HTML

Külcsín és Belbecs

"Eddig csak az csinált a világban valamit, akinek nem voltak határozott tervei." (Oscar Wilde)

Friss topikok

Blog szépirodalom-őrülteknek

2008.03.30. 01:33 Scala

José Saramago: Vakság

José Saramago: Vakság (Ensaio sobre a Ceguiera)

Európa Könyvkiadó, 2008., fordította Pál Ferenc, változatlan utánnyomás, 385 oldal, 2800,- Ft
 

Alábbi írásom eredetileg a http://konyves.blog.hu -számára készült, ott is megtalálható, az {ezt olvassuk} rovatban.


Vakság: a film
A legismertebb portugál író, José Saramago népszerű regénye hamarosan egy amerikai filmben kel új életre. Aggodalomra azonban semmi ok: a 85 éves szerző műve biztos kezekben van, hisz a rendezői székben Fernando Meirelles (Isten városa, Az elszánt diplomata) ül.
 

A férfi főszereplő Mark Ruffalo lesz. Márciusban, amikor a női főszereplő Julianne Moore-t bejelentették, még arról volt szó, hogy Daniel Craig lesz a partnere, ám a jelek szerint ez végül meghiúsult. /Hála az Égnek! :-)/

 



A brazíliai Sao Paoloban 2007. nyarán forgatott Vakság még csak a második Saramago-adaptáció. Az elsőt, a 2002-es Kőtutaj címűt Bíró Yvette forgatókönyvéből forgatták spanyol-portugál-holland koprodukcióban, és a magyar mozikba is eljutott három éve.

 


 

 

 

 

Tanulmány Saramagoról

Ma részletesen Lukács Laura - szerintem remek - írásával foglalkozunk.

Fantasztikus múlt, fantasztikus jelen
Gondolatok José Saramago, Nobel-díjas portugál író regényeiről
(Lukács Laura írása)

Vegyük csak Saramago valamelyik könyvét: bármelyik prózáját, talán a koraiak kivételével. Folyamatos, szinte tagolatlanul nyomtatott, sűrű szöveget látunk, központozási furcsaságokkal: vesszőt nagybetű követ, a közlés vesszővel ér véget, amely után ismét nagybetű jön, és van mondat, amelynek sehogy sem akar vége szakadni, mert a megkönnyebbülést hozó pont (kérdő- vagy felkiáltójel, kettőspont, pontosvessző sosem) olykor csak tíz-húsz sor után "következik be". Gyakorlottabb olvasó persze már sokkal korábban is levegőt vehet, de aki még nem ismeri, megretten, először legszívesebben talán sutba is vágná a több száz oldalon hömpölygő prózát. Mert ilyen az érett Saramago-regény.
 

És ha igaz (akár csak félig is), hogy a stílus az ember, ez a nyomdai szedéssel is hangsúlyozott áradás, amelyet csak a bekezdések osztanak kisebb szakaszokra, bizonyára közölni akar valamit.
Elég egy-két türelmesen végigolvasott oldal, és máris nyilvánvaló, hogy a vesszők közé ékelt, nagybetűvel kezdődő mondatok élőbeszéd-idézetek vagy párbeszéd részei, és a dialógus másik fele csupán egy vesszővel van elválasztva. De ugyanígy "szól bele" maga a narrátor-író is, aki legtöbbször egyáltalán nem akar rejtőzködni, sőt az olvasót is bevonja elmélkedéseibe, így nemsokára olyan megszokottá válik olvasás közben a többes szám első személy, hogy az ember valósággal alkotótársnak érzi magát.
 

A huszadik század bővelkedik tartalmi-formai kísérletekben: központozatlan tudatfolyam és képvers, értelmezhetetlen, mégis értelmezésre csábító vagy éppen kétértelmű, talányos szövegek.
Ami Saramagót illeti, ő nem talált ki forradalmian újat, csak azt szeretné sugallni, hogy semmilyen közlés nem ragadható ki a közegéből, nem különíthető, nem különítendő el tőle, térben és időben mintegy beleékelődik. Ezt szolgálja e központozási fortély, amelyhez Saramago makacsul ragaszkodik, és amelyet oly következetességgel használ eddigi hét, viszonylag terjedelmes regénye mindegyikében, hogy aki egyszer megtanulta a logikáját, maga is sikerrel tudná alkalmazni.
 

 

Nem "nehéz" író tehát Saramago, legalábbis nem olyan nehéz, mint amilyennek első látásra tűnik. Az értelmezés megkönnyítése érdekében maga is sokat tesz: szívesen és alaposan magyaráz, egy-egy kisebb gondolati kitérő kedvéért pedig boldogan kanyarodik el a tárgytól. Arról már nem is beszélve, hogy egyik-másik regényének főhősében gyaníthatóan saját alkotói énjét vagy annak egy darabját rejtette el, így hitelesebben senki sem érhetné tetten ezt a furcsán burjánzó folyamatot.
 


A kitágult térben burjánzik barokkosan a saramagói próza, a pont és ellenpont, tétel és ellentétel logikájával előretörő érvelés, amely frappáns megállapításokban talál nyugvópontot (igaz, nem mindig sikerül kikerülni a zsákutcát), itt terebélyesednek bokorrá a sokszor hétköznapi pillanatokból kinövő, filozofikus gondolatok.
A gondolat, hogy a lélek bűneiért vagy nyomoráért a testnek kell fizetnie, hogy a lélek és a test harcában mindig a test húzza a rövidebbet, minden Saramago-regényben szerepel. Ez az író ugyanis megátalkodott materialista (sőt rendíthetetlen kommunista is), aki a test örömeinek bűntudatmentes élvezetét hirdeti, és ahol teheti, borsot tör az egyház orra alá.
A materialista meggyőződés azonban sosem szolgálja a propaganda céljait. Hogy Saramago miért ragaszkodik csökönyösen a manapság nem éppen korszerű kommunista meggyőződéshez, az az ő dolga. Írásai tartalmának szempontjából ennek a meggyőződésnek nincsen meghatározó szerepe.
 

Saramago más módon is kérdésessé teszi, hogy érdemes-e begyömöszölni őt az egyébként önként vállalt "kommunista" skatulyába, amely miatt sokan felhördüléssel vették tudomásul a neki ítélt irodalmi Nobel-díjat. Mert Saramago mindenekelőtt a fantasztikum írója.
Regényei közül kettő (a Lisszabon ostromának históriája és a Minden egyes név című) kivételével összes könyvében "gondol egy nagyot", és a csoda máris kitéphetetlen része lesz az elbeszélésnek. (Nobel-díjasnak kijáró méltatásaiból ezért nem is hiányzik a Gabriel García Márquez nevével összefüggésben elmaradhatatlanul emlegetett "mágikus realizmus", amely immár olyan letörölhetetlenül tapad rá, mint az imént emlegetett "kommunista" jelző.)
 

 

 

A szélsőséges válság- és veszélyhelyzet és az általa zárttá alakuló emberi közösségek viselkedése különben is hálás téma. Könyvében Saramago is hasonlóval próbálkozik, de ötlete a korábbiaknál is hátborzongatóbb. A Vakság-ban ragályos kór osztja látókra és nem látókra egy nagyváros lakóit, (...) Saramagót, aki egyébként is végtelenül érzékletes író, aki érzetek, érzékletek, észlelések tömegét zúdítja minduntalan a nyakunkba, különösen érdekli a látás.
 


Saramago majd' minden könyve azt sugallja, hogy az emberiség mint közösség reménytelen. Az egyéni boldogság ugyan nincs kizárva, sőt: egyenesen megindító, hogy minden Saramago-regényben vannak sorsdöntő, nagy találkozások, kizárólagos hűség, nagy szerelem.
 


Érdekes, hogy az utolsó regények (Vakság, Minden egyes név, Megvilágosodás) szereplői némi sematizálódáson esnek át. A korábbi regények hőseire jobban oda kellett figyelnünk, ha tetszik, három kiterjedésük volt. A Vakság szereplőinek már nincs nevük: az egyik "sötét szemüveges lány", a másik "kancsal kisfiú", a harmadik "az orvos felesége", és így tovább. Saramago különben sincs kibékülve a nevekkel, de talán éppen ezért választja előző regényeiben olyan nagy gonddal őket. Hogy kiderüljön, mennyire nem mondanak semmit, pedig a névadás, a megnevezés, a dolgok és emberek szavakkal való meghatározása ősi aktus, teremtésmítoszok része, elválaszthatatlan az embertől. (...) Érdekes a figurák megválasztása is: Saramago egyik kedvenc hőse ötven év körüli, egyedülálló férfi. Gyakran viselkedik komikusan, és alkalmas a legtisztábbnak nevezhető, bár erotikától csöppet sem mentes szerelemre. (Hasonló volt már az 1985-ös Ricardo Reis halálának éve hőse is, ilyen a Lisszabon ostromának históriájá ban szereplõ megtévedt korrektor, és a kartotékokból születő furcsa szenvedély rabja, Sr. José.) Az agglegények mellett bőven vannak tanulatlan zsenik, természetes bölcsességgel megáldott emberek, akik olykor megdöbbentő igazságokat tudnak kimondani. Visszaköszönnek a nőalakok is. Ahány, annyiféle; mégis, mint a nagy festők nőalakjai, összetéveszthetetlenek, bármelyik korból jöttek.
 

Végre egy író, akit nem kell verejtékező homlokkal megfejteni, akinek a szerelmei egyértelműek, aki a sokféleségben is tud állandóan rokonszenves embertípusokkal előhozakodni. Egy idős író, aki a modern világban meri vállalni, hogy a hangja talán kissé avíttasan "ízes", hogy elmélkedése olykor fecsegésnek hat, mert állandó elhallgatás helyett állandóan kimond, magyaráz, értelmez, és aki mégis új, egyéni, és összetéveszthetetlen: ő Saramago, az 1998-as irodalmi Nobel-díjas. 

 

-- Angol nyelvű önéletrajz a Nobel-díjasok honlapján

-- Interjú a The New York Times-ban

-- ELTE tanulmány Saramago regényeinek szerelmi motívumairól

Néhány tudnivaló az 1998-ban Irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett szerzőről.

Életrajzi adatok (forrás: www.inaplo.hu):
Született Azinhaga-ban, 1922. november 22-én. Édesapja José Sousa, az anyakönyvbe viszont nem apja nevét, hanem a család gúnynevét írják, így lesz Saramago. (Tipikus mediterrán falusi történet... Aki beszél portugálul, és el tudja magyarázni bővebben, kommenteljen bátran!)
A család 1924-ben Lisszabonba költözik. Anyagi helyzetük miatt abba kell hagynia a Gil Vicente Gimnáziumban elkezdett tanulmányait. Ezután tanulja ki a géplakatos szakmát.
1939-től a Lisszaboni Közkórházban dolgozik géplakatosként. 1942-ben áthelyezik az irodába segédfogalmazónak. 1943 és 1949 között a Kerámiaipari Dolgozók Családi Segélypénztárában dolgozik. Később a Fémipari Dolgozók Biztosító Társaságának Társadalombiztosítási Pénztárában kap munkát. 1959-től az Estúdios Cor kiadó munkatársa.
1947-ben jelenik meg első regénye, melynek címe Terra do Pecado.
1998-ban munkásságáért Nobel-díjjal tüntették ki.

10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://irodalom.blog.hu/api/trackback/id/tr62402798

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ChrisDry · http://www.chrisdry.com/ 2008.04.23. 08:11:02

Sokkal többet vártam a műtől (azért anno bekerült a top-100-as listámba anno a diplomamunkámba).

Scala 2008.04.23. 11:31:33

Üdv ChrisDry!

És volt olyan Saramgo könyv, ami jobban tetszett a Vakságnál? Vagy utána fel is hagytál a szerzővel?

Nagyon kíváncsivá tettél a Top 100-as listát illetően! :-)
Tényleg!

Hangkert · http://hangkert.blog.hu 2008.06.01. 21:56:08

Szóval itt kezdődik... (Az éppen aktuális fejezethez szerintem be lehetne linkelni a többit is, mint előzményt.) Akárhogy is, kíváncsivá tettél. Legfeljebb rákeresek mindig a következőre:)

Scala 2008.06.01. 22:11:39

Szia Hangkert,
Rendben, belinkelem őket!

Nem olvasod el? Legalább lenne egy törzskommentelőm, mindenki lemorzsolódott... :-(

Mindegy, ha nincs kedv/idő a postokból is sok minden kiderül, ígérem!

Hangkert · http://hangkert.blog.hu 2008.06.02. 18:01:42

Lemorzsolódott? Inkább át, nem? Aki könyvesblogra is ír, ne csodálkozzon, hogy ott többen olvassák, kommentelik:) Murcit is több szempár figyeli Reakción, ahogy a szavaiból kiveszem, de ezt ő tudja jobban. Nekem szerencsém van, nem tudom magamhoz viszonyítani magam, csak egy helyen létezem aktívan:)

"Odaát" a könyvesen azt írják, hogy maradandó lelki sérüléseket okoz a könyv. Vagyok olyan mazochista, hogy ezek után csakazértis bevállaljam. Kemény vagyok:) Szerintem apránként haladok majd, ahogy te. Aztán visszajövök ide az egyes részekhez, hogy a te szemeiddel is lássak.

Scala 2008.06.02. 18:17:42

Ki kell hogy ábrándítsalak a KönyvesBlogon is lemorzsolódtak!
Voltak ezek a beharangozó postok, hetek, akkor mindenki lelkesen írt, hogy épp most olvassa, meg már olvasta, de majd akkor újra... Megnézheted a KönyvesBlogon!

Effektíve szerintem nem olvassa senki a könyvet, mert akkor észrevettétek volna, hogy egy-egy fejezetnek csak a harmadából idézek, hagyva teret a Drága Olvasónak is, aki persze to...ik rám... :-(

A postjaimat önmagukért olvassák, mert azért felismerve a helyzetet, igyekszem élvezhetően összerakni. Ez van, a mai fiatalság, hiába... ;-)

Hangkert · http://hangkert.blog.hu 2008.06.02. 21:40:16

"to...ik rám..." "A postjaimat önmagukért olvassák,"
Akkor mégse rád, hanem az adott könyvre. Az azért nem ugyanaz;)

Tiszta Harcosok Klubja:)
"Kis adag cukor és tejszín. Egy adag vaj. A mikrohullámú sütőhöz járó cordon bleu csináld-magad készlet. A hajmosó és hajápoló kettőazegybenek. Szájöblítő mintacsomag. Miniszappanok. Akikkel a repülőn találkozom... azok is barátadagok." A bejegyzéseid meg kis adag könyvek...:))

Scala 2008.06.03. 00:40:09

Igen, de amilyen jó könyv ez, még rosszabb, ha arra to..nak! :-D

Ezt szem előtt tartom akkor, barátadag a Vakságból...
Köszi Hangkert ezt a kommentet, lehet, hogy viszontlátod valamelyik postban...;-)

budddha 2008.06.06. 21:31:13

Scala, ne törj le, ez van, így működünk :-) kinek kell maga a mű, ha belebambulva a monitorba igazán élvezetes formában, lényegre csupaszítva "elolvashatunk" egy olyan könyvet (köbö fél óra alatt, amit kevéske, amúgy alvásra szánt időnkből csippentünk le), ami valószínüleg nem esne be a lakásomba, ha Te nem lennél. És, hogy ez a lényeg a Te lényeged, az sem számít - az én lényegem, hogy gazdagodhassak.
Röviden: köszi az élményt, várom a többit! :-)