HTML

Külcsín és Belbecs

"Eddig csak az csinált a világban valamit, akinek nem voltak határozott tervei." (Oscar Wilde)

Friss topikok

Blog szépirodalom-őrülteknek

2012.12.29. 21:34 Scala

Valami igazán eredeti - Tim Davys: A halállista

A halállista.jpg

Tim Davys: A halállista

(Amberville)

Krimi, 2009

Fordította: Varga Bálint

300 oldal

Agave Könyvek, 2010

A-

Régebbi történet, 2010 karácsonyán veszem meg a képen látható könyvet férjemnek,  a plüssállatokkal teli világ miatt. A metrón látom hirdetve, nálam az ablakra ragasztott könyvreklám működik. Így sem jegyzem meg a kiadót, az Alexandrában Ulpius-ként kérem, a címet nem tudom, összecsődül három eladó, amíg rájönnek, hogy Agave. Egyik kicsit le is néz, hogy keverem a kettőt. Egy null oda.

Tudni kell rólam, hogy a karácsonyi ünnepkör a sok vendégeskedés miatt mindig, és előre fáraszt , végül aztán jobban sikerül, mint amire számítok. Itt hangsúlyozottan nem a saját családomról van szó, ők szokták hozni a megelőlegezettet... Na haladjunk! Az idei ünnepi készülődés közepette eszembe jut a könyvecske: anno 2010 végén vele telik el a pizsamás szünet négy napja. Egy olyan karácsony, amit szívós szervezéssel minimalizált formában vezényelek le... Élvezzük! Persze én olvasom a kötetet elsőként, írni is tervezek róla... Azért kapott A mínuszt, mert néha akadozik a nyelvezete; ezt leszámítva bátor, eredeti, elég stabilan vezetett, viccesre sikerült darab. A maga kategóriájában - könnyedebb, szórakoztató irodalom - persze.

"Kígyó már idegesen ült a Volga Sport GTI kormánya mögött, és azon tűnődött, mégis hogyan kellene kocsit vezetnie. Vett egy hüllőkre adaptált kocsit automata váltóval, a gázzal és a fékkel faroktávolságban, de utálta tekerni a kormánykereket, oda meg vissza csúszni-mászni azért, hogy kanyarodjon. Mindig is nevetségesnek tartotta a kocsit vezető kígyókat. Ezen felül még mindig dühös volt, amiért ilyen helyzetben találta magát régi bajtársaival - Medve Erik vezetése alatt. Az élete annyira szörnyen bizonytalan, gondolta, annyira megjósolhatatlan történésekkel teli. Különben is, a véletlent nem lehet meghatározni."

Több, mint krimi, amire útközben jöttök rá. Egy modern társadalom-, élet-, de legfőképpen lélekrajz. Filozófusi hajlamú, önreflexív szereplői egy szigorúan tervezett és rendezett világban léteznek, aki látta A sziget című filmet tudja hova kötni.

"Kígyó Márk akkor kopogtatott be Lali lakásának ajtaján a fűzöld utcában, amikor egy enyhe szellővel elkezdődött az Esti Időjárás. A barátai nem csináltak különösebb ügyet abból, hogy eljött. Varjú Tom-Tom a konyhában állt, és egy irdatlan nagy koktélsékert rázott, Lali és Erik a teraszon beszélgettek. (...) Amikor Tom-Tom is megjelent, Lali komoran megköszörülte a torkát.

- Itt az ideje pohárköszöntőt mondani - jelentette ki, miközben a varjú kitöltötte a koktélokat - abból az alkalomból, hogy megint együtt vagyunk. És persze igyunk a sikerre. És az időre, ami nem tett minket rondábbá, öregebbé, bölcsebbé és - kacsintott Lali a kígyóra - ravaszabbá.

Aztán harangnevetésével Lali koccintásra emelte poharát. A többiek is így tettek, a hideg alkohol pedig felmelegítette megfagyott lelküket. Az este - mint mindig - kellemes volt, de nem meleg."

Summa summarum a könyv több lesz, mint amivel beharangozzák.

"Elképzeltem magamban, hogy nem veszek tudomást intuitív képességemről, amivel különbséget tudok tenni jó és gonosz között. A saját meggyőződésem és a társadalom normái közti feszültség még jobbam megnehezítette amúgy sem könnyű tinédzseréveimet.

Hittem benne, hogy egyszer saját magam leszek.

És ehhez csak fel kell nőnöm.

Szerencsétlen barom.

Hadd mondjak pár példát.

(...)

Egyik reggel apával beszéltem,amikor nem sietett, az asztalnál ült, hideg kávét ivott és olvasta az újságot. Így szerette a kávét. Hidegen. A tőlem telhetően mindent megtettem azért, hogy kifejezzem az érzéseimet. Apa igazságérzete bénító volt. Ez volt egyik legjellemzőbb tulajdonsága, és azt hittem meg fog érteni.

De nem értett meg.

Úgy nézett rám, mintha elment volna az eszem. Azt motyogta, hogy az élet nem engedi, hogy megszelídítsék. Hogy az elvek a túléléshez kellenek. Hogy a jó és a gonosz fogalmát mindig kontextusban kell értelmezni. Miután megunta a saját érvelését, olvasta tovább az újságját és itta a hideg kávéját."

A blog nem finanszírozott, nem nyomatok arra érdemes vagy érdemtelen könyveket, és tudom, hogy "többen is olvastok olvasás helyett", amely okból igyekszem hosszabb bejegyzésekkel és az átlagosnál több idézettel impressziókat átadni; jelen esetben viszont azt mondom, ezt érdemes végigélvezni a maga eredetijében! Az első három fejezet itt.

Amberville lakói mindannyian plüssök, a vezetéknév utal kinézetükre: Medve Erik (a főhős), Rinocérosz Emma (az anyukája, nem tévedés, majd megtudjátok...), Varjú Tom-Tom, Gazella Lali, Kígyó Márk (a csapat), Galamb Miklós, Varangy Kristóf stb.

A történetet nem akarom kibontani, a lényeg röviden, hogy a halhatatlan plüssök életét szigorúan szabályozza a rend, végső sorsukról pedig egy lista dönt, amelyre felkerülni egyet jelent a megsemmisüléssel. Ez a halállista. Az alvilág vezetője Galamb Miklós fülest kap, miszerint rákerült a listára, és rátör a halálfélelem. Megtalálja főhősünket, aki több okból alkalmas a feladatra (zsarolható, rokoni szálak fűzik a hivatalos szervekhez, van zsivány múltja, de egzisztenciája is, amit nem akar kockáztatni, egyszóval A nagybetűs Megoldás). Galamb Miklós tehát nem sokára egy túl korai időpontban meglátogatja Medve Eriket, megzsarolja, így kénytelen-kelletlen elindul egy nyomozás, melynek célja, hogy a zsaroló nevét kihúzzák a listáról. Kiderül a végére minden, mint egy jó krimiben, extraként egy amerikai-olasz maffiafilmet kevert Tim Davys a masszához, hulladékgazdálkodással, egyházzal, minisztériummal, sok-sok érzelemmel.

Felkészülésképpen jelen bejegyzésre felkeresem az utolsó oldalon közölt honlapokat: van a kötetnek saját home-page-je; meg egy gyenge, ezért kontraproduktív reklámvideója. A svéd származású, álnéven író szerzőről (svédül egy kurta wikioldal) az utolsó oldalon ennyit tudunk meg:  

„Viharos és sötét éjszakán születtem egy messzi, messzi országban. Húszéves korom előtt egyetlen könyvet sem olvastam. Képregényekből, magazinokból és filmekből tanultam meg, hogyan kell egy történetet elmesélni. Tanultam irodalmat, állást kaptam, találtam magamnak egy feleséget és vettem egy kutyát. Pszichológiát tanultam, újabb állást kaptam, a feleségemet megtartottam és írtam egy könyvet.

Ma sokkal öregebb vagyok, mint régebben. A kutya is. A feleségem korát illetően egy szót sem vagyok hajlandó szólni. Megyek előre: életben vagyok, többet írok és megszokom a New York-i életet. De egy dolgot megtanultam az életben (és komolyan mondom, hogy megtanultam): Soha nem az lesz a vége, ami elterveztél.”

 

Nekem bejön, az élethez némi humor kell és sok önismeret. A halállista ettől van rendben, ember- és plüssállat-ismeret :-), önismeret, önazonosság.

Körút a borítókról itt. A cseh édes, a norvég szép, az angol pedig el van találva.

Amberville cseh borító.jpg

Amberville norvég borító.jpgAmberville angol borító.jpg

Nagyon kellemes időtöltés, a családi szál  miatt is borzongani lehet bele. 

Ha jól észleltem, a magyar fordító Varga Bálint egyben az Agave menedzsere. Gratulálok, szép munka volt! Néznem kell tőlük más könyvet még.

Néhány ismertető más tollából:

Eszkimoczy

Könyvmolyz

A Jeges-Varga páros

7 komment

2012.12.22. 13:18 Scala

A blog aktív

Címkék: hellókarácsony

IMGP9940 (480x640).jpg

Tegnap szerencsésen átestünk egy világvégén, felbátorodva köszöntöm az olvasót: a blogot felélesztem, inkluzíve sablonváltás!

A némán telt időszakban rengeteget (heti tíz-tizenkét órát) sportoltam - tónusos test, üde fiatalság; majd ezt  érthető okból felfüggesztettem és két hónapja anyuka lettem.

Tengernyi jó könyvet olvastam, ezekről írni szeretnék! A drága gyermek úgy veszem észre, hogy támogatja az újraindulást, órák óta szöszölök az új szerkeztővel, ő csak alszik és alszik mellettem, nyugodtan. 

Ha van kívánság, óhaj-sóhaj, hogy milyen könyvet vesézzek ki, hozzászólásban várom. Klasszikusok, 20. század illetve Nobel-díjasok előnyben.

A képpel a jövő hétre kívánok szép ünnepet, pihenést is, örömöt. Mindazt ami a legjobban esik karácsonykor! 

Üdvözlettel:

Scala

 

5 komment

2012.12.22. 11:22 Scala

Kiábrándító - E. L. James: A szürke ötven árnyalata



Hosszú szünet után vendégbejegyzés az év tudatosan felkapott, retinába égetéssel marketingelt darabjáról.
Nem véletlen a nagy cirkusz, ez egy trilógia: nem árt ha kitart a szufla a harmadik kötet megjelenéséig.
Tömören összefoglalta Chez DuBarry még nyáron: 

"Én még ekkora szemetet nem forgattam. El nem olvastam, csak a repülőn kínlódtam vele, mert nem volt fent velem más betű."

Alaposabban Rocko futtatja meg gondolatait itt alább. Köszönöm! Egyetlen saját megjegyzés: a címadás a legnagyobb, a cím jó, viszi az egészet! A bejegyzés végén még pár gondolat a fordításról.

50 árnyalata borító.JPG

E. L. James: A szürke ötven árnyalata
(Fifty Shades of Grey)
Ulpius-ház Kiadó, 2012
 
524 oldal
magyarra fordította Tótisz András
 
E -
"Azért olvastam el ezt a könyvet, mert megosztó véleményeket kaptam róla. Egyrészről rengetegen oda vannak érte (fiatal nők és lányok), másik oldalról pedig kapott hideget. Nem, meleget nem, csak hideget. A fordítás hiányosságairól nem emlékeznék meg, akit érdekel, az nyugodtan olvasson róla a leiterjakab blog ötfelvonásos megemlékezésében. Én csak annyit fűznék hozzá hogy az adta a könyvhöz a humort.
A könyvben az értelmi szint hullámzik egy 12-18 éves szellemi síkja közt. De sajnos felemelkedést nem éreztem. Próbáltam minél inkább pártatlan lenni, de a mű harmadánál már erős volt a gyanúm hogy egy kielégítetlen vagy lapos szexuális életű nő írta meg a vágyait, vágyálmait, amit kihagyott az életből. Ekkor kerestem rá a szerzőre, és egy elégedett mosollyal nyugtáztam, hogy ő egy 20 éve házasságban élő, kétgyermekes 49 éves angol nő. Nem szeretem a sztereotípiákat, de ennél nagyobb skatulyát nehéz elképzelni.
E-L-James-fifty-shades-trilogy-30912994-960-906 (640x604).jpg
Érezni is a képzetlenségén hogy direktben emaileket bevagdosni még 2011-ben is ciki, stilisztikai baklövés. Már ha az író tisztában lenne az irodalmi fogalmakkal, eszközökkel. Például egy érzelmeket példázó jelentben iszonyatosan illúzióromboló a technikai részletezés. Az írás módja is sajnos csak korátok jelenlétét erősíti, az egész cselekményt egy nézőpontból látjuk, de azt is mondhatnám: egysíkú.
Két fő hibatípust találtam. Az egyik tárgyi tévedések sokasága, a másik pedig a cselekménybeli, karaktereket jellemző, pszichológiai hibák.

A tárgyi tévedések önmagukban nem lennének probléma, viszont az író a valóságos életbe helyezi be a mű univerzumát, így igen hamar kirántja a könyv táptalaját adó tartóoszlopokat. Ezek nagyon egyszerűen kiküszöbölhetőek, ha a kiadás előtt valaki átolvassa a könyvet, vagy maga az író keres rá az interneten. Mikre gondolok? Például arra hogy nem létezik Audi RS Spyder. R8 Spyder igen. Aztán ennek a hátsó ülésére nemhogy egy csomagot, de egy levelet nem tud bedobni Mr. Grey, hiszen nem létezik hátsó ülése.

Audi-R8_Spyder_5.2 (640x480).jpg

Vagy igazán mutathatna nekem valaki egy kétajtós és lapos Audi A3-ast.

Aztán például hogy letépi Ana bugyiját. Mégha egy zsinórtangáról is beszélünk, egyetlen mozdulattal biztosan nem tudja letépni, vagy ha mégis, abból nem szex lesz, hanem elhajtják a fenébe. Tessék otthon nyugodtan próbálkozni! Itt van ez az állandó óvszerkészenlét. Egy bűvésznél nincs ennyi fehér galamb mint amennyit ez az ember állandóan elővarázsol. Nem valós ez hogy az emailek tárgyát állandóan átírják. Persze aki nem látott még emailt, attól hogyan is várhatnánk el hogy ismerje annak a rendszerét. Az se fér a fejembe hogy Ana miért hordja állandóan Kate ruháit. Neki nincs sajátja? Az is érdekes hogy menzesz alatt ülőfürdőt vesz. Miért nem vágja fel rögtön az ereit. Just down the road, not across the street.

Down the road, not across the street.jpg

A pszichológiai hibák viszont a szerző saját szellemi korlátoltságából fakadnak. Kezdhetjük azzal hogy tizenéves Christan Greyt elcsábítja egy idősebb nő, és hosszú ideig szexuális kapcsolatot tartanak fent. Ugyan, melyik tini srác nem rohanna világgá kürtölni hogy egy idősebb nővel kefél? Aztán férfiú lakása is egy érdekes helyzet. Olyan mint egy átjáróház, takarítónő jön-megy, nevelőanyja hívatlanul betoppanhat, ő pedig a saját lakásban tartja a perverz szexszobáját, amit amúgy titkolni akar a nagyvilág elől? Miért nem bérel egy külön lakást, álnéven. No meg: van egy lakása, ahova rendszeresen visz fel nőket, de egy darab (férfi) fésű van. Persze a szexszerződésben már mindent megad a farka választottjának. Csak fésűt nem. Természetesen ez a szerződés is érdekes. Rengeteg pénzt, energiát elpazarol egy nőre, holott csak dugni akar. Vannak erre hivatásos személyek is, a pénzével biztosíthatja a lojalitást. Egy konzumhölgy ne fog fecsegni, neki fontosabb a fizető ügyfél mint hogy kapjon 15 perc hírnevet. Ráadásul egy gazdag ember akár vehet is magának egy szexrabszolgát, olyat amilyet akar. A szerződés maga is egy vicc. Mint ha egy tizenéves írta volna. Mondjuk Mr. Grey maga is az: egyetlen célja az életben hogy dugjon. Nincs ezzel gond. Amíg az ember túl nem lendül a középiskolán, egyetemen. Persze ebben remek párja Anastasia, ő pedig az elmaradt éveket próbálja bepótolni. Ész nélkül. Lányok! Ki engedné hogy csak így, első komoly párkapcsolat helyett kihasználják, pusztán azért mert valaki jóképű és tehetős? Rendben, értem, vonzó a pénz és sárm, nézzétek csak meg Berényi Mikit. Érzésem szerint ha nem lenne gazdag és szép, akkor jóval kevésbé érne célt. Ebből is sejthető hogy mennyire egyszerű és naiv Miss Steele. Valahol azért megértem a karaktert. Nem volt egy egészséges apaképe, rendre változott hogy ki van az anyja mellett, hogyan alakulna így ki egy tisztes családkép, a megfelelő szerepekkel. Nem csodálom hogy így apakomplexusos lett, és rögtön megtetszett neki az aki irányítani akarja, aki uralkodik rajta és akire felnézhet. Ápropó, elemezzük csak ezt a viszonyt! Ki az aki dugna az apjával? Senki? Helyes! Nem is egészséges emiatt se az hogy egy nő az apaképet keresi a társában, se pedig ez az alá-fölérendeltségi viszony. Ideig-óráig működik, de nem lesz ebből egy egészséges, kooperatív párkapcsolat ami építkezni tudna. Már ha valakinek van erre igénye. Egyébként ez az irányításmánia is egy látszat, nem tudja se magát kontrollálni Grey, se pedig Steele-t. Nagyon gyenge ez a jellemvonása, pedig pont a fő erényének van beállítva. A lány se irányítja magát, igen hamar kifejlesztette magában a pavlovi reflexet az óvszercsomag bontása és saját szexuális izgatottsága közt. Erre akár ivós játékot is lehetne alapozni, de én nem vagyok ennyire alkoholcentrikus, én csak szimplán egy zacskót zörgetnék neki, amíg egy nyakig érő medencében nem találja magát. Grey karaktere is ezekkel az állandó hangulatingadozásokkal inkább kavaros, mint erős. Előbb vágja rá az ember hogy szeszélyes, igaz, nem nő, szóval inkább bohém playboy, mint sem egy komoly vállalatigazgató. Ana is elég gyenge emberismeretből, én ennél megállapításnál felvisítottam: "Csak nézem anyámat. Ez a negyedik házassága. Csak tud valamit már a férfiakról!". Nem, aki négyszer házasodik az kicsit sem ismeri vagy a férfiakat, vagy magát. Esetleg mindkettőt. Persze ezt csak tetézi azzal hogy idióta. Kombinál Mr. Robinsonról, belelovalja magát olyanba, amiről nem tud semmi, csak a fejében létezik. Ez sokkal jobban zavarja, mint Christian zaklatása. Nem hiszem hogy bármelyik értelmes nő hagyná az ilyen szintű beavatkozást az intim szférába.
Összességében a mű egy szedett-vedett alkotás, ettől még Brian Griffin is jobbat ír. Karakterfejlődés nem igen található, legalábbis egy darab (késői) öntudatra ébredést nem lehet fejlődésnek nevezni. A könyv nem tér ki olyan részletekre amik az olvasó fantáziáját megmozgatnák, nem derül ki hogy milyen volt Christian gyerekkora, mikor, mitől változott meg a szexuális ízlése, mikor, hogyan találkozott Mrs. Robinsonnal, milyen volt a kapcsolatuk. A karakterek jellemével nem igazán lehet azonosulni, Christian csak egy feleslegesen üldözendő álomkép, változásra nem hajlandó egyén, Anastasia pedig a saját érzelemi közt elvesző naiv lány, akit talán megérteni lehet, de átélni a helyzetét senki se akarja. A cselekmény kb. 50-150 oldal terjedelmű, a maradék 400 oldal felesleges. Sajnos az elvárható alapszintet se hozza hogy összejöjjön a két főszereplő, gyanítom a trilógia következő részeiben kerül erre sor. Viszont ez szörnyű megcsúfítása az irodalomnak, hogy nem a történet erejével akarják eladni a könyvet, hanem annak a szétszabdalásával.
Lányok! A szexről nem olvasni, hanem csinálni kell!"
A fordításról
A könyv hirdetését a metrókocsiban láttam először, M2-es vonal. A világ-bestsellerből rögtön gondoltam, hogy abban az esetben veszem kézbe, ha ingyen küldik. Illetve nem. Új írók kapcsán bizakodó a természetem, az futott át rajtam először, hátha jó, hátha olvasható, utána fogok nézni! Aztán nem foglalkoztam vele, amíg az index.hu-n nem jelent meg ez a cikk a magyar fordításról. Innentől utánajárás nélkül MINDENT megtudtam a könyvről, jelen korszakunkban dívó, magyaros formában: röhögős kiakadás. A fordítási bravúrokon, és a mémeken egy hosszúhétvégén keresztül szórakoztunk a perzselő nyár közepette.
Ez a kedvencem:
tumblr_m7q9qhBTvU1qd3bpeo1_500.jpg
Rocko:
"Kinézem azt is hogy Tótisz egy kvázi kézi jegyzetet ad le fordításként, a kiadó pedig nem nézi át, úgy ahogy van kinyomtatja, épp csak betördelik, úgy ahogy.
Az én e-book verzióm 528 oldal, mínusz sallangok (egy oldal csak arra hogy Tótisz fordította, tudod, megérdemli...) = 518 oldal a tartalmi rész, az első fejezet első szavától az utolsó fejezet utolsó szaváig."

1 komment

2010.08.03. 04:59 Scala

Vass Virág: Franciadrazsé

  
 
Vass Virág: Franciadrazsé
Ulpius-ház Könyvkiadó Kft., 2010
Budapest, 364 oldal
3300,- Ft
 
C+
  
 
Önhibából némi spéttel élesítem a bejegyzést. :-)
 
Egy drága olvasó jóvoltából fogadjátok ezt a véleményt, köszönöm a figyelmét és idejét, amit rászánt a könyvre.
 
 
Vass Virág legújabb bestsellere – illetve annak szánt könyve – gyors, pislogásnyi felmérés alapján 5. helyen áll az ismert könyvesbolt-hálózat sikerlistáján. (Készült július 9-én.) Fejős Éva beelőzi a Mexikói-val. A Vulévu – Vass Virág első regénye - a 9. helyen a 10-es listán, ráadásnak a szerző mindkét könyve már ’twoinone’, szóval 2+1 akcióban vásárolható… Bár sokan mondták, töltsem le a netről, kölcsönözzem ki könyvtárból, de egy örökzöldhöz ezek nemtelen módszerek, inkább megrendeltem kedvenc könyvesboltomból, nagyon kedvezményesen (online rendelés 5%, törzsvásárlói kártya 10%) és még egy quizjátékot is játszhattam a 3 db Pandora karkötő egyikéért - amely ezen kritika megjelenése után biztos nem lesz az enyém.
Hogy miért szerettem volna birtokolni ezt a művet?
- A fekete (mármint borítójú) Vulévu mellett jól fog mutatni a pink Drazsé (szigorúan anyám könyvtárában).
- a sajátomba tudom a gondolataimat jegyzetelni a kritikához!
- beáldoztam magam a bloggazda és a blogolvasók kérésének, akik szeretnék tudni, mi lehet, milyen is lehet az a Franciadrazsé.
 
Az ismét erős, azaz agresszív kampány miatt, mely a kötet megjelenését megelőzte, kénytelen vagyok néhány szót ejteni a könyv külcsínéről.
Borítóján pink - és nem fukszia; < Vass Virág szerint a borító fukszia színű, ami állítása szerint egyszerre szexi és elegáns szín. Én mégis pinknek látom, akármilyen szögből nézem > - alapon francia könnyedséggel biciklizik a szélben lobogó hajú női alak, akinek kerékpárja hátsó kereke még fekete szívecskéket is szór maga után!
A fülszöveg:
„Charlotte-ban volt valami fölényes elegancia. Réka alaposan megfigyelte. Tudta, hogy ez a nő egy nap elveszíti a szépségét, elveszíti a hatalmát, és elveszíti a férfit, akit szeret, és mégis… Ez a nő újra és újra fölé kerekedik”
Hátoldalán egy idézet, összegzés a könyvről, valamint az íróról fotó és … meglepetés - már itt előrevetül, hogy bizony a szerző nagy dobásra készül: Sokszor csókol India! Vulévu 2. - a történet folytatódik címmel Vass Virág megalkotni készül a Vulévu Saga-t! Ez a könyv fehér színű lesz a változatosság kedvéért.
Anyukámnak - igazi szépirodalom és krimi rajongó – még tavaly kölcsönadtam néhány könyvet, közéjük csempésztem a Vulévut.  Csak ennyit mondott: ’ Ugyan már fiam, nem gondolod, hogy elolvasom ezt a tini ostobaságot, vidd a szemem elől!’ Szigorú asszony, nem kertel sokat.
 
Ha azt gondolja a kedves olvasó, hogy a kurtán-furcsán összecsapott, befejezetlen Vulévu folytatása a Drazsé, nagyon téved. Ahogyan én is. Vass Virág ügyesen megtréfálta olvasóit, akik feltehetően arra vártak, hogyan folytatódik Szonjuska története.
A könyv első néhány oldalán ismét érezhetőek a SATC-s utalások, majd - talán, mert az író valamilyen okból változtatott a koncepción – ez a hatás abbamarad:
„Én most itt vagyok Párizsban „(…) „és valami történni fog velem.”
„Mindig is éreztem, hogy előbb-utóbb Párizsban vagy New Yorkban fogok kikötni…”
 
A történet röviden, vagyis történet… hát az nincs: egy magyar, a húszas éveiben járó lány, Réka, a francia Miracle divatmagazinnál gyakornok, aki nagyon hirtelen beleszeret a főszerkesztő - a negyvenes Charlotte -  élettársába? pasijába? szeretőjébe?, a nagyon mulya, cseppet sem férfias jellemvonásokkal bíró Vincent-ba. Az ajánló szerint „egy furcsa szerelmi háromszög krónikája…” a történet, én azonban szerelmet nem nagyon fedeztem fel. A könyv leginkább a divatmagazin szerkesztői háttérmunkát taglalja, de azt nagy részletességgel, már-már unalmasan hosszan, szinte ez a vezérfonál. A többi cselekmény, mint az emberi kapcsolatok, érzelmek leírása elnagyolt, felületes, olyan by the way-nek tűnik.
A fejezetcímek nagyon érdekesek és Vass Virág e téren is megcsillogtatta kreativitását, a 26 fejezet címe - és most nem hülyéskedek: Réka, Charlotte, Réka, Charlotte, Réka, Charlotte…
Ennek magyarázata, hogy ugyanazt a történetet a két főszereplő nő szemszögéből írja le, minden esetben egyes szám első személyben!
A ’humor’ ebben a könyvben is meglehetősen erőltetett:
Pl:
„Főleg akkor, ha az embernek esze ágában sincs szerelmesnek lenni.
Na jó, gondoltam. Eszem ágában azért volt”
 
„ veszedelmes munkaviszonyok”
 
A szerző még mindig szereti a fonetikus írásmódot: dzsípiesz, píár, lamúr, szelavi, viszont, továbbra sem viccel, ha luxusmárkákról, vagy reklámról van szó: Clinique, Hermés, Gucci, Chanel, Longchamp, Hello Kitty , H&M…
 
A könyv beharangozója szerint „a Franciadrazsé nem rántja le a leplet a francia nőt övező klisékről és titkokról. Nem is dicsőíti” Szerintem meg de, hosszasan taglalja a francia nő öltözködési, sminkelési szokásait, stílusát, sőt meglehetősen ’emlékeztet’ néhány mondat   Janelle McCulloch : Párizsban az élet című könyvére:
„Hivatalosan öttől hétig tart a szeretők órája, ahogy az egész országban. A derék francia polgárok a munkaidő lejárta után keresik fel a „mellékutcát”, mielőtt a házastársukhoz hazamennek.”
 
„Itt mindenki nagyra becsüli a házastársát, de a szeretőnek ebben az országban egyszerűen jobb az imázsa.”
 
Mint érdekesség, a két főszereplő karakterét szeretném bemutatni, mindketten ugyanazt a férfit szeretik, és mindketten egyes szám első személyben mesélik el ugyanazt a történetet:
 
Réka egy egyszerű, nem is túl szép, átlagos  magyar lány aki párizsi ösztöndíjasként a Miracle szerkesztőségében gyakornokként mellékesen a szerelmet (és önmagát) keresi, és meg is találja, ugyanis elszereti főnöke szeretőjét, míg Charlotte New Yorkban keresi aggódva kislányát. Közben persze Recca-nak, ahogy a franciák hívják a lányt, úgy mellesleg van Pesten is egy barátja, aki néhány skype-on váltott üzenetben türelmes birkaként tűri, hogy szerelme a mulya Vincent-nal hempereg. Végül Recca veszít, mert Charlotte visszatér, és visszaveszi, ami az övé! Recca története Pesten ér véget, ahol is a Liszt Ferenc téren tologatja babakocsiban Ákoskát, érzésem szerint nem túl vidáman. Inkább sorsába beletörődve.
Charlotte, a Miracle főszerkesztője, érett, elegáns, igazi párizsi úrinő, első perctől kezdve félti szeretőjét a „magyar csajtól”. A férfiakról és a házasság intézményéről így vall:
„Dédelgettem emlékezetemben ezeket a férfitesteket, a végtelenségig elfogult voltam velük szemben, mindannyiunkat egy hatalmas család tagjának képzeltem. Pedig majd megfeszültek szegények, hogy különbözőek legyenek.”
„Elfogadtam, hogy nekem nem való a házasság, mert genetikailag hiányzik belőlem az a kedvesen kusza naivitás, amely elengedhetetlen, ha bele akarunk vágni az egészbe.”
Kislánya miatt New Yorkba kényszerül egy hónapra, így főszerkesztői pozíciója meginog, kollégái ellene fordulnak szeretőjét elveszíti. De! Végül újult erővel tér vissza, a Miracle főszerkesztői székébe, ahol felvirágoztatja a magazint, visszaszerezte szeretőjét, megbocsátani azonban nem tudott a „magyar affér” miatt neki, így egy spanyol sajtóattasé mellett vigasztalódik pótcselekvésként.
 
A két karakter, mintha egy és ugyanaz lenne, a nagy reményeket tápláló, majd a nagy csalódástól kiábrándulttá vált személyiség… A történetvezetés unalmas: hosszú semmitmondó, erőltetett ’filozofálgatásokkal’ teli, körmondatokkal körítve.
Viszont érdekes dolgokat tudtam meg a divatszakmáról, pl: hogy a modellek brokkoli-heroin diétával fogynak, és a Miracle titkos csodafegyvere az aranyérkenőcs. A hormontartalmú változat, amit ott arcra kentek. (A Reparonnal azért tessék vigyázni…)
 
Hogy a könyv címe miért lett Franciadrazsé, az ugyanolyan rejtvény, mint az első könyv címe, ugyanis a történet során egy darab franciadrazsé sincs a könyvben, még utalás szinten sem. Átvitt ételemben, jelképesen sem.
Néhány dolgot nem értettem még a könyv olvasása során, de ez szerintem nem az én hibám.
Pl: a bicikliző nő a borítón
 A könyv egyetlen egyszer tesz említést arról, hogy:
„Rájöttem, hogy itt Párizsban bicajozni igazi élvezet, az embernek az az illúziója támad, hogy minden gondját maga mögött hagyja, és messzire száll a szmoggal.”- mondja ezt Recca.
 
A könyv végén még egy kis reklám a fekete Vulévunak: a két első fejezet kimásolva a könyvből, aztán a szokásos köszönetnyilvánítás mindenkinek, de ez különösen tetszik:
„Kiadómnak, Kepets Andrásnak, főszerkesztőmnek Huszti Gergőnek és fantasztikus csapatunknak, hogy együtt írjuk a jelent és álmodjuk a jövőt.”
 
A Drazsé elolvasása sokkal több időmet vette igénybe, mint a fekete Vulévu 1. Nehezen vettem rá magam az olvasásra, mintha komfortzónámon kívülre kerültem volna, egyszer légszomj fojtogatott, máskor pánikrohamok törtek rám A tünetek folyamatosan kísértettek addig, míg le nem tettem a könyvet. Kiolvasva. Betegségemen végül barátnőm segített: egy közös kávézásunk alkalmával meséltem neki: „Te, én mostanában olyan nem vagyok jól…” sorolom neki a tüneteket, mire ő nyúlt a táskájába és a kezembe nyomott egy levél rózsaszín bogyót: „ Szívem, minden olvasás előtt  vegyél be egyet!” kaptam a használati utasítást.
Azóta baráti körben a nyugibogyót egyszerűen csak úgy hívjuk: FRANCIADRAZSÉ
 
2010. július 14.
 
                                                                                                egy rajongó
 

  

47 komment

2010.06.18. 14:50 Scala

Elhunyt José Saramago

 

Nyolcvanhét éves korában elhunyt kedvenc portugálom. 

Blogot vezetett, 85 évesen kezdte (!) utolsó bejegyzése egy lapnak adott interjú részlete, hevenyészett fordításban :

"Úgy gondolom, hogy a jelenlegi társadalomból hiányzik a filozófia. Filozófia, mint tér, hely, mint a reflexió módja, amelynek lehet, hogy nincs úgy kitűzött célja, mint a tudománynak, amely egy kitűzött irányba halad, hogy elvárásokat elégítsen ki. 

Hiányzik a reflexió, a gondolkodás, szükségünk van a gondolkodás műveletére, és nekem úgy tűnik, hogy ideák nélkül sehova se jutunk."

Hálával tartozunk neki, az idézetet a spanyol El Pais lap online kiadásából vettem. A teljes mediterráneum, Spanyolországban illetve Olaszországban is a legnagyobbak közt tisztelték, fájó szívvel búcsúzom.

Nyugodjék békében!

Összefoglaló az indexen.

 "Az író kiadójától és a családtagoktól származó információk szerint a Nobel-díjas írót 87 évesen, a spanyolországi Kanári-szigeteken, Lanzarotén lévő házában érte a halál pénteken. Saramagót 1998-ban tüntették ki az irodalmi Nobel-díjjal.

Első regényét 1947-ben írta, 1980-ban írott Fölemelkedve a Földről című regényéért megkapta Lisszabon Város Díját. A hírnév csak jóval később, 1982-ben vette szárnyaira, A kolostor regénye című művével vált nemzetközileg ismertté. Történelmi meséjének különlegesen szép nyelvezete sokaknak szerzett örömet. Federico Fellini olasz filmrendező, a burjánzó, színdús képek nagy kedvelője azt mondta róla, hogy ez a legérdekesebb regény, amit valaha olvasott.

 

Regényeiben az elnyomott, kisemmizett emberek perspektívájából mutatja be hazája történelmét. A Lisszabon ostromának históriájával (1989) az egyetemes kérdések felé fordult. A Jézus Krisztus Evangéliumában (1991) a Megváltó életét meséli el a maga különös felfogásában, a Vakságban (1994) az elvakult önzésbe belefeledkezett emberiségre váró sorsot írja meg allegorikusan, a Minden egyes név (1998) című regényében a nevek, a lét és a halál kérdéseit boncolgatja.

Regényei gyakran az utópia és a fantasztikum határán mozognak. Stílusa esszéista, gyakran elmélkedik, boncolgat. Saramago más műfajokban is kitűnt: Lehetséges versek (1966) és Valószínűleg boldogság (1970) verseskötetei népszerűek hazájában, csakúgy mint a Majdnem tárgy (1978) című novelláskötete. Utazás Portugálián át, 1981 című lírai útinaplója, amelyet hazájáról írt, szintén olvasott és közkedvelt művei közé tartozik."

 

 

9 komment

2010.03.07. 02:00 Scala

Konstans értékeink...

 

Frissítve 2010. március 12. péntek:

Francesco Massaro, velencei titkár 1523-ban vetette papírra e szavakat, az ország megismerése során. Nem önként jött Magyarországra, az olasz küldöttek (püspök, királyi orvos, velencei követ, titkár stb.) becsmérlő szavakkal és nagy előítéletekkel fogadták hivatalos kiküldetésüket: fáztak és minél hamarabb haza akartak utazni, el kellett hagyniuk napfényes országukat, számukra ehetetlen ételekkel-italokkal kellett beérniük, 'szellemi álomkórban ragadt szittyák' között.

Ami lemaradt az idézet végéről:

(...) Az urak az okai minden bajnak. A nemesek, akiknek a száma 43 ezer, tartják a kezükben az állami hatalmat, azonban mindig viszálykodnak egymással, és ravaszsággal, tettetéssel és csalással járnak el. 

 

Forrás: E. Kovács Péter - Hétköznapi élet Mátyás király korában, Corvina Kiadó, Mindennapi történelem sorozat, 2008.

 

Nem politika, történelem...

Első rész 2010. március 7. vasárnap

... mikor születhetett alábbi feljegyzés fényességes hazánkról?

"A magyarok általában a világ legrosszabb fajtája. Nem szeretnek és nem becsülnek egyetlen nemzetet sem a világon, és egymást sem szeretik.

Mindenki a maga kényelmére gondol, lopják a közt, és kevesen törődnek vele.

Egymás között olyan titkos gyűlöletet és ellenségeskedést táplálnak, hogy szinte hihetetlen. Ennek ellenére minden nap felváltva együtt esznek, és testvéreknek hinné őket az ember.

Nincs semmi engedelmesség közöttük, büszkék és arrogánsak, s nem tudnak sem uralkodni, sem kormányozni, és tanácsot sem fogadnak el olyantól, aki ért hozzá.

Mindig dicsekednek saját dolgaikkal, azonnal készek bármit megfogadni, de igen késedelmesek a végrehajtásban.  Kevés dologgal foglalkoznak, kivéve a dőzsölést és a köznek a meglopását. Ebben nagyon serények. (...)."

 

Tippeket kommentbe, bármilyet, én lehidaltam. Szükség esetén visszateszem a kihagyott részt, amely segíthet.

Kiegészítés pár nap múlva, addig ízlelgessük, olyan... bizony... olyan. :-(

64 komment

2010.02.02. 23:23 Scala

Földgömb

 

 
201
A világról
 
És ne feledd soha, hogy a világ fia is voltál. Rokona a négereknek és a csillagoknak, a hüllőknek és Leonardo da Vincinek, a Golf áramnak és a maláj nőknek, a földrengésnek és Laocénak. Mindehhez közöd volt, egy anyagból vagytok, egy lélek teremtett, ugyanaz a lélek fogad vissza. Ez egészen biztos.
 
(Márai Sándor: Füveskönyv)
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A képet ma találtam, az idézetet tegnap.  

(Nem tudom kihagyni - egy vérbeli kultúrattasé lakozik bennem: felfigyelhetne rá a Haiti Aid és a Benetton...)

 

27 komment

2010.01.11. 02:02 Scala

Talány (8.)

 

 

Olvasom a "Füveskönyvét", alcíme Gyógyító gondolatok. Regényeitől sosem voltam annyira elájulva, mint a kánon, aki szigorúan halála után emelte kebelére... Meglátásai viszont, páratlanok. 

Kitől származnak az alábbi sorok?

 

 

A nagy erdőkről és a fenyőkről

Az erdőkben van valami megrendítő, különösen a fenyőerdőkben. Nem csak sötét és következetes hallgatásuk rendít meg, mély árnyaik, templomi fenségük és áhítatos magatartásuk. Megrendítő az élet akarata, mellyel egy nagy erdő kifejezi a világerőket. Gondoljuk csak el, miféle erők és szándékok építették az ötvenméteres fenyők százezreit! Mit pazarolt el a természet magvakban, porzókban, bibékben, kísérletekben, napsütésben, esőben, széljárásban, míg egy ilyen erdő felépült! S milyen céltudatos és néma ez a létezés, mely semmi egyebet nem akar, csak lenni, csak felnőni és évszázadokon át megmaradni, teljesen kifejezve önmagát, lélegezve, felelve a világnak - s ugyanakkor nem tör senki és emmi ellen, otthont és életet ad élőlények milliárdjainak. Milyen nagy és bölcs közösség ez az ötvenezer holdas fenyőerdő.    

 Elmúlt a karácsony, de a blogon nem volt sok nyoma... ezért a kép. :-)

Arról, mi az élet igazi élménye

Az igazi élmény az ember számára tehát elsőrendűen ennyi: önmagának megismerése. A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás. Rómában vagy az Északi-sarkon járni nem olyan érdekes, mint megtudni valami valóságosat jellemünkről, tehát hajlamaink igazi természetéről, a világhoz, a jóhoz és rosszhoz, az emberekhez, a szenvedélyekhez való viszonyunkról. Mikor értelmem eléggé megérett erre, már csak ezt az élményt kerestem az életben.  

 ... azért amint rájöttünk egy s másra... magunkba mélyedve haladtunk utunkon, utazzunk Rómába. Jót tesz az.

Ő már annyiszor volt, hogy unta.

A képzelőerőről

A franciák szerint igazi fantáziája csak annak van, aki látni tudja a valóságot. Ez a képesség ritka. Az emberek azt hiszik, a fantázia egyértelmű valamilyen soha nem létezett tünemény megálmodásával. De soha nem létezett tüneményeknek nincs kezük, se lábuk, olyanok, mint a griffek, s aminek nincs köze a valósághoz, az unalmas és gyermekes. Az igazi képzelőerő a valóságból építi fel az újat, a csodálatost, a meglepőt. Látni a valóságot sokkal meglepőbb és fantáziadúsabb vállalkozás, mint felhőkből építeni a valóság első fuvallatára szétomló álomvárakat. Tanulj meg igazán látni egy épkézláb embert, s meg kell tudnod, hogy meglepőbb és csodálatosabb, mint a mítoszok szárnyas hősei. 

 Szigorú ember volt. Jobb, hogy nem élte meg az Avatart 3D-ben.

19 komment

2010.01.04. 18:00 Scala

Egy kivételes svájci

Örömmel és meghatódva köszöntöm Olvasóimat 2010-ben! Annak ellenére vagytok, jöttök, hogy alig frissülünk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezúton köszönöm egyenként mindenkinek! :-)

Tegnap asztrológiai körútat tettem, és meglepődve olvastam, hogy - egy bizonyos, már elfelejtettem melyik rendszer szerint - március 21-től számolhatunk valódi évkezdettel. A kínaiak szerint a Tigris éve lesz, viszont figyelem, ez február 14-én köszönt be.

Felvezetem egy kis játékkal azt, akitől sokat, mégsem eleget olvastam az elmúlt évben. Mindannyian ismeritek - még ha nem is tudtok róla - és ki ne szeretné.

Persze nem mulasztom alkalomadtán frissíteni az arra érdemes, félbehagyott postokat. Részlegesen, de előkerültek a könyvek, a lakás ráncfelvarrása lassan a végéhez közeledik. A hangsúly a lassanon van...  

 

  

Az idézetek felismerése ezúttal nem lesz játékkal egybekötve, egy technikai sajátoság miatt túl egyszerű volna... szemfülesek előnyben! 

A szerző svájci, már nem él. Az országról legutóbb paparazzo képeket hozott le a sajtó. Az ismert filmrendező házi őrizetben tölti az ünnepeket a takaros, de jócskán túlértékelt, euró milliókat érő faragott faházban. Meztelenül lép az ablakhoz behúzni a függönyt, mert a kerítésen túl hívatlan fotósok isszák a kávét termoszukból. Nem ebben a Svájcban élt, aki felől gondolkodni kell... A letartóztáshoz kapcsolódó precizitás egyébként döbbenetes. Azt a történetet juttatja eszembe, melyet kedvenc éttermünk pincére mesélt december elején, a lehullott levelek égetése kapcsán. Aki kiváncsi kérje a folytatást...

 

 És akkor az idézetek;

Ne tegyünk úgy, mintha a világot kizárólag az értelmünkkel fognánk fel; érzéseink éppúgy segíthetnek a megértésben.

 

 

Az élet nagy problémáit nem lehet megoldani, túl kell élni.


Szabad akarat az, amikor az ember azt teszi, amit tennie kell.
 

az önismeretről:

És mégis olyan sok minden van, ami csodálattal tölt el: a növények, az állatok, a felhők, a nappal és az éjszaka és az emberben rejlő örök lényeg. Minél bizonytalanabbá váltam önmagamban, annál erősebb rokonságot éreztem a dolgokkal. Igen, úgy érzem, mintha az az idegenség, amely oly sokáig elválasztott a világtól, átköltözött volna belső világomba, és váratlanul kinyilvánította volna, hogy magamnak vagyok ismeretlen.
 

 

Semmit sem tudunk megváltoztatni anélkül, hogy elfogadnánk.
 

 

Hogy mi a lélek, azt éppoly kevéssé tudjuk, mint azt, hogy mi az élet. Elég nagy titok ahhoz, hogy elbizonytalanodjunk, mennyi az én része a világban, és mennyi a világ része az énben.

 

Konfliktusokat ügyes furfangok vagy intelligens hazugságok sohasem oldanak meg; hogy megoldódjanak, el kell viselni őket, amíg a feszültség elviselhetetlenné nem válik; azután az ellentétpárok lassan egybeolvadnak. Egyfajta alkimista eljárás ez, nem pedig racionális választás vagy döntés. A szenvedés elengedhetetlen. Minden valóságos megoldást csakis intenzív szenvedés révén találunk meg. A szenvedés mutatja meg, milyen mértékben vagyunk elviselhetetlenek magunk számára.

csak ma akadtam rá, pedig sokszor fejtegetem mondandómat hasonlóan:

Egy mitológia nélküli emberiség egyszerű statisztikai adat, átlag. Természettudományunk a nagy átlagokkal dolgozik, mindent átlagokra bont le, ám az igazság az, hogy az életet hús-vér emberi lények és nem számoszlopok viszik tovább. A statisztika minden egyedi jellegzetességet kiöl az életből, ami roppant lehangoló és egészségtelen. Megfosztja az embereket önbecsülésüktől, legfontosabb élettapasztalataiktól, melyek révén megtapasztalhatják önnön értékeiket és személyiségük teremtő erejét.
 

 

A lelki élet ébredését problémák, szenvedések kísérik.
 

19 komment

2009.11.24. 01:50 Scala

Offtopic: Elle - HUN

20 éve olvasok női magazint, a gyerekkori kezdetek oka családi: előfizetői voltunk a Nők Lapjának; furamód inkább apai, mint anyai elhatározásra. Akikről alább írok, uszkve húsz éve szereplői a magyar írott  'női', nőknek szóló újságírásnak.

Igyekszem arról regélni, ami tetszik, tetszett, és szóvá tenni, ami nem. Se több, se kevesebb ez a post, nem lesz folytatása. Nem is illik a bloghoz, Offtopic. 

Dohogás a Made in Hungary jelenségről; mert mi  o l v a s ó k sokkal, ennél legalábbis jóval t ö b b e t érdemlünk. Most is a saját érzékenységemet tartom szem előtt, célom elmondani, nem bántani; nem vagyok naív, tudom, hogy nem idézek elő kataklizmát, sőt apróbb változást sem. De kikivánkozott már...

 

1. rész

Eredetileg Vass Virág 'Zsóka-novellái'-ról terveztem írni (Elle magazin Magyarország október, november). Nagyrészt arról fogok, de nem hagyhatom ki az újságot, amely keretet ad az írásoknak. Elle Hongrie október-november: magyar írott tartalom, no fashion, no reklámok. Legutóbbival jól el vannak látva egyébként, ahol zavar egy-egy cikket, félmondat erejéig kitérek rá.

Ha valakit a magyar nőknek szóló mai magazinokról érdekel egy felhasználói, éleslátó, elfogulatlan és megvesztegetés-mentes körkép, bízza NooriraEmitt húzza rájuk a vizes lepedőtÉs itt is. No meg még itt. (Gyengébbek kedvéért: összesen öt link!)

/Ami engem illet egyébként, '08 január óta nem vettem magyar női magazint, csak hébe-hóba kaptam. A 'laikus-amatőr', nem újságírók által készített divatblogok szerintem sokkal jobbak: szellemesek, egyediek, zabolátlanok, nem küzdenek paranoiás tyúkól szerkesztőséggel, nem tolják az arcomba trendként a bújtatott reklámot, bőven kielégítik igényeimet, és kommentelhetők. Mély meghajlással és köszönettel adózzunk hát:

Virgogirlnek

Gallianorinak

Strangenek

Zsaninak

és a HeStyle-os fiúknak

Miközben keresem a képet rátalálok a korábbi évek főszerkesztői leveleire: a külföldies, bárgyú címek, a fonetikus írás és az alliteráció régi mánia Vass Virágnál. Példák:

- Hollywood kiss (2006/10.); Gucci esete az alföldi papuccsal (2003/08.); Szent Pitt (2006/11); Nevörmájnd (2007/07.); Májferlédi meg a májgaluska (2008/01.); Mantra kacér meditálóknak (2009/05.); Lezser fohász (2009/4.), Bikini bűnök (2002/05.).

Nem ismételem magam, feleletválasztós módszerrel mindenki talál kedvére valót:

a) fárasztó / b) bárgyú / c) álokoskodó / d) erőltetett

Térjünk rá a novellákra: idén augusztus óta új főszerkesztője van a lapnak (Liptai Lívia - alliterál...), a korábbi főszerk. novellákkal - a Pillow talk - Párnabeszéd című rovatban, és még gyorsabban felejthető interjúalanyként képviselteti magát. Az első két írást megtaláltam a honlapon: 2009. augusztus2009. szeptember használjátok egészséggel.

Az első, az augusztusi a bizonytalan feleségről, a szerző által gyakran kultivált béna nőről szól. Kérdései: van-e a férjének valakije?; elegendő-e ő?; a novella a hosszú évek alatt kialakult szerepeket, szerelem - szeretet - barátság - megszokás útvonalat vázolgatja. Mindezt túl sok párbeszéddel, némileg ostoba felhozatalban. Nem igazán ütős.

 Minden út ugyanott ér véget - a kiábrándulásban. (Oscar Wilde)

Az igazsághoz hozzátartozik két alapvető elem, amely a véleményemet befolyásolja, és amiért nem szeretem a 'béna nő' témát. 1. Anyai oldalon hosszú generációk óta erős, férfias akaratú, de nőiesen ösztönös, ápolt és szép, kellő öntudattal rendelkező felmenőim vannak. Hozzátenném: nem könnyű életúttal! A kérdés sosem az nálunk, hogy elég vagyok-e neked.  2. Legfontosabb elképzeléseim egy párkapcsolatról a mellérendetség, a kölcsönös tisztelet, s az érzelmi zsarolás elkerülése. A "Van valakid?" típusú riadt kérdések és erre épülő - pláne rosszul megírt! - történetek számomra az érzelmi zsaroló, gyerekeivel magát elbástyázó, vizenyősre sírt szemű, vesztes nőt jelenítik meg. Vesztes nő márpedig nincs, csak szerepbe merevedett és társfüggő. Sajnálatosan sokan vannak, de én nem őket gyűjtöm magam köré. Természetesen az élet még nekem is tartogathat ezt-azt, de fogadom, akkor majd önmagamat idegesítem a béna nő-séggel, nem írok önterápiás irodalmi művet. Vass Virágtól sem tanulhatunk semmit a témában, maximum kezdő szinten felvázolja.      

A második, a szeptemberi tetszik a legjobban, bár hemzseg a fővárosi 'multis' szavaktól. Az érzelmek, a modernkori női gondolatok, együttérzésre sarkalló részletek kellően vannak adagolva. Túl sok a párbeszéd, néhol életidegenek a mondatok, de nem zárom ki, hogy így beszélnek a multinacionális cégek gazdasági végzettségű magyar középvezetői. Sosem buktam rájuk... Megjegyzem, itt csöppet zavaró, hogy VV mintha célzottan 27-39 éves, irodaházi, viszonylag jó egzisztenciájú, értelmiségi és önálló nőknek írna, azaz az Elle idealizált célközönségének. Összefoglalva: nem rossz, már-már reményt keltő kis írás. 

Ez a rész itt mindent megmentett...

Eszter a párna másik oldalán eldöntötte, hogy ez a sovány, csontos, mozgékony férfi valahogy nagyon közel áll hozzá. Gyors mimika, csupa akarás, csupa feszültség, milyen furcsán hathat mellette az ágyban a saját ernyedt puhasága. 

... emlékeztet valakire... és szép összkép.

 

2. rész

'Zsóka'-novellák

Ha valami kellemetlent akarunk mondani, semmit se rejtsünk véka alá. (Oscar Wilde)

A harmadik nekifutás (számomra időrendben az első) 2009. október. Kettős hatás, halmozottan hátrányos helyzet: béna nő és kísért a Nők lapja feeling. A cím Zsókák háborúja.

(Képanyagként a kicsit széles csípőjű VV egy festett fal előtt, lenge csontfehér ruhában, Provence sugallat, lába közé fogja a létrát. Mindez a tétován tátott száj nélkül még jó is lenne. Nem tetszik a kép, nagyban pláne zavaró.)

 

Az írás nem indul rosszul, 

(...) A barátnői azt tanácsolták feltétlenül tanúk jelenlétében találkozzanak. Az egyetlen tanú, aki ezen a délelőttön szóba jöhetett, Márta néni volt a földszintről. De benne valahogy nem bízott. Már túl sokszor kívánta a halálát. A közös helyiségben teleltetett muskátlikat is furmányosan elintézte. Ki tudja tanúként mire volna képes.

a második fele viszont rémesen alulmúlja az elsőt, és visszahozza a rosszabbik Nők Lapját. A magabiztos csábító nő kiborul, hisztizik egy ocsmányat, zavaró párbeszédek, körmönfont szóösszetételek kíséretében. 

Kicsit intellektuálisabbra van véve, mint a Barátok közt, mert enciklopédiákról és A Magyar Irodalom Történetéről vitatkoznak - életidegenül és vontatottan, de az erőltettség miatt, komolyan megjelent fejemben a híres-hírhedt RTL Klub gangos ház.

(...)

- Hogy lehet úgy beleszeretni valakibe, hogy a feleséged még csak nem is sejti, hogy baj van? A férfiak mind ezt csinálják?

- Mi van a férfiakkal?

- Nem adnak jeleket. Egyszer csak kilépnek.

Zsóka tompa hajthatatlansággal utasította el a váratlanul sorsba csapódó szerelmek elméletét, valamilyen homályos előre megfontoltságra és elvetemültségre gyanakodott. Amikor észrevette férje elfelhősödött tekintetét, tudta, megint nem jut beismerő vallomáshoz.

- Te mégis mit tennél a helyemben?

- Itt hagynám azt a rohadt Cambridge-et.

(...) 

Akár jó is lehetne, hogy Vass Virág az esendő, hibáiból nem, vagy lassan tanuló nőkről ír, akik szenvedélyesen védik korlátaikat, mert úgy érzik, nekik annyi jutott, hogy ebbe kapaszkodnak. A baj az, hogy még a legnagyobb jóindulattal sem lehet belelátni ezeket a vonásokat a szereplőkbe, a Zsóka nevezetűbe pláne nem. Egyrészt öntörvényűen vesztes karakter, másrészt lebeg, nincsenek megfogható, elképzelhető emberi vonásai, harmadrészt kiment a divatból. /Körülbelül Bridget Jonesnak állt jól a dolog, idestova tíz éve. Azóta köszönjük szépen, unjuk. Egy elvált Bridget Jones pedig, nem túl nagy fantáziára vall. Magyar adaptációja is megszületett (Rácz Zsuzsa: Terézanyu), ebben sem szenvedünk hiányt./  Azonban a legfontosabb: a hús-vér nők ennél sokkal jobbak, de legalábbis összetettek. Nehéz mindezt két oldalban kifejezni, a novella szigorú, már-már kegyetlen műfaj, de szerény véleményem szerint meg kell tudni ugrani a szintet, ha már nyomtatásba kerülünk.

 

(Folytatom. A türelmet köszönöm.)

22 komment