HTML

Külcsín és Belbecs

"Eddig csak az csinált a világban valamit, akinek nem voltak határozott tervei." (Oscar Wilde)

Friss topikok

Blog szépirodalom-őrülteknek

2008.03.05. 22:32 Scala

Salman Rushdie: Sálímár bohóc (2.)

 
Salman Rushdie: Sálímár bohóc, Ulpius-ház könyvkiadó, Budapest, 2007., fordította: Greskovits Endre, 533 oldal, 3999,- Ft
 
 
Alábbi írásom megtalálható a http://konyves.blog.hu oldalon is.
Folytatás: 1. fejezet: INDIA
A Lány érdekel! Mások csak rajta keresztül vagy vele kapcsolatban – tisztázódik bennem, mire újból a könyvhöz jutok. S.R. sok új adalékkal szolgál. Ezt valahol elvártam, végül is az ő szándéka szerint alakult kíváncsiságom…
„A lány neve India volt. Nem szerette ezt a nevet. Az embereket nem hívják Ausztráliának, ugye, se Ugandának, se Ingusföldnek, se Perunak. (…) Amerikában, a fene egye meg, az ilyesfajta névadás nem ismeretlen, ami kissé gyengítette a lány érvelését, de csak annál jobban bosszantotta. Nevada Smith, Indiana Jones, Tennessee Williams, Tennesee Ernie Ford: a lány gondolatban átkokat szórt rájuk, és mindegyiknek felmutatta a középső ujját.   
Az Indiát akkor is helytelennek, egzotikumot hajhászónak, gyarmatinak érezte; (…) és csak bizonygatta magában, hogy sehogyan sem illik hozzá, ő nem érzi magát Indiának, még akkor sem, ha a bőrszíne meleg és kreol, hosszú haja pedig ragyogó fekete. Nem akart se óriási, se szubkontinentális, se túlzó, se közönséges, se puskaporos hordó, se zsúfolt, se ősi, se lármás, se misztikus lenni, harmadik világ pedig semmiképpen sem. Épp az ellenkezője. Önmagát fegyelmezettnek, ápoltnak, árnyaltan gondolkodónak, befelé fordulónak, vallástalannak, visszafogottnak, higgadtnak látta. Angol akcentussal beszélt. Viselkedése nem túlfűtött, hanem hűvös volt. Ezt a személyiséget akarta, ezt építgette nagy elszántsággal.” 
„Amikor hátrahúzta olimpiai íjának húrját, amelynek feszülését ajkán érezte, és néha megérintette nyelvével a nyílvessző végét, felsejlett benne az izgalom, és ő csak hagyta, hogy nőjön a láz, amíg a lövéshez előírt másodpercek a nulla felé közelítettek, aztán végül kilőtte, szabadjára engedte a nyíl néma mérgét, és élvezte a távoli puffanást, amikor vesszeje célba talált. A nyíl volt a kedvenc fegyvere.”
Jól árnyalják a képet a rövid beszúrások. A történet szempontjából se lényegtelenek, fő céljuk azonban, hogy érzékeltessék az ember más, mint amit szeretne hinni magáról vagy elhitetni másokkal. Például:
 / Az idézetek innentől kezdve nem követik a könyvbeli sorrendet! /
„Apján és az éjszakai hajlamok elijesztette szeretőkön kívül Amerikában mindenki csakis ezt a formáját látta. (…) Uralma alatt tartotta látásának különösségét is, a képeknek azt a másságát, amely időnként váratlanul kialakult előtte. Amikor halvány szeme megváltoztatta a dolgokat, amiket látott, erős elméje visszaváltoztatta ezeket. Nem szeretett elidőzni a féktelenségnél, sohasem beszélt a gyermekkoráról, és mindenkinek azt mondta, hogy nem emlékszik az álmaira.”
„A sofőr nagy nehezen lesütötte a szemét. Ő, felelte akadozva a lány érdeklődésére, Kasmírból jött. A lánynak megdobbant a szíve. Sofőr a Paradicsomból. Haja hegyi patak. A rohanó folyók nárciszai és a fennsíkok bazsarózsái nőttek a mellkasán, kikandikáltak nyitott inge alól. Körülötte érdesen zengett a szvarnáí. Nem, ez nevetséges, ő sohasem engedi meg magának, hogy elragadja a fantáziája. A világ valódi. A világ az, ami. Lehunyta a szemét, aztán kinyitotta, és látta a bizonyítékot. A józan ész győzedelmeskedett. A virágaitól megfosztott sofőr türelmesen várt a liftnél, tartotta az ajtót.”
„India fütyült a vallásra és egyebek mellett e közömbössége is bizonyította, hogy ő nem India. A vallást ostobaságnak tartotta, történetei mégis megindították, és ez összezavarta.”
Nem ismeri magát eléggé, megérzéseit kevéssé fogadja el, ezért nem haragszik a külvilágra, hogy az néha bántóan egyszerű, sematikus módon gondol őrá. Sőt, Ő is sémákat használ, melyeken váratlan csordulnak túl a cserfes, szeretetteljes, mindenféle gondolatok.
„Huszonnegyedik születésnapján a lányt meglátogatta a nagykövet. Amikor a férfi csöngetett, a lány lenézett negyedik emeleti erkélyéről, és látta, hogy apja áll ott a hőségben, és azt a lehetetlen selyemöltönyét viseli, mint valami francia vén kujon. És még virág is van nála. - Azt hiszik majd, hogy a szeretőm vagy – kiáltott le India Maxnak -, az én szatírkedvesem. – Imádta, amikor a nagykövet zavarba jön, fájdalmas barázda jelenik meg a homlokán, jobb vállát felhúzza a füléig, kezét pedig felemeli, mintha ütést akarna hárítani. Látta, hogy szeretetének prizmája a szivárvány színeire bontja apját.”
"Pornófilmeket nézett a hotelszobákban. Ettől könnyebben elaludt, amikor távol volt otthonától. Otthon is nézett pornót.
A kasmíri Sálímár lekísérte a földszintre. Vajon törvényesen tartózkodik itt? Megvannak a papírjai? Van-e egyáltalán jogosítványa? Miért alkalmazták? Vajon hatalmas pénisze van, amely méltó egy késő esti szállodai megtekintésre? A lánytól apja megkérdezte, mit szeretne a születésnapjára? Ránézett a sofőrre, és egy futó pillanatra olyan nő akart lenni, aki feltehet neki pornográf kérdéseket, ott helyben, a liftben, másodpercekkel megismerkedésük után; aki mocskos dolgokat mondhat ennek a gyönyörű férfinak, abban a tudatban, hogy ő úgysem érti egy szavát sem, hogy az alkalmazott jóváhagyó mosolyával figyelné, és nem tudná, mire bólint rá."

Innentől a könyv végéig a Lány számomra igen kellemes külsejű, jégszoborba zárt, erős vulkán.
Az India fejezet nyelvileg oly díszített, gazdag, tetszetős, hogy számtalan idézetet van kedvem hozni. A könyv végén tudom meg, hogy az itt jelentéktelen, apró mozzanatoknak milyen súlya van. Váratlan gyönyörűséget okoz ezzel ott S.R., és tökéletesen bezárja a kört.
Max Ophuls India apja; Sálímár bohóc - a kasmíri gyönyörű ember – Max jelenlegi sofőrje; India anyja már halott, de tudjuk, hogy szintén kasmíri volt. Róluk szól a könyv, no meg persze a Lányról. (Akit nem ír nagy Lánynak Rushdie, csak én, itt az elemzésben!)
Az első fejezet kellékei még Olga Szimeonovna, az India által lakott bérház mindenese; a szomszédok: öregasszonyok és öregurak, többek közt a szemközti lakásban Mr. Khadaffy Andang; Zenab Azam, fiatal - harmincéves sincs -, indiai filmcsillag a nyolcvanvalahány éves Max Ophuls számtalan szeretője közül az utolsó; Jack Flack, India majdnem vőlegénye; és a nyugati-part híres éjféli talk-showjának műsorvezetője, a neves médiaszemélyiség.
 Az ő felvezetésükről szól a következő post.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://irodalom.blog.hu/api/trackback/id/tr58367576

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.