eredeti címe: Marry me, fordította: Göncz Árpád, Európa Zsebkönyvek, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1981, 283 oldal; B-

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Alcím tőlem: Infantilis felnőttek szánalmas vergődése

Külalak: Áldassék az Európa Zsebkönyvek sorozat és a régi szép idők! Zsebkönyv formátum, puha fedél, ragasztott kötetek, amelyek NEM hullanak lapjaikra. Ulpiuséknak mégegyszer, tagoltan: Nem, nem esik szét, pedig már tucatnyian olvasták!

Néma főhajtás tehát az akkori Európa Könyvkiadónak!

Tartalom:

 A fordítással minden rendben, köszönjük szépen, Elnök Úr.

Be kell vallanom régen vártam ennyire egy könyv végét. Lehet, hogy velem van a baj, de ez a történet, pontosabban a szereplők problémákra adott reakciói, gondolatai nem maiak, ráadásul Updike túlírta "szenvedés-magánszámaikat". Vagy a könyv netán az ilyen lelkiállapotot feltáró regények paródiája volna? Nem tudom... Ilyen paródiát írni már-már perverzió.

A Dallas jutott eszembe, annak is a kezdeti időszaka. Nagyjából semmit nem tudunk meg a szereplők szokásairól, csak azt, hogy mit isznak (Bourbon, Scotch, whisky, gin tonic, recina), hogy sokat ülnek a strandon, illetve kötelezőnek tekintett társasági eseményeken. Minden egyes szeretkezést végigkövetünk, ami már elmúlt, arra visszaemlékezünk. A másik szeretkezési technikájának analizálása beteges mánia a két házaspár körében. Ugye nem kell pontosítanom, hogy körbe-körbe? Emellett mindenki meg akar őrülni vagy éppen belehalni a fájdalomba; a saját, vagy a másik határozatlanságába.

A gyerekekre - akik szép számmal - hárman -  vannak mindkét családban - következetesen mint valami gonosz, kicsi, de roppant veszélyes kicsinálógépekre utal a szerző. Ez a Párok című regényben is jellemző volt. Nem merültem el Updike életrajzában, fogalmam sincs, vajon személyes tapasztalatokat ír le, vagy a nyomasztó hatás kedvéért alkalmazza az elemet, netán ez valami fura kényszer nála, de tény: feltűnően unszimpatikusak neki a 6 év alatti angolszász middle-class kiskorúak...

Etikátlan, de a könyv végét kiemelten kell boncolni, ugyanis az egészet helyrerakja, mintegy más dimenzióba emeli; ---- szóval SPOILER lesz: az addig földhözragadt mesét háromfajta megoldással zárja, minek következtében azt sem tudjuk eldönteni, Jerry tényleg a boldog megőrülést választotta kiútként, de maradt Ruth-tal és eredeti családjával; vagy magányosan elmenekült a problémák elől; netán dacolva a nehézségekkel Sallyvel kezdett új életet Wyomingban. SPOILER volt ---- Ez a kis szösszenet, mármint az utolsó Wyoming című fejezet - a végső értékelést C+-ról B- -ra avanzsálta, hogy felfedjek néhány izgalmas részletet egy ilyen post születésének stációiról...

Adott tehát Jerry, akiről már az első oldalakon megtudjuk, hogy egy hm. balek, aki a Vesztesnek születtem (Born to Loose - Ray Charles) című számot dúdolgatja randevúra menet; akire a boltban borospalack dugóhúzója helyett fúrófejet próbálnak rátukmálni, így szégyenszemre szíve hölgye szeme láttára a sziklán kell eltörnie a palack nyakát; és házasságon kívüli kalandját éppen fiatal, kamaszos fuvallatként éli meg. Ez kétségtelenül jót tesz egy háromgyerekes családapának, aki otthon a pénzkereső gép szerepét tölti be. A szereplők közül a nőalakok (Sally, Ruth) cselekedetei, gondolatai, motivációi sokkal hitelesebbek, mint Jerryé, aki inkább elszenvedi az eseményeket, mintsem alakítaná őket. Maradva  a Dallas-asszociációnál Jerry egyfajta Clif Barnes, valami megmagyarázhatatlan oknál fogva odavannak érte a nők, simán sikerülhetne neki, de - tán neurotikus vonásai miatt - mégsem.... A Sally-Jerry páros azonkívül, hogy úgy érzik elsöprően szerelmesek egymásba, olyan fokú paranoiában szenvednek kapcsolatuk miatt, ami mai szemmel megmosolyogtató. Véletlenül összetalálkoznak egy távoli ismerőssel, üzlettárs, a sztrájktól sújtott repülőtéren és oldalakon át tartó önelemzéseket olvashatunk, hogy vajon, most mit gondol, érti vagy nem érti, kurvának tart-e, mert így bájolgok vele üres fecsegéssel stb. Jerry egyik kapcsolatból a másikba szökell, telve szégyennel és kétségekkel. Fennhagyja például a repülőn az alvó Sallyt, ennek kapcsán végiggondolja, hogy a nő alteste még az ő délutáni szerelmének nyúlós anyagával van tele, majd néhány perc múlva felesége Ruth egyszerre aggódó és boldog arcát látja, tuszkolva őt maga előtt, ki, minél gyorsabban el a repülőtér várójából.

A körülményekről: nem Dallas és olajmágnások, szereplőink Connecticutban élnek, középosztálybeli családok, Sally és férje Richard jól menő vállalkozók, kicsit darabos, újgazdag ízlésvilággal.  Ruth és Jerry képzőművészeti szakon ismerkedtek meg az egyetemen, egymás mellett festettek, aztán összeházasodtak. Jerry formaábrázolásban volt tehetséges, Ruth lenyűgözően bánt a színekkel. Nevetve emlegette mindenki - ők is - hogy milyen remekül kiegészítik egymást. Aztán összaházasodtak, gyerekeik születtek, Ruth teljesen felhagyott a művészettel, Jerry pedig egy reklámcég grafikusaként váltotta aprópénzre tehetségét... Mindez - úgy tűnik - nem bántja őket, inkább valláselméleti dolgokkal van tele a fejük, hogy Ruth hagyta, hogy a Jerry féle keresztény felekezet tanai szerint neveljenek a gyerekek közül kettőt, pedig az ő apja eredetileg lelkész (szintén keresztény, nem merülök bele az USA-beli protestáns keresztény leágazásokba, lényeg, hogy nem ugyanaz a felekezet), egyik gyereket pedig a Ruth-féle felekezetnél kereszteltettek meg... Jerry az élet minden apró mozzanatából azt olvassa ki, hogy ő amióta az eszét tudja szerelmes Sallybe, minden ami rá emlékezteti hatalmas véráram löket, és újjászületés. Már-már kezdenénk drukkolni neki, amikor váratlanul az érzései ellen cselekszik, és így zajlik ez hosszú száz oldalakon keresztül: egy lépés előre, másfél hátra.

Megváltásként toppan be a tehetetlenség eme örvényébe Richard, Sally férje, akitől zárásképpen idézek néhány gondolatot:

Ruth, mert tudta, hogy Jerry mennyire megveti Richardot, s milyen szenvedélyesen büszke önmagára, akkor érezte magát a leghűtlenebbnek, mikor elébe tárta Richardnak, nem a testét, hiszen az szerinte az övé, és nyugodtan megoszthatja bárkivel, hanem azt a titkos rettegést, amit Jerry egyedül ővele osztott meg.

- Azt mondja, halált lát mindenütt ... az újságokban, a fű közt. Ránéz a gyerekekre, és azt mondja kiszívják belőle az életet. Azt mondja, túl sok van belőlük.

-Pszichiáternél járt már? (...)

- Megveti a pszichiátriát. Még azt is utálja, ha azt mondom, hogy az állapota nem egészen rendjén való. S ha azt mondom, én nem félek a haláltól, kijelenti, hogy lelki nyomrék vagyok. S hogy azért nem félek, mert csökött a képzeletem. Nincs lelkem, azt hiszem ezt akarja ezzel kifejezni.

Richard beleivott a martinijába - a harmadikba -, s a keze fejével megtörülte a száját. - Sose hittem volna, hogy ez a pali ilyen neurotikus. Közönséges mániás-depressziósnak hittem volna, de ez a halálvágy ugyancsak pszichotikusan hangzik. A munkáját nem érinti?

- Azt mondja, még el tudja látni, bár kétszer olyan hosszú ideig tart. Most többnyire értekezleteken ül, és ötleteket vet fel, amit aztán mások valósítanak meg. Odahaza már sosem rajzol, ez hiányzik is nekem. Még ha visszahozott is mindent a posta, akkor is jólesett látnom, hogy dolgozik. Miközben rajzolt, mindig szólt a rádió, azt mondta, az segít megnyitni a belső csapokat.

- Hát Al Capone sose volt, az biztos.

(...) Egy szem rizs, mint egy kupac tapadt Richard alsó ajkára. - Mi ez a marhaság, hogy nem vagy ott? - mondta. - Próbáld megmagyarázni. Úgy érted, hogy az ágyban?

- Ágyban még csak-csak. Köszönöm. De ez, úgy látszik, nem számít. A múltkor is, éjszaka,  utána, fölkeltett hajnali háromkor, s megkérdezte miért nem szeretem. Addig nyilván mászkált a házban, Bibliát olvasott, horrorfilmet nézett a tévén. Rájött a roham, s olyankor az ágyban fekve nem kap levegőt. Egy szem rizs van az ajkadon.

Richard letörülte, olyan határozottan, hogy az egyenesen komikus volt. - Mióta van ez a légzési nehézsége? - kérdezte.

- Már azelőtt is megvolt, hogy mi ezt elkezdtük. De azóta semmit sem javult. Pedig én azt hittem fog. Ne kérdezd miért.

- Szép. Szóval én azért keféllek, hogy Jerryt kikúráljam az asztmájából.  - Richard keserű kacaja nem tartozott a különösképpen megnyerő vonásai közé. (...)

Legjobban a kezdő oldalon található vers teszett, máshonnan nem ismertem:

Válassz kedvesednek,

Végy el feleségül -

Hervad a szerelem,

Hogyha soká készül.

(Robert Herrick)

 Egy szó mint száz nem volt egy meghatározó olvasmányélmény Updike eme könyve, mégsem pontoztam le, mert 1. nem rossz korrajz, USA 70-es évek eleje, 2. nem mertem, túlontúl ismert és elismert szerző.

Kommentben a Párok postnál kaptam egy jó tippet: John Updike: A Kentaur; úgy hírlik kiemelkedően szép könyv. Azzal még megpróbálkozom...

 

15 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://irodalom.blog.hu/api/trackback/id/tr40465976

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Daniella · http://bakkaespepe.blogspot.com 2008.05.13. 12:04:50

Én a nyulas tetralógia, vagy mi, olvastam, az nagyon tetszett. A többit nem, de valahogy nem is csinálsz kedvet hozzá... (:-))
Egyébként Updike (egyik?) (volt?) felesége nyilatkozta valahol, hogy egyik könyvét sem bírta elolvasni...

Scala 2008.05.13. 12:20:03

Szia Daniella,
a Párok postnál megtalálod a Nyúl könyveket sorrendben.
Feleség :-D, ezért szeretem, ha jössz, mindig megtud valami fincsi infót az ember...

Daniella · http://bakkaespepe.blogspot.com 2008.05.13. 14:19:46

Köszi Scala!
Csak azt nem értem, hogy a Nyúlfarkról miért nem hallottam eddig???
Ezért is jó, hogy olvasom a blogodat!
Köszönöm!

Scala 2008.05.13. 17:25:58

Daniella :-).
A KönyvesBlogon, ha megnézed a Párok postot, ott is a kommenteket, nagyon részletesen leírta az egyik drága olvasó, a teljes Nyúl-sorozatot, és hogy a Nyúlfark, tulajdonképpen Nyúl halála után játszódik, gyerekei állnak a középpontban. Úgy alakul a történet, hogy némiképp helyrehozzák a szülők bűneit. Rövid könyv, erre emlékszem, a kommentből én sem olvastam a regényt...

Linket Neked oda:
konyves.blog.hu/2008/04/28/korantsem_prud_szepirodalom_updike_parok

Üdv: Scala

Leta · http://www.youtube.com/watch?v=MRIWryTAtus 2008.05.15. 14:33:03

"mégsem pontoztam le, mert [...] 2. nem mertem, túlontúl ismert és elismert szerző."

"Sosem könnyű, sosem tiszta, ha a bárányok közt te vagy a Bestia..." Glenn Danzig
Ez meg a Halálkultusz hátsó borítóján volt;)

Scala 2008.05.15. 14:58:00

Szia Leta,
Igazad van! :-)

Ha megnézed ugyanezt a postot, a Könyvesblogon, a kommenteknél volt valaki aki ugyanezt kifogásolta a postban, neki leírtam, mi miért történt...
Kis önreflexió.
Link Neked oda:
konyves.blog.hu/2008/05/13/infantilis_felnottek_szanalmas_vergodese_updike_marry_me

Üdv: Scala

Leta · http://www.youtube.com/watch?v=vpusf-pwzVM 2008.05.15. 18:35:45

Köszi a linket.
Hm, hát, szerintem nem lenne baj, ha lepontoznál valamit, csak mert idegesít. Akár azért, mert annyira életidegen, akár más miatt. Ha egy könyv nem nagyon jó, akkor nem nagyon jó. Esetleg szar. Ennek leírásától még nem leszel deviáns. Mindenki eldöntheti, hogy akar-e hinni neked, vagy sem. Attól, hogy lepontozod, még másoknak tetszhet és "a maga nemében" lehet korszakalkotó. Aki téged olvas, az vélhetően van annyira intelligens, hogy kellő fenntartással kezelje, amit leírsz.
Ha meg valakit a kánon érdelel, akkor majd szépen levesz egy lexikont a polcról. Ellenben blogot olvasni pont az ilyen személyes reflexiók miatt (lenne) érdemes. (Vagy nem?)
Jó (vagyis inkább szimpatikus), hogy ott van benned a kétely, hogy nem tekinted a magad álláspontját mindenhatónak és örökérvényűnek. Respect. De azért ne nyomd el magadban a bestiát, aki beint a nyájnak:) A rossz kislányok egyébként is sikeresebbek. Egy "könyv lepontozásnyi" rosszaság neked sem fog ártani...;)

Scala 2008.05.15. 18:45:36

:-D

Úgy lesz!
Amúgy, az EP intertextualitás postodat lementettem, csak még nem volt időm elolvasni...

Jó, hogy ezt írtad, mert alapvetően ilyen kis bestia vagyok, pontosabban élesnyelvű/ironikus/cinikus, ha meg kell ítélni valamit. Csak néha van olyan mű, amit nem tartok annyira rossznak, de igazán jónak sem, és a KönyvesBlogon fura emberek vannak, és néha nem akarok provokálni. Ennyi. :-)

Lesz majd nyáron post Maurice Druon: Az elátkozott királyok sorozat, netán el vagy merülve a francia történelemben? Ha nem, akkor is érdekes lesz, szerintem...

Leta · http://www.youtube.com/watch?v=ylrCqA3Vsyc 2008.05.15. 21:05:50

Hú, hát nekem most feltorlódtak a könyvek. Nagyot markoltam, aztán majd meglátjuk, elsül-e a fejem.
Per pill egy Ellis, egy Baricco, kettő Erlend Loe, egy Mérő László, meg még a sor végén egy Kapitány Ágnes-Kapitány Gábor duó vár elolvasásra. Jó, ha nyár végére végzek ezekkel, mert közben ott a Max Payne 2, amihez újra kedvet kaptam, meg az x-wing alliance, meg a meló, meg még más is bevillanhat, meg... Azért érdeklődve várom, miket említesz M. D.-ről.

EP-set biztos Szamárfül mutatta. Hát, annyira nem nagy durranás. Csak kibuggyant. Szétfolyt:)

Scala 2008.05.15. 21:41:36

Teljesen másokat olvasol, mint én! :-)
Majd ha egyszer rengeteg időm lesz (pl. nyugdíj...), és nyugalmam, és nem találok ki magamnak újabb elolvasandó életművet, visszanézek ide, és sorra veszem a kommentedben leírtakat...

Maurice Druon júliustól lesz itt...
Szóval, ha szupergyorsítóval nyomod a könyveket, akár...;-)

Mivel azonban rájöttem, úgy érdemes írnom egy könyvről, hogy nem várom el tőletek, h. velem olvassátok... Szóval lényeg a lényeg, mindenki számára élvezhető ismertetők lesznek a Druon könyvekről! ;-)

pompi 2008.09.29. 19:39:35

Nem tudok egyet érteni, bár a versike kiemelkedően jó, azért a teljes mű nem bújhat el mögötte. Valóban nem kéne ismert és elismert írók műveit élből le..kázni.

Scala 2008.09.29. 19:43:51

Szó sincs élből bármiről, elolvastam, annyira tetszett, mint amennyire ide leírta. Idegesített.

*Almácska* 2008.11.02. 10:51:46

A kentaurt én is ajánlom, jóóóóó, zizis a csávó nagyon, de azért jó.
és jó ez az oldal, még nem jártam itt, de azt hiszem még fogok ;)

Scala 2008.11.02. 10:57:27

Köszönöm! Azóta meg is vettem a Kentaurt, nem volt még időm elolvasni...