HTML

Külcsín és Belbecs

"Eddig csak az csinált a világban valamit, akinek nem voltak határozott tervei." (Oscar Wilde)

Friss topikok

Blog szépirodalom-őrülteknek

2008.03.10. 17:00 Scala

Szabó Magda: A szemlélők (1.)

A szemlélők első ízben 1973-ban jelent meg a Magvető és Szépirodalmi Kiadónál. Nem tudom mikor íródhatott, talán 1970-'72 körül. Az írónőnek több kézirata is volt a fiókban, abból az időszakból, amikor a magyar irodalmi élethez nem tartozónak nyilvánították. A szemlélők mégis olyan '70-es évekbelinek tűnik. Ennek az időszaknak nagy divatja lett ismét, pl. Nem vénnek való vidék, amerikai hetvenes évek.

Van egy antikvár kötetem 1978-ból, az már a negyedik kiadás, két regény egy kötetben: 1. Katalin utca, 2. A szemlélők.

A Katalin utca 2006-ban, erős, szigorú szakmai zsűri döntése nyomán, kiérdemli a legjobb európai regénynek járó díjat Franciaországban. Csodálatos könyv. Helyesbítenem kell: Az ajtó című regény kapta a díjat - Prix Femina Étranger, 2003!

A Katalin utca című regény ismerete az utrechti egyetemen felvételi (!) követelmény. Egyik tanévet - ha jól emlékszem a 2004 - 2005-öset - díszvendégként az írónő nyitotta meg. 

A szemlélők szerintem más jellegű regény. Itt is megjelenik az írónő sodró stílusa, erőteljes az érzelmi szál, de külső nézőpontból fedezzük fel a szereplőket és történetük lényegét. Nagyon régen olvastam a könyvet, nyáron lesz tíz éve. Az olvasónaplóval együtt haladok most, a második alkalommal. Mindig ezt a regényt ajánlgatom Szabó Magdát még nem ismerőknek, kisebb-nagyobb sikerrel.

Kiváncsi és izgatott vagyok, egy évtizeddel később, milyen benyomást tesz a kötet rám.

Aki csak néhány mondatos összefoglalóra vágyik, látogassa meg Legeza Ilona könyyvtáros-hölgy enciklopédikusan tömör, rengeteg művet feldolgozó, könyv-összefoglaló gyűjteményét. Sz. M. A szemlélők-höz például ide klikk

Digitalizált könyvek, például a Szemlélők is, a Neumann-ház Digitális Irodalmi Akadémia gyűjteményében.
 

A  szemlélők

Jogi fenntartással, mai mozis szerzői jogi nyelvezettel szólva: "Disclaimer"-rel indul a regény:
"A szemlélők" cselekménye egy képzelt szocialista és egy képzelt nyugati, semleges államban játszódik, s akárcsak hősei, írója alkotó fantáziájának köszönheti létét. Bármely földrajzi, történelmi, politikai, kulturális vagy egyéb hasonlóság a föld egy konkrét országához vagy személyéhez a véletlen műve csupán.
 
 
Ez a kitétel a magam részéről arra ösztökél, hogy cinkosan összakacsintsak az alkotóval: rendben, Kis Hazánk és egy nyugati demokrácia. A "semleges állam" kifejezésből lehetne már tudni melyik a másik ország, de engem csak a "3. csengetés", a hegyek, győznek meg, Svájcról... 
 
 
 
 
 
 
I. rész A Vád
 
 
8-10 (vagy több) oldalas, számozatlan fejezetekre felosztott a könyv.
 
 
1. fejezet:
Ezek közül az első, meglehetősen csapongó. Több felvetett név, gondolat, ország követi egymást. Nem igen érteni.
Végig egy szereplő délelőtti programját és közben felötlött gondolatait követjük. Eleinte nem is világos milyen nemű az illető.
Ha több fejezeten keresztül lesz az elbeszélés ilyen érthetetlen, elveszíti a varázsát. A túlzott sejtelmesség sok műben már-már idegesítő. Bízom abban, hogy Sz.M. nem esik ebbe a méltatlan csapdába...
A regény Első Mondata (az a bizonyos):
A gépen turkált az újságok között, nem talált kedvére valót, aztán elnevette magát, mert rájött, hogy a Végre Szabad-ot keresi, azt pedig aligha lel egy francia gépen.
Nem nagyon érteni, kicsit hektikus is, de minden kiderül, előbb vagy utóbb. Bevallom sutaságom, egy pillanatig nekem az sem világos milyen gépen...
Figaro - énekelte a sztjuardesz -, (...)
Tényleg énekelnek... :-) Bár az angol és a francia egyébként sem emelkedő-ereszkedő hanglejtésű nyelv, magától értetődik, hogy a kedves beszéd éneklésre hasonlít. Második utalás arra, hogy szereplőnk vágyódik valami után, amit maga mögött hagyott. Az a bizonyos "képzelt szocialista állam".
Ottani járattal kellett volna jönnie, azon lett volna mindenféle szabad. Szabad Nő, Szabad Táj, Szabad Ország.
 
 
 
 
 
Hát igen, mindannyian tudjuk mit jelent a túlságosan hangsúlyozott szabadság: fosztóképző... Mint a népi demokrácia. Tetszik a nyilvánvaló, de finom irónia.
 
Ezután apró dolgokból összeáll a falfestmény. Azaz, a meglepetésekkel nem kecsegtető repülőút egy-egy mozzanata asszociációs folyamatokat indít el a szereplőben, amelybe bevonja életének legfontosabb, meghatározó motívumait. Következetesen végigvezet rajtuk bennünket Szabó Magda. 
 
A kávé:
...annyira nem ízlett, hogy sokáig tartott, amíg megbirkózott vele. Persze megitta, akkor is megitta volna, ha egyértelműen rossz, mert a sok minden között, ami a képzése befejezését megelőzte, azt is meg kellett tanulnia, hogy a gyomra tudomásul vegye a legszokatlanabb összeállításokat, félig nyers, vagy az otthoni konyha szerint gusztustalan, nem emberi fogyasztásra való ennivalót. Az ínye természetesen mindig jelezte, hogy, ha tehetné, visszautasítaná azt a valamit, amit éppen rág vagy nyel, ám az arca éppúgy nem mutatta, mint a tányérja, csészéje, ami mindig kiürült, ha olyan országban szolgált, ahol az etetést a szíveslátás fokmérőjének tekintették.
Nos, igen, a diplomaták feltételes, szerzett, tanult reflexei felülírják a feltétleneket: kiköpni, de azonnal! És itt van a hazánkban is oly megszokott vendég tömése: "az etetést a szíveslátás fokmérőjének tekintették". :-)
Viszolygott attól a kávétól, amit nem elhagyott szolgálati helye főzési módján készítettek.
Mikor rájött, hogy a szokottat, a mindenkor valót, az alapjában természetest érzi természetellenesnek, a felismerés úgy hatott rá, mintha egy lakásba másodszor is felcsengetnek, tudomásul kellett vennie, hogy van odakinn valaki. Az első csengetés az újságok között való hasztalan turkálás volt, a második most a kávé.
Gyönyörűen végigviszi az első fejezet a hétköznapi, jelentéktelen dolgokat, mint "csengetéseket", figyelmeztetéseket. Szokásai és mozdulatai jellemzik az embert, ezeknek megismerése bensőséges kapcsolatot épít ki olvasó és szereplő között, meg hozzásegít ahhoz, h. az illető minél valóságosabbnak tűnjék, ne lebegjen, kissé hiteltelenül a műben. Legalábbis az irodalomi realizmus óta - szerintem - így áll a dolog.
Sz. M.nak ezekkel a leírásokkal mögöttes célja is van, nem kötelezően elvárt, "modern epitethon orneans"-ként használja ezeket, hanem egy-egy metafóra kibontásaként. Ha figyelmesen végigkövetjük, szívünkbe zárjuk a szereplőt - akinek még a nevét sem árulta el - és ráhangolódunk a könyvre. Mindent elér, amit egy első fejezetben szükséges. 
 
 
 
 
 

 

Már látszottak a hegyek. Nem érdekelték. Ez volt a harmadik csengetés. A hegyek idáig mindig megindították, közöttük nőtt fel, természetes volt a szemének, hogy körülállják, védik a települést, benéznek a városba, ahol a völgyben vad és hideg vizek partjain élnek az emberek, a csúcsok meg figyelik, ahogy megszületnek, futkosnak, mint a hangyák, aztán elcsendesülnek, eltűnnek, újak születnek helyettük, akik újra futnak, s akik után ismét csak csend lesz megint. Nézte a zöld gleccsernyelveket, a havasok rajzát, szuggerálta magának, hogy örüljön. De nem örült, csak látott, s ez kevés volt érzésnek is, indulatnak is.

A csengetések mellett csupa-csupa név, személy, akiket egyelőre nem tudunk hova tenni: Anna, Toto, Sutor, Johanna, Franciska, Cadeau, Lakáj, Cella néni. A fejezet végére kiderül, hogy akinek a gondolatait hallottuk férfi, neve Roland. Egy semleges állam diplomatája, visszahívták szolgálati helyéről, hogy vádat emeljenek ellene. Ez okból utazik most a fővárosba, latolgatja az esélyeit a kihallgatásig. Ő lesz a könyv főszereplője. Csak az egyik, de ez még sokáig nem világos...

Megpróbálta kitalálni, mi lesz a centrális pont, ami körül majd a vád mozog. Számon kérni tőle egész listára valót lehetne, de mitől lesznek a legdühösebbek, és milyen fokig fontos a minisztériumnak, ami történni fog? Ha Toto tudná, mennyire nem érdemes ugrálni vele, mennyire nem készül ellenállásra. Nem bánt meg semmit, legfeljebb azt, hogy Sutort nem verte meg jobban, s megint csak felmenne, ha sor kerülne rá, a Cella néni padlására.

(...) Az ügyet teljesen elkenni nem lehet, sajnos, de a büntetést túléli, nem veszélyes. Kap egy rossz állomáshelyet, és kész. Szedje össze magát, kérem!

Ez már a negyedik csengetés volt, több annál, ettől komolyan megriadt.

 (...) a feltételezés, hogy az ezredes a saját embereit kémlelteti, hogy valahol mikrofont helyezett el Annánál, s ott, az ő hazája fővárosában, a külügyminisztérium illetékes ügyosztályán valaki figyeli, ahogy megreccsen alattuk az ágy, ahogy Anna sikolt, énekel, vagy ő mordul egyet, mert rajzszögbe hágott az asszony örökké rendetlen lakásában.

 

 Johannáról Roland, itt az első fejezetben:

Sima útja volt, túl egyszerű, s az érkezés is, mint mindenkor: Johanna ott várta a kijáratnál. (...) Ám Johanna ott állt, ahol mindig, ha rá várt, mintha nem is üvöltöztek volna egymásra a Cadeau rémült füle hallatára úgy, mint a bennszülöttek. (...) részint az élet túl rövid, hogy sokáig haragudjunk benne, részint meg ugyan mit kezdjen az öccse nélkül. Johannának sincs senkije, csak ő. (...) Jól megnézte nővére öröktől ismerős, csúnya arcát, míg üdvözölték egymást, riasztó volt végiggondolnia, hogy az ember ennyire nyomorult, ilyen gyönge, annyival kevesebb, mint az állat, hogy harapás helyett mosolyog, csak ne kelljen egyedül szembenéznie a halállal. Johanna most úgy tesz, mintha sose lett volna Anna. Egyébként úgy tesz ő is.

(...) Johanna világéletében jobban vezetett, mint ő vagy Franciska együttvéve, valami olyan szolíd biztonsággal, amivel ámulatba ejtette azokat a hivatásos vezetőket, akik suhanc koruk óta járták az országutakat. Szinte hozzá se nyúlt a kormánykerékhez, s átszállt a legkomplikáltabb csomópontokon.

A második fejezetben, mindent Johanna szemüvegén keresztül látunk és értékelünk majd. Így ismerjük meg a család 400 évre visszatekintő diplomáciai múltját, a házat ahol azóta élnek, a családi tragédiákat vagy a személyzetet. 

 

 

Franciska fura figura, itt még nem értem teljesen a szituációt.

 

16 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://irodalom.blog.hu/api/trackback/id/tr89369323

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

apad · http://anyad.at 2008.03.11. 12:20:56

NEZDMAR MEG EL SE OLVASTAM A BEJEGYZEST (NEM IS ERDEKEL) DE MAR IDEKAPARHATTAM HOGY EZAZ ELSO HOZZASZOLAS JUUHUHUHU

Scala 2008.03.11. 15:40:32

Apád: Ez valami véletlen idetévelyedés vagy bosszú lehet a bkvfigyelo.blog.hu -ról...

Éljen a Nyájas Blog Olvasó! Egy tanács
legközelebbre: CapsLock off (tudod, amikor nem ég a lámpa a billentyűzeten)... :-)

szamárfül/pável · http://pavelolvas.blog.hu/ 2008.03.12. 17:20:58

jövök már megint a "fajanszokkal" :
:) ha ennyire komálod ezeket, ajánlom Petrőczi éva egyik verseskötetét, annak is ilyenek az ill.-i..

szamárfül/pável · http://pavelolvas.blog.hu/ 2008.03.12. 17:22:14

ááá kifeljettem, pedig ezért írtam:

Petrőczi Éva, 1951-.. A bokályos házban Petrőczi Éva.. -- Budapest : Balassi, 1997 [Budapest] : Korinna -- 73 p. 19 cm

(a bokály, amiért írtam egyáltalán)

Daniella · http://bakkaespepe.blogspot.com 2008.03.13. 18:53:11

Azt szeretném kérdezni, hogy miért pont A szemlélők? (Talán ez a regény tetszett a legkevésbé nekem...) Igen, most újra elolvasom. Biztos, ami biztos...

Scala 2008.03.13. 19:14:07

Köszi Daniella, ha bekapcsolódsz!
Kezdő Szabó Magda olvasóknak ezt szoktam ajánlani pedig...
Régebben olvastam már én is, de tetszett anno.

Azért A pillanat kicsit meredekebb lett volna, nem? :-)

Daniella · http://bakkaespepe.blospot.com 2008.03.13. 19:53:06

Hogy felejtkezhettem el A pillanatról... Mint mindig, most is igazad van...

Scala 2008.03.14. 15:20:51

Daniella, nagyon köszi! Tényleg! :-)
A pillanat: Csodás könyv, rendhagyó kiindulás, nagyon realista, mégis felemelő...
Amikor olvastam összeraktam a "saját pillanatomat". Ebbe most, itt, évek távlatából is beleborzongok! Rengeteget jelentett.

A Szemlélők után lehetne az terítéken. Mit szólsz?

Daniella · http://bakkaespepe.blogspot.com 2008.03.14. 20:37:30

Bevallom, hogy bennem nem hagyott olyan mély nyomot A pillanat. De a kedvedért mindent! Elolvasom azt is újra!!!

Scala 2008.03.15. 00:40:37

Rendben. ;-)
Szemlélőkkel kezdünk, mi legyen a kilövési időpont?
Egyéb óhaj, netán sóhaj? :-)))

Daniella · http://bakkaespepe.blogspot.com 2008.03.15. 08:20:27

Bármikor!
Hogy egyéb óhaj, sóhaj? Most másoljam ide a listámat??? :-)

Daniella · http://bakkaespepe.blogspot.com 2008.03.16. 20:25:12

Te Scala, nekem 1973-as Magvető kiadásom van. Kicsi és nagyon sárga és kézirással van rajta a cím.
Nagyon jól összefoglaltad az első részt, pont addig, amíg ma jutottam!
Az, hogy honnan-hová utazik, azt persze megint rosszul értettem...
Nekem az a benyomásom, hogy több SZM regény is kezdődik hasonló "csapongó" módon, de nekem az tetszik, ahogy az ember lassanként bogozza a szálakat. És amikor azt gondolom, hogy most vége, nem értem, elszakadt a fonál, akkor megint ad SZM valami infót, ami segítségével tovább lehet lépni...

Scala 2008.03.16. 20:39:46

Komolyan? '73? A digi könyvtárban volt '77 a dátum. Bocsánat! Megnéznéd a köteteden, hogy mikor írhatta? Nagyon köszi, javítom is!

Igen, szerintem is visszatérő az első fejezet titokzatos kuszasága(pl. Freskó, azt olvastad?), és nekem is tetszik. Egy amolyan felhívás keringőre! Második fejezet itt A szemlélőkben már lineáris, sokkal letisztultabb. Én ott tartok most, annak a végén.
Akkor is használja Sz.M. ezt a csapongást, amikor egy szenvedélyes szereplőt mutat be nekünk. Egész más olyankor a sodrás, a könyv ritmusossága!
De nem idegesítő, lehet követni, azaz nem lesz öncélú a titokzatosság, amivel leginkább csak "kilökdösni" lehet az olvasót a könyvből. :-)

Örülök, h. rátaláltál, miattad írtam ma meg a postot. Ne kelljen hosszan várakoznia a Drága Olvasónak! :-)))

Daniella · http://bakkaespepe.blogspot.com 2008.03.16. 21:42:32

Hogy nézzem meg, hogy mikor írta? Nincs benne, hogy hányadik kiadás. Lehet, hogy van egy első kiadású SZM könyvem?
A bárány boldizsár-köteten kívül mindent olvastam.
Nem, nem mindent, a disszertációját a római kori szépségápolásról nem, pedig az nagyon érdekelne!
Köszönöm a posztot! Gyakran járok erre, egyébként!

escon 2008.03.19. 19:35:01

Igen, nekem is a '73-as kiadas van meg. A fulszovegen nincs ra utalas, mikor szuletett a regeny. A biztonsag kedveert megneztem a konyv vegen is:) : megjelent 1973-ban. Ennyi, mas nincs. A pillanat nagyon nagy kedvencem, azt hiszem, szamomra az abszolut elso szamu SZM-tol. Ne nevessetek ki, de a Mondjak meg Zsofikanak-ot is imadom... :)
Azon szoktam toprengeni, vajon egy nyugat-europai olvasonak mit mondana A szemlelok, mit vagy mennyit ertene meg belole.

Scala 2008.03.20. 00:39:53

Szia Escon!
A pillanat nálam is valahol más helyen van, mint a többi regénye, Olyan áramütésszerű hatása volt. Nagyon meghatározó regény, abszolút lenyűgöző!
Már írtam Daniellának, hogy szeretnék foglalkozni vele itt a blogon!
Én szeretem valamennyi írását, előző postban be is vallom, iszonyú rákattanásom miatt, volt, hogy csak őt olvastam, és semmi hiányérzetet nem okozott! Sőt.

Nyugat-európai olvasók és A szemlélők: jó kérdés. Talán az egzotikus szerelmi szál mentén követnék végig a történetet, de pl. a Kató-Cadeau nem tudom, kijön-e fordításban... :-)
Nekik Roland lenne a főszereplő, Annából szerintem kevesebbet fognának fel, mint mi...
Még gondolkodom ezen, amikor folytatom az újraolvasást, és kitérek rá a postokban is, ha jutottam valamire! Köszi a tippet!
Üdv: Scala