HTML

Külcsín és Belbecs

"Eddig csak az csinált a világban valamit, akinek nem voltak határozott tervei." (Oscar Wilde)

Friss topikok

Blog szépirodalom-őrülteknek

2008.03.08. 02:58 Scala

Salman Rushdie: Sálímár bohóc (9.)

Salman Rushdie: Sálímár bohóc, fordította: Greskovits Endre, Ulpius-ház Könyvkiadó, Budapest, 2007, 533 oldal, 3999,- Ft

 

 

 
A második fejezetet illetően egy biztos: nem szabad egy szuszra végigolvasni, ahhoz tömény. < Picidzé-féle beszúrás: Igen, még azoknak is Kedves Gyerekek, akik igen jól bírják az alkoholtartalmú nedűt… >
 
Négy-öt részletre bontva dallamos, idillikus mese, szenvedélyes epizódokkal. A vége pedig felkavaró. Nekem legalábbis…
 
Nem mindenki találta így, idézzük fel mit írt Valuska illetve Daniella a második fejezetről?
Valuska a harmadik fejezetből utal vissza a másodikra, hogy
"(...) Mindegy, ezután megtetszik neki az a Búnyi, akit a második fejezetben hosszan bemutatnak."
 

 

 
 
 
 
 
 
 
Ami engem illet, az egyhangúság elkerülése érdekében, nem követem alaposan végig a fejezetet - ahogyan az elsővel tettem. Magam és remélhetőleg néhányotok gyönyörűségére, egy szempont vezérel: a szöveg bizonyos részeken G. Gárcía Márquez írásaira hasonlít, és őt nagyon, na de tényleg nagyon szeretem!
 
 
 
Ha egyedüliként látom ezt az összefüggést, szíves elnézést kérek! És toleranciát, megértést... (Amúgy utólag nyomoztam kicsit, és pl. a Rushdie rovat a Wikipedian:  kik hatottak rá a világirodalom nagyjai közül, említi GGM-et!)
 
 
A Búnyi fejezet hangulata mindenképpen érzékelhető lesz!
 
Kétkedőknek és maximalistáknak: sok idézet szerepel már az előző idevágó bejegyzésben is. 
 
Játék a szöveggel kényem s kedvem szerint:
Második Fejezet: BÚNYI
(65-186. oldal)
Pont mintha Gárcía Márquezt olvasnék!
 
Írtam már, hogy a nyitás – az első, Max című fejezet – nem is sikerülhetett volna jobban. Rushdie az ujja köré csavart, megadta a lendületet, amivel egy új világot kell felfedeznem: Kasmírt a Búnyi fejezetben.
Igen jó hangulatábrázolások haladnak végig a művön, közel érezzük például a kasmíri falusi életet is. A szerző tulajdonképpen bármilyen témát közel hoz az olvasóhoz. A legékesebb bizonyíték, hogy egy olyan geopolitikai antitalentum számára, mint én, élővé és fontossá tette a Pakisztán-Kasmír-India problematikát és jelentős lexikális ismeretekkel gazdagodva zártam a könyvet.
 
(Folytatom, szerk. alatt...)
 
 
Hogyan végződik ez a fejezet? Izgalmasan, de az előzmények ismeretében felemásan. Íme:
 
A gyönyörű Anarkalí szerepét szokás szerint a legjobb pacshígámi táncosnő, Búnyi Kaul Noman kapta. Amint Abdullá Noman bejelentette ezt a döntést, a kocka el volt vetve. A láthatatlan bolygók minden figyelmüket Pacshígámra fordították. A közelgő botrány sziszegni és suttogni kezdett a platánfák közt, akár a monszun szele. Ám a fák levelei nem moccantak.
Amikor Búnyi tekintete első ízben találkozott Maximilian Ophulséval, a férfi hevesen tapsolt és áthatóan nézte a meghajló lányt, mintha egyenesen a lelkébe akarna látni. Búnyi abban a pillanatban tudta, hogy megtalálta, amire várt. Megesküdtem, hogy megragadom a kínálkozó lehetőséget, mondta magában, és tessék, itt bámul az arcomba és csapkodja össze a tenyerét, akár egy bolond.
 
Amikor itt tartok, hirtelen késztetésre megkeresem a verset a könyv legelején, most végigolvasom. Mosolygok. Meseszép.
 
Csónakom a Pokol folyóján siklik a Paradicsomban: /Gyönyörű kísértet, éjszaka van.
Egy szív az evező;/ megtöri a porcelán hullámokat...
Én vagyok minden, amit elvesztettél./ Nem bocsátasz meg nekem.
Emlékem egyre csak történeted útjában áll. / Nincs mit megbocsátani.
Nem bocsátasz meg nekem. / Fájdalmam még magam elől is elrejtettem;
fájdalmam csak magamnak mutattam meg./ Mindent meg kell bocsátani.
Nem bocsáthatsz meg nekem.
Ha valamiképp az enyém lehettél volna,
Mi lett volna lehetetlen a világon?
Ágá Sahíd Alí - A vidék, ahol nincs postahivatal

Daniella: "Itt vagyok! Megvettem. És el is olvastam!!!
Az első fejezet nagyon tetszett. A másodikon átrágtam magam. Az egész kasmíri probléma nem igazán ragadott magával (bár tudom, ha politikailag érzékeny személy akarok lenni, akkor nagyon is meg kellett volna fognia...)."

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://irodalom.blog.hu/api/trackback/id/tr41497056

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.